tag:blogger.com,1999:blog-27967444247840227822024-02-21T19:12:02.226+01:00SmileEmihttp://www.blogger.com/profile/03851150974890665348noreply@blogger.comBlogger25125tag:blogger.com,1999:blog-2796744424784022782.post-37913138902232724122011-12-04T16:08:00.001+01:002011-12-17T09:10:58.261+01:00Változások...<div style="color: #b45f06; font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><b><span style="font-size: large;">Sziasztok! =)</span></b></div><br />
<br />
Lenne egy bejelenteni valóm, ami mondjuk máris két dolog. =P<br />
Nem akarom sokáig az időtöket rabolni, szóval röviden elmondom, hogy mi a helyzet.<br />
Személyes okokból nem folytatom a Smile publikálását a közeljövőben. Nem akarok senkit fölöslegesen untatni a részletekkel, akit ez nem érdekel. Szóval, ha van olyan, aki hallani akarja a magyarázatot, az írjon egy e-mailt, és ígérem, válaszolok rá. =)<br />
<br />
És itt az a bizonyos második dolog. <span style="color: #990000; font-family: "Courier New",Courier,monospace; font-size: large;"><b>Új történet</b></span>be kezdek, mint egy új kezdet lévén, tiszta lappal, új élettel. =)<br />
A nyilvánosságra hozatal majd még várat magára. Ha úgy érzem kész van, vagy már igazán elégedett vagyok vele, akkor elkezdem felpakolni. Lehet, hogy ez néhány hét, de lehet, hogy hónapok. Még nem tudom. =)<br />
<br />
Remélem azok, akik a Smile-t rendszeresen figyelték, elolvassák az új történetet, ami már egy kicsivel másabb lesz, mint az eddigi hang. Számítok a véleményeitekre. =)<br />
Sajnálom, hogy így abbamarad a közzététel, de megvan rá az okom. Megpróbállak kárpótolni majd ezért Titeket. =) <br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEixMIXJzGLSlWem0HKfTlI1PYlmAOXvrPp9mBknVrYszfV_-6nQ_qBhpynXizCk3JXxmNC1QmUL656fFt7Mi_PjjHrrtNskjlYXy_dx6rfoF6wyrwlrT4-jSazclv6K2on-QV0qSLaTVoni/s1600/k%25C3%25A9p.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="249" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEixMIXJzGLSlWem0HKfTlI1PYlmAOXvrPp9mBknVrYszfV_-6nQ_qBhpynXizCk3JXxmNC1QmUL656fFt7Mi_PjjHrrtNskjlYXy_dx6rfoF6wyrwlrT4-jSazclv6K2on-QV0qSLaTVoni/s320/k%25C3%25A9p.jpg" width="320" /></a></div><br />
<br />
<br />
Köszönöm, hogy itt vagytok nekem. Ahogy repül az idő, egy szempillantás, és máris olvashatjuk az új sztorit. =)<br />
<br />
<div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: small;">Legyetek jók! =D </span></div><br />
Puszi: <b style="color: #38761d;">Emi </b>=)Emihttp://www.blogger.com/profile/03851150974890665348noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2796744424784022782.post-18859090581305601432011-11-13T16:18:00.000+01:002011-11-13T16:18:14.136+01:00Egy végtelennek tűnő boldog pillanat<div style="color: #38761d; font-family: Verdana,sans-serif;"><b><span style="font-size: large;">Sziasztok!</span></b></div><br />
Mivel a következő fejezetet még nem érzem annyira magaménak, ezért úgy döntöttem, kicsit halasztok.<br />
De addig sem maradtok olvasnivaló nélkül. =)<br />
Ezt a szösszenetet még "írói pályám" elején készítettem. Lehet, hogy nem a legjobb művem, de én szeretem. Tudom, elfogult vagyok. De megtehetem. =D<br />
Hogy ne legyenek félreértések, ez <b style="color: #0b5394;">nem kapcsolódik az alaptörténethez</b>! Ez az én kis szárnypróbálgatásaim egyike. =)<br />
<div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><br />
</div><div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">Egy kis bepillantás a régi énembe:</div><div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><br />
</div><span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">Puszi: </span><b style="color: #38761d; font-family: Times,"Times New Roman",serif;">Emi</b><span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"> =) </span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjCAs7vIhkI0LMY_Ot8kM1wwbxN1NLOp0PFbZulIJLxNZbGKO5FuS8zRf-5UksjuQHITSBEilwoazaibkrsSe1Hh2wNuoDhuhVS9h6HzwN3oJCj8D6IZQ2x_y5lsM9ExW3RhI3qsm7kk9vi/s1600/Egy+v%25C3%25A9gtelennek+t%25C5%25B1n%25C5%2591+boldog+pillanat.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjCAs7vIhkI0LMY_Ot8kM1wwbxN1NLOp0PFbZulIJLxNZbGKO5FuS8zRf-5UksjuQHITSBEilwoazaibkrsSe1Hh2wNuoDhuhVS9h6HzwN3oJCj8D6IZQ2x_y5lsM9ExW3RhI3qsm7kk9vi/s320/Egy+v%25C3%25A9gtelennek+t%25C5%25B1n%25C5%2591+boldog+pillanat.jpg" width="320" /></a></div><br />
<br />
<div style="color: #351c75; font-family: "Trebuchet MS",sans-serif;"><b><span style="font-size: large;">Egy végtelennek tűnő boldog pillanat</span></b></div><br />
<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--> <br />
<div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">Az érzelmi kötődés veszélyes sportág. Számtalan akadályba ütközhetünk, miközben az ismeretlenben tapogatózunk. Aztán meg ott van az az érzés: a félelem, ami hatalmába kerít folyton. A félelem attól, hogy, megsérülünk, a félelem, hogy amit megkaptunk egy nap elveszíthetünk, a félelem attól, hogy minden jó véget ér. Aki volt már egyszer igazán boldog, az tudja, semmi sem tart örökké. Mindig jön valami, ami megtöri a gondtalanságot. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">Nincs olyan, hogy valaki mindig boldog. Viszont vannak pillanatok, mikor igazán boldogok lehetünk. Ilyenkor nem gondolunk arra, hogy összevesztünk a szüleinkkel, vagy rossz jegyet kaptunk a suliban, vagy alulmaradtunk egy vitás helyzetben. Ekkor nem bánkódunk semmi miatt, csak kiélvezzük az adott pillanatot. De ezek olyanok, mint a nyári szellő, elsuhannak a fák között, megérintik arcunkat, de mire észbe kapunk már a nyomuk is elvész, csak egy-egy foszlány marad a gondolatainkban. Ennek a harmónia az oka. Senki sem maradhat maradéktalanul boldog túl hosszú ideig, az természetellenes lenne. Ironikus, nemde bár?</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">De mi is valójában a boldogság. Mindenkinek mást és mást jelent. Azt tudom, én mikor voltam boldog. Ám, ez mindig máshoz kötődött. Van egy kép a fejemben, hogy mikor lennék teljesen elégedett. Vágyálom, talán ez a legjobb szó rá, mivel tisztában vagyok vele, hogy lehet, soha nem válik valóra. De azért mégis, hátha. Tudom, néha megéri reménykedni.</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">Szóval akkor lennék igazán boldog, ha azok, akik fontosak nekem gondtalanok lennének. Érthető a problémám? Mindenkire más és más gyakorol hatást, így nagyon kicsi az esélye, hogy egy adott pillanatban mindenki maradéktalanul boldog legyen. De semmi sem lehetetlen, nem igaz?</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">Volt az életem során egy pillanat, amit soha nem fogok elfelejteni. Egy pillanat mikor bár társaságban voltam, mégis egyedül éltem át a boldogság mámorító érzését úgy, hogy minderről mit sem tudtak a körülöttem lévők. Akkor azt éreztem, hogy az idő megállt, és akár örökre ott tudtam volna maradni. Boldogságom nem kötődött semmilyen kimondottan különleges eseményhez, talán ez rejtette a varázsát is. Olyan egyszerű és természetes lehetett az a momentum mások számára, ám nekem nagyon sokat jelentett. Rátaláltam valamire, ami hiányzott az életemből…</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">Két számomra nagyon fontos emberrel voltam akkor. Velük, akikre mindig számíthatok, bármi történjék is. Családom tagjaiként szeretem őket, vagy még annál is jobban. Hisz a barátokhoz nem fűz a vér köteléke, így ezek a kapcsolatok ezerszer erősebbek. Jelenlétük nem természetes, meg kell küzdeni értük, és rengeteg energiát emésztenek fel, de mindezek mellett felbecsülhetetlen az értékük. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">Az a bizonyos varázslat egy péntek délután talált meg, amikor is meglátogattam a lányokat. Hogyan is jellemezhetném őket? Egy testvérpár, akik lehetnének olaszok is, annyira temperamentumosak. Talán ezért is olyan jó írók. Mindent szenvedéllyel és rengeteg érzelemmel élnek meg. Fantáziájuk határtalan. Elhivatottak és nagyon erősek. Bár külsőre eléggé hasonlítanak, mégis más- más személyiségek. Nehéz lenne őket skatulyákba besorolni, hisz annyira különlegesek. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">Szóval, egy átlagos tavaszi napon az iskolapadban ülve fogant meg bennem az elhatározás, hogy meglepem barátaimat délután, mert már olyan régen láttam őket. Mivel nem szóltam előre látogatásomról - mert tudtam, hogy akkor legjobb barátnőm nem engedné meg, mondván: még mindig nagyon betegek -, így be sem engedtek… amíg ki nem takarították a házat. Mondtam már, hogy maximalisták, ha a házuk tisztaságáról van szó? Miután nagy nehezen rávették magukat, hogy mégis ajtót nyissanak, legjobb barátnőm az összes ismert fenyegetésével lebombázott, amiért előre nem jeleztem érkezésem. Mivel hiányuk már rosszabb volt, mint ha én is egy hete az ágyat nyomtam volna, nem foglalkoztam húgom ellenkezésével és megöleltem. Annyira örültem, hogy viszontláthattam őket. Azt terveztük, hogy gyorsan lemásoljuk a házikat, amik a suliban felgyülemlettek, majd tartunk egy csajos dumadélutánt. Kibeszéltük magunkból, ami a szívünket nyomta, vagyis megpróbáltuk. Arra egy egész éjszaka sem lett volna elég, hogy elmondjunk mindent. Igen, mi is nőből vagyunk, nem kell meglepődni! Nevetgéltünk, kielemeztük a feltörekvő popcsillagokat, akiket a tv-ben hallottunk, beszéltünk könyvekről, az osztályról, mindenről, ami az eszünkbe jutott. Már néhány órája náluk voltam, legjobb barátnőmmel beszélgettem a nagyszobában, amikor is bejött a szobába legkisebb húgunk. Mind a ketten tehetséges írók - ahogy már említettem -, ezzel kapcsolatban szeretett volna mutatni nekünk valamit. Mivel sokszor panaszkodtam már arra – persze, csak megjátszott sértődöttséggel -, hogy vér szerinti nővére mindig hamarabb olvashatja a történetének az új fejezeteit, mint én, így most ajándékba megkaptam az elsőbbség jogát. Nem kell mondanom, repestem az örömtől. Leültem a számítógéphez és belevetettem magam az olvasásba. Szemeim száguldoztak a sorok között, gyakorlatilag faltam a betűket. A történet magával ragadott. Az arcomra mosoly ült ki, a széken előrébb csúsztam, hátha ezzel még közelebb kerülhetek az eseményekhez, erre persze fojtott kuncogást hallottam a hátam mögül. Az író szemléli olvasóközönségét… De nem néztem hátra, nem akartam kilépni a képzelet világából. Mikor az utolsó mondatot is harmadjára olvastam vissza, már képes voltam levenni szememet a monitorról. Hátrafordultam, és tudtam, nem kell mondanom semmit, mert az arcomon elterülő széles mosoly mindent elárul a véleményemről. Mindig is jó érzékük volt a lányoknak a befejezésekhez, ezt folyton a tudtukra is adtam, amire persze sunyi kis nevetés volt a válaszuk. Tudták, hogyan kell felcsigázni az olvasókat. Folytatásért kiáltottam, persze csak csendesen. Miután szomorúan konstatáltam, hogy nem kapok többet, legjobb barátnőm lépett be a szobába. Elfoglalta a helyemet a gépnél, még én befészkeltem magam a franciaágyba kisebbik húgom mellé. A falnak támasztottuk hátunkat és testvérünk reakcióit figyeltük, ami tényleg jó mókának bizonyult. Ahogy ott ültem, fejemet barátnőm vállára hajtva. Magába kerített egy érzés, mintha minden lelassult volna. Mintha órákig ültünk volna ott, így hárman, abban a kis szobában. A nevetésünk átjárta az egész házat. Minden olyan nyugodt volt, és békés. Abban a röpke pillanatban elfelejtettem minden bánatomat, mindent, ami miatt ideges lehettem volna. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">Abban a bizonyos pillanatban… boldog voltam. Könny csordult ki a szememből, amit nem töröltem le. Hagytam hagy járja át testem minden porcikáját a fejem búbjától a talpamig a boldogság bizsergető érzése. Úgy éreztem annyi év után újra otthonra találtam. Hisz ott az otthon, ahová a szív húz. Engem fogadott testvéreim mellett talált meg a boldogság. Biztonságban éreztem magam. Tudtam, hogy most már minden sínen van, biztos voltam abban, hogy a jövő még sok mindent tartogat a számunkra, így együtt. Arra gondoltam, hogy végre azokkal vagyok, akiket nagyon szeretek. Tudtam, bármi történjék is, őket örökre a szívembe zártam… <span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span></div>Emihttp://www.blogger.com/profile/03851150974890665348noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-2796744424784022782.post-68908307071382231082011-11-08T19:55:00.000+01:002011-11-08T19:55:07.357+01:0019. fejezet - Az idegen ismerős<div style="color: #38761d;"><b><span style="font-size: large;">Sziasztok!</span></b></div><br />
<div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">Újra befutottam. Mielőtt megosztanám a következő fejezetet veletek, tartozom néhány szép szóval a komizóknak. =)</div><div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><b style="color: #134f5c;">Klau, </b>boldog vagyok, hogy újra itt köszönthetlek. Nagyon üdítő olvasni a lelkesedésedet, jókat kuncogok rajta. Az élet nagy kérdései, mi? =D Örülök, hogy tetszett. Köszönöm a véleményed. =)</div><div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><br />
</div><div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><b style="color: #bf9000;">Mili</b>, zavaros az egész, mint a felnőtté válás. Vannak könnyebb és nehezebb időszakok. Mindenkinek meg kell tanulni ezeket kezelni, azzal egyetemben, hogy eldöntsék a szív, vagy az ész irányítson. A folytatás már meg is érkezett. Köszi, hogy írtál. =)</div><br />
Nem is húzom tovább a szót. Csak jó szórakozást kívánok!<br />
<br />
Puszi: <b style="color: #38761d;">Emi </b>=)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhsG7PITyrw8qW2OwEabjQgJD3cz1D5YfCFAwXkJ-zomWeGH3mpU_651pOFAmNglQv4I_9la3w4yc8aRj_v17OoaVSgXEFDS_rUzd4G-HyRK1SmX2wrMkp5yPf_1-EnHy1cgTVlQtauX-p8/s1600/19.+fejezet.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhsG7PITyrw8qW2OwEabjQgJD3cz1D5YfCFAwXkJ-zomWeGH3mpU_651pOFAmNglQv4I_9la3w4yc8aRj_v17OoaVSgXEFDS_rUzd4G-HyRK1SmX2wrMkp5yPf_1-EnHy1cgTVlQtauX-p8/s1600/19.+fejezet.jpg" /></a></div><br />
<br />
<b style="background-color: #eeeeee; color: #bf9000;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"> <span style="color: #38761d;">19. fejezet - Az idegen ismerős</span></span></b><br />
<br />
<div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">Reggel fáradtan ébredtem, alig bírtam kikászálódni az ágyamból. Hangos recsegéssel nyújtóztattam ki a végtagjaimat miközben bosszúsan állapítottam meg: öreg koromra olyan ízületes leszek, hogy nem fogok tudni fájdalom nélkül megmozdulni. Az asztalomhoz sétálva felvettem a szemüvegemet, de még így is azt hittem rosszul látok. Kilenc óra van? – kerekedett el a szemem, ahogy a telefonom kijelzőjére meredtem. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Átaludtam a fél délelőttöt, ilyen nincs.</i> <i style="mso-bidi-font-style: normal;">És</i> <i style="mso-bidi-font-style: normal;">mégis olyan fáradt vagyok, mint aki egy percre sem hunyta le a szemét. Ez aztán király </i>– a fejemben hangzó szavak feszülten csengtek. Miután odacsoszogtam az ablakhoz, egy hirtelen mozdulattal kirántottam a sötétítőt, ami nem bizonyult túl jó ötletnek, mert a beáramló fénytől teljesen megvakultam. Ezt követően kitapogattam a kilincset, majd szélesre tártam az ablakot, hogy a bezártság fülledt állottságát a friss nyári levegő váltsa fel. A szemeimet dörzsölve indultam el az ajtó felé. Amikor elhaladtam az ágyam mellett, erős késztetést éreztem, hogy visszabújjak a párnáim puha ölelésébe még néhány percre, de inkább elfordultam, ezzel is megtörve a „varázst”. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Majd később megágyazom.</i> </span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">Kínkeservesen készülődtem el: a zuhany alatt állva hideg vizet folyattam a bőrömre abban reménykedve, hogy attól majd felébredek, de ehelyett csak a csuklás kapott el. Miután felkaptam az első kezem ügyébe kerülő felsőt és rövidnadrágot, majd felfogtam a hajam egy laza copfba, lecammogtam a földszintre. Valami furcsa indiános zene szólt, így biztosra vehettem, hogy Anyán és rajtam kívül senki sincs itthon péntek délelőtt. </span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="font-size: 11.0pt;">Jó reggelt! – dünnyögtem az orrom alatt, ahogy beléptem a konyhába. </span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="font-size: 11.0pt;">Szia! – fordult felém mosolyogva édesanyám, miközben egy marék sárgarépát pucolt éppen a pult mellett állva. – Úgy nézel ki, mint egy csipásmacska – kuncogott az orra alatt, amire csak egy morgás volt a válaszom, ahogy lehuppantam a konyhaasztal melletti székre - ahonnan tökéletesen láttam Anyát. – Rántotta jó lesz?</span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="font-size: 11.0pt;">Tökéletes – bólintottam bágyadtan. Még ahhoz is túl fáradtnak éreztem magam, hogy a villát felemeljem, vagy az ételt összerágjam. </span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">Az asztalon könyökölve az államat a tenyerembe támasztottam és úgy figyeltem, ahogy Anya tett-vett a gáztűzhely előtt. Velem ellentétben ő majd kicsattant az energiától. Miközben néztem, ahogy a zene ütemére ringatózik és dúdol, kellemes melegség járta át a mellkasomat. </span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">Nagyon szerettem őt, el sem tudnám képzelni, hogy mi lenne velem nélküle. Jó, persze tudom, ha ő nem lenne, akkor én sem, de nem a dolgok biológiai oldalára gondoltam. Az elmúlt csaknem hét évben ő lett a legjobb barátnőm. Mióta az eszemet tudtam én nagyon apás voltam, felnéztem rá, Istenítettem, rajongtam érte. Akkoriban fel sem fogtam, hogy Anyának ez mennyire fájt, hisz a gyermekkorom Apának szenteltem, Anyáról alig maradtak emlékeim. De mikor eljött az idő, hogy kiábránduljak az apámból, ő mellettem állt. Persze nem azzal a céllal, hogy Apa ellen hangoljon – hisz még mindig a szereti őt mélyen, a válás ellenére is. Bármennyire titkolni próbálja, ezt érzem rajta. Végül ő lett az egyik legfontosabb ember az életemben, mindent meg tudtam vele beszélni. Hálás voltam azért, mert őt magam mellett tudhattam minden – boldog és boldogtalan – pillanatomban. És szerencsésnek éreztem magam, mert a kamaszkori változásaim miatt nem sikerült eltaszítanom magamtól. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><br />
</div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">Miután összepakoltuk a cuccainkat, és cipőt húztunk, úgy döntöttünk, biciklikkel megyünk fel a városba, tartunk egy anya – lánya napot. Igazán ránk fért már. Imádtam kerékpározni, bár az ehhez hasonló fülledt, nyári napokon nem volt a legjobb választás. Szerencsénkre nem volt nagy a forgalom, így nagyobb nehézségek nélkül értünk el az alapítványig, amely szegény családok megsegítésével foglalkozik. Már évek óta ide hoztuk a kinőtt vagy már nem használt ruháinkat, játékainkat. Anyáék már kiskorunk óta arra neveltek minket, hogy segítsünk a rászorulóknak. Mivel én nem dolgozom, így annál többet még nem tehettem, hogy odaadtam a régi cuccaimat, és néha eljöttem segíteni az ételosztásban. </span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">Nagyokat ásítozva léptem be a kis mellékutcából nyíló szürke háromemeletes épület oldalából nyíló irodahelyiség ajtaján. Bea ült az asztalnál, ő volt a főnök, amihez megfelelő vezéregyéniséggel rendelkezett, a maga pöttöm kis százötven centijével és a hatvanöt évével mindenkit levett a lábáról. A megjelenése teljesen olyan volt, mint egy lázadó tinié, azzal ellentétben, hogy a haját már jócskán fehér hajszálak tarkították, azonban ez őt nem akadályozta abban, hogy – mint például ma is – fekete alapon rózsaszín mosolygófejes felsőt, egy bőrnadrággal, a kedvenc szögekkel kivert övével és az elmaradhatatlan bakanccsal viselje. Mindig mikor megláttam, mosolyt csalt az arcomra. </span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">Az unokáinak a frissen készült fotóit nézegettem a tornádó sújtotta övezet képét tökéletesen hűen átadó iroda egyik sarkában, a lábamat lóbálva, miközben Anyáék a táskákból kiszedett ruhákat válogatták szét. </span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="font-size: 11.0pt;">Na, és mi a helyzet a pasikkal? – fordult felém váratlanul Bea a tőle már megszokott sokatmondó vigyorral az arcán. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Már megint?</i> Mindig is utáltam, ha ezt a kérdést feltette nekem valaki, főleg most, hogy még az eddigieknél is jobban össze voltam zavarodva…</span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><br />
</div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 11.0pt;">Alig volt közöttünk néhány centi, a testünk összeért. Bal kezének hüvelyujjával a kézfejemen apró köröket írt le, ahogy szemeivel a tekintetem és az ajkam között cikázott. A mellkasa őrült ütemben emelkedett, ahogy az enyém is. Parfümjének illata elkábított. Valahol nagyon mélyen, egy hang kiáltott a bensőmből: Ne tedd! De nem tudtam parancsolni magamnak. Elöntött a forróság, ahogy a másik kezével felém nyúlt. Néhány hajtincsem kiszabadult a gumi szorításából, amelyeket óvatos lassúsággal simított a fülem mögé, majd ujjaival végigsimított az arccsontomon, amitől furcsa bizsergés futott végig a testemen, megremegett a gyomrom. A szemeibe néztem, amelyek a vágytól csillogtak. Szaporábban kezdtem venni a levegőt, ahogy még mindig az arcomat simogatva kezdett közeledni felém. Forró lehelete cirógatta a bőrömet, felborzolva minden idegszálamat. A dobhártyámat átszakítva dübörgött a szívem, attól féltem szívrohamot kapok. A kezét, amely az előbb még az arcomon vándorolt, a tarkómhoz vezette. Milliméterek választottak el az ajkától, ezért lehunytam a szemem. Az érzékszervem mintha kiélesedtek volna, legalábbis azok, amelyekhez köze volt: hallottam, ahogy gyorsabban veszi a levegőt; éreztem a nekem feszülő teste melegét, amely szinte égetett.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Kínzó óráknak tűnt minden pillanat, ahogy egyre közelebb araszolt felém… aztán valami furcsa rezgést éreztem magunk között, majd hangos szólamba kezdett a telefonom. </span></i></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 11.0pt;">Ijedten rebbentünk szét, mint akiket rajtakaptak. Ahogy az arcára néztem, ugyanazt láttam, mint ami az enyémen tükröződhetett: zavartságot. Egy pillanatra találkozott a tekintetünk, még láttam a szemében, ahogy a vágy csillogása szertefoszlik, majd elfordult tőlem. Hirtelen kaptam észbe, így kotorni kezdtem a zsebemben. Remegett a kezem, miközben a kijelzőjére meredtem: „Márk”. Az előbbi bizsergést, most bűntudat váltotta fel, ami elárasztotta az egész bensőm. Hogy tehettem ezt? Millió hang üvöltött a fejemben, de a leghangosabb mégiscsak az volt: Fuss! Még utoljára Tomira néztem, aki háttal állt nekem, és a hajába szántott. Tétováztam, majd egy sóhaj kíséretében kinyitottam a kaput, és rohanni kezdtem…</span></i></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><br />
</div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 11.0pt;">…</span></i></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><br />
</div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><br />
</div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 11.0pt;">Úgy értem haza, hogy közben fel sem fogtam semmit a mellettem elszaladó világból. Teljesen a gondolataimba merültem, ahogy a földet fixíroztam, így csak akkor vettem észre, hogy ül valaki a lépcsőnkön, amikor elé értem és rájöttem, nem tudok elmenni mellette. Ijedten ugrottam meg, ahogy kezdtem kicsit észhez térni.</span></i></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 11.0pt;">Szia! – nézett rám kedvesen Márk, ahogy felállt ültéből. A délután érzett rossz érzés, mintha ezerszeresére fokozódott volna. – Nem vetted fel a telefont – az arcomat nézte kíváncsian, mikor már néhány perc elteltével sem szólaltam meg, csak néztem a végtelen óceánba, amit a szemei rejtettek. </span></i></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 11.0pt;">Igen, mert nem voltam olyan állapotban – túrtam bele, a már szabadjára engedett hajamba. Kár lenne titkolni, úgyis átlátna rajtam. </span></i></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 11.0pt;">Minden rendben? – lépett közelebb hozzám, és végigsimított a karomon. Éreztem, ahogy könnyek szöknek a szemembe, így lehajtottam a fejem. Vettem néhány mély levegőt, majd újra felnéztem rá. </span></i></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 11.0pt;">Most már igen - aggódó szemekkel fürkészett, ezért egy mosolyt próbáltam magamra erőltetni, hogy megnyugtassam. A szemében láttam, hogy nem jártam sikerrel. Néhány pillanatig még várt a folytatásra, de miután rájött, hogy nem mondok többet, magához vont. Mellkasán nyugtattam a fejem, ahogy egyik kezével a hajamat simogatta, a másikkal pedig szorosan ölelt. Bocsáss meg! Bocsáss meg! – sírt egy hang legbelül. </span></i></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 11.0pt;">Ugye tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz? – suttogta a fülembe halkan. Bárcsak ne lettem volna olyan idióta. Abban a pillanatban minden vágyam az volt, hogy a néhány órával azelőtti eseményeket eltöröljem. Könyörgő szemekkel néztem fel rá: Kérlek, bocsáss meg! Mérhetetlen fájdalom tükröződött a tekintetéből, ahogy végignézett <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>rajtam. Lágyan simogatta le a könnyeket az arcomról, aztán fölém hajolt, ahogy újra átfogta a derekamat, és magához húzott. Forró ajka lassan simított végig az enyémen, óvatos volt. Nem a vágy hajtotta, inkább a vigasztalás. És abban a pillanatban talán még az eddigieknél is sokkal jobban éreztem, hogy mekkora hibát készültem elkövetni néhány órával ezelőtt. Azonban ez soha többé nem fog előfordulni – hangzott a határozott állítás a fejemben, ahogy egyre szenvedélyesebben viszonoztam Márk csókjait. </span></i></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><br />
</div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">- Halihó! – ijedtemben akkorát ugrottam, hogy kiesett a kezemből a fotóalbum. Az emlékektől ködös tekintettel néztem gyorsan körbe, újra ugyanabban az irodában találtam magam, mint ahonnan néhány perce – talán -, az emlékeim habjába merültem. – Szia Kislány! Mi a helyzet? – lépett elém Kitti – Bea lánya -, és mielőtt bármit mondhattam volna, a nyakam köré fonta karjait és magához ölelt. Ahogy ellépett tőlem gyorsan magamra öltöttem a mosolyomat és felálltam. </span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">- Semmi különös – válaszoltam. Kissé rekedtes volt a hangom, ezért megköszörültem a torkom.</span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">- Nekünk mennünk kell – szólt közbe Anya, amiért nagyon hálás voltam. Óvatosan néztem Beára reménykedve, hogy nem vette észre az előző elmélázásomat. Hiába. Ő volt az egyik olyan ember, akit szavak nélkül is megértettem, az arca pedig most erről ordított: „Ez meg mi volt? Minden részlet érdekel!” Szemeimet forgatva bólintottam, pedig nem voltam benne biztos, hogy be fogok neki valaha számolni az érzelmi életemről. Azért mielőtt még bárki bármit is mondhatott volna gyors köszönéseket követően karon fogtam Anyát és távoztunk. </span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><br />
</div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="font-size: 11.0pt;">Minden rendben? – kérdezte érdeklődve, mikor már a sétálóban sétáltunk a bicikliket magunk mellett tolva. </span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="font-size: 11.0pt;">Persze – mosolyogtam rá erőtlenül. </span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="font-size: 11.0pt;">Akarsz róla beszélni? – ezt is szerettem benne, hogy bár tudtam: majd megeszi a kíváncsiság, mégis lehetőséget ad nekem arra, hogy elhárítsam a kérdéseit. </span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="font-size: 11.0pt;">Majd elmondom, ha végeztél a munkában, jó? – néztem rá engesztelően, ahogy odaértünk az említett helyre. Még indulás előtt mondta, hogy be kell néznie az irodába, ahol asszisztensként dolgozott, mert hívta a főnöke. Bosszúsan nézett az épületre – ami egy új építésű belvárosi üveg irodaház volt -, mert attól tartott, csak az időt húzom ezzel, ezért megpaskoltam a kezét: - Ígérem – mosolyogtam rá egy óriási ásítás kíséretében. </span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="font-size: 11.0pt;">Bejössz? – intett a bejárat felé. </span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="font-size: 11.0pt;">Inkább leülök a parkba – bár hívogatott a gondolat, hogy a légkondival hűtött helyiségben limonádét iszogassak. </span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="font-size: 11.0pt;">Oké. Akkor sietek – nyomott két puszit az arcomra, majd otthagyta nekem a biciklijét. </span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">Miután hozzálakatoltam a sajátomat az övé mellé a kerékpártárolóhoz, a park felé vettem az irányt. Nem ez volt az egyetlen „zöldövezet” a városban, nem is a kedvencem, de azért jó volt néhanapján itt megvárni Anyát. A szökőkúthoz sétáltam, ahol meglepő módon rajtam kívül nem volt senki. Leültem a csobogó víz előtti üres padra, ami mögött egy fa állt, így még az árnyékában a Naptól is védve voltam. Oldalra fordultam, és a karjaimmal átkulcsoltam a felhúzott lábaimat. Néztem, ahogy a kisebbnél kisebb madarak a fűben kotorásznak valami élelem után. A bátrabbak közelebb ugráltak hozzám, így halhattam az aranyos csipogásukat. A víz felől a szellő lágy fuvallatot hozott, ami kissé felfrissítette a már szinte fojtogató hőséget. </span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">Ásítozva hajtottam a fejem a pad támlájának, miközben azon gondolkodtam miért nem lehet minden pillanat ilyen idilli, mint ez. Semmi sem zavart, minden olyan tökéletes volt, egy pillanatra nem jutott eszembe semmi, ami miatt aggódnom kellene. Sem a válás, sem az, hogy milyen gyorsan telik a nyár, és mindjárt itt van újra a suli; sem a fiúk. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Igen, ők. Már megint </i>– túrtam bele bosszúsan a hajamba<i style="mso-bidi-font-style: normal;">. Na, eddig a pillanatig volt tökéletes a hangulatom. </i>Már néha annyira elegem volt, a saját gondolataimtól… Sokszor azon kaptam magam, hogy róluk ábrándozom, ilyenkor általában kényszerítettem magam, hogy eltereljem a figyelmemet valami mással – kisebb-nagyobb sikerrel. Persze mikor kislány voltam ábrándoztam, hogy szerelmes leszek, eljön értem a szőke herceg, és nagy családunk lesz, de lassan rájöttem, hogy ezek csak álmok. Egy idő után elmúltak ezek az ábrándozások. Voltak olyan időszakjaim, hogy oda sem figyeltem egyik fiúra sem, nem érdekelt, hogy mit gondolnak rólam. Igen, voltak ilyen időszakjaim. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">A ragyogó múlt</i> – sóhajtottam lemondóan. Erre tessék, itt vagyok, most tizenhét évesen tele kérdésekkel. A többieket látva reménykedtem, hogy nálam a „szerelem” nem jár majd elmebajjal. Hát igen, a remény hal meg utoljára… <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Miért kell mindig mindent túlbonyolítani?- </i>tettem le újra a földre a lábaimat, majd rájuk könyököltem és a tenyerembe temettem az arcom. </span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="font-size: 11.0pt;">Szia! – ijedten kaptam fel a fejem. Egy lány állt előttem szürke atlétában, egy farmer sortban és egy fekete tornacipőben. Szinte derékig erő, kiengedett szőke hajával úgy nézett ki, mint egy oroszlán. Pirospozsgás arcából szinte áradt a vidámság. </span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="font-size: 11.0pt;">Szia! – visszamosolyogtam rá, miközben próbáltam rájönni, hogy ismerem – e őt. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Nem hinném</i>, abban biztos voltam, hogy ha találkoztunk volna, arra emlékeznék. </span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="font-size: 11.0pt;">Leülhetek? - simította hátra a szemébe hulló hajszálakat. Válaszként csak a mellettem lévő üres helyre intettem. – Min gondolkodtál?</span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="font-size: 11.0pt;">Tessék? – zavart arcomat látva felkuncogott, ami valahogy engem is felvidított. </span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="font-size: 11.0pt;">Tudod, az előbb, olyan bosszúsnak tűntél – magyarázta, majd várt egy kicsit, amíg nekem is leesik, hogy mire célzott. Az arcomon a mosoly rögtön grimaszba torzult, amit látva megint kuncogott. </span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="font-size: 11.0pt;">Semmin – hessegettem el a gondolatot a kezemmel, miközben a szemeimet forgattam. </span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="font-size: 11.0pt;">Aha – nézett rám sokatmondó vigyorral az arcán. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Olyan ismerős ezekkel a kékeszöld szemekkel. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>De honnan? </i>– Szóval szerelmi probléma…</span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="font-size: 11.0pt;">Nincs itt semmiféle probléma – szegültem szembe vele, amire újra kacagni kezdett. Olyan volt a hangja, mint a zeneszó. Elég volt hallani, már jobb kedvre derült az ember tőle, az előbbi fáradtságom is egy szempillantás alatt elillant. Ahogy beszélt hozzám, és szemeimbe nézett, minden mozdulata olyan ismerős volt, de nem jöttem rá, hogy honnan. </span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="font-size: 11.0pt;">Mondok én neked valamit – kezdett bele még mindig mosolyogva – néha össze fogják törni a szívedet és néha te töröd össze majd másokét – <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Miről beszél?</i> – Ez is hozzátartozik az élethez. Nem irányíthatsz mindent, főleg nem az érzéseidet. Pont abban a korban vagy, hogy a kuszaság a fejedben elkerülhetetlen – szólni akartam valamit, bármit, de nem tudtam. –Tudom, most az az egyik legnagyobb problémád, hogy melyik fiú az igazi, mert mind a kettő iránt érzel valamit, de azt kell, hogy mondjam: az is lehet, hogy egyik sem – <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Ezt… ezt … meg honnan… ?</i> – dadogtam, de egy hang sem jött ki a torkomon. A kimondatlan kérdésemre csak engesztelően megvonta a vállát: - Tapasztalat – egy kicsit elhallgatott, megvárta, amíg magamhoz tértem újra. Majd folytatta: - Sajnos akaratlanul is meg fogsz bántani embereket, emiatt ne rágd magad. Lehet, hogy azt érzed, szükséged van valakire, akire támaszkodhatsz, akinek a karjai között biztonságban érzed magad, akivel megtervezhetitek a jövőtöket lépésről lépésre. De biztos, hogy ez tesz boldoggá? Emlékszel még, kiskorodban miről ábrándoztál? Eltervezted, hogy a férjeddel majd egy fehérkerítéses családi házban fogtok élni a gyerekeitekkel, és a hátsó kertben majd lesz egy kis tavacska és mellette egy hintaágy a nyárfák árnyékában – <i style="mso-bidi-font-style: normal;">ő is erről ábrándozott? De kreatív voltam már akkor is... </i>- Azóta talán rájöttél, hogy nem minden úgy alakul, ahogy eltervezted – <i style="mso-bidi-font-style: normal;">hát igen.</i> - Bármennyire görcsösen ragaszkodsz valamihez, annyival nagyobb a valószínűsége, hogy nem kapod meg. Nem baj, ha néha elveszted az irányítást. Nyugi, fogsz még arccal előre a porba esni, és érzed majd azt, mintha kitépték volna a szívedet a helyéről. Ezt mindenki átéli – veregette meg a vállam, hogy megnyugtasson, mert a légzésem őrült vágtába kezdett. Kicsit sikerült is a célja, lassan újra visszaállt a rendes szívverésem. De érzetem, hogy zúgni kezd a fejem a hallottaktól. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Ki ő? És miért mondja mindezt most nekem?</i> – A lényeg, hogy ne akarj annyira a kezedben tartani mindent, hogy elfelejts élni! Csak azt tudom javasolni, hogy ússz az árral egy kicsit, majd minden helyreáll! </span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="font-size: 11.0pt;">Meg fogok fulladni – nyögtem alig hallgatóan, amire újra széles mosoly kúszott az arcára, ahogy átkarolta a vállam. Nem húzódtam el tőle, pedig nem szerettem, ha idegenek hozzám értek. </span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="font-size: 11.0pt;">Ügyes leszel – paskolta meg a kézfejem, majd elengedett és felállt. – Csak hallgass a szívedre! És, Beca, sose felejts el mosolyogni! – bennrekedt a levegőm, ahogy kérdőn néztem rá: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Honnan tudja a nevem?</i> -<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Nem kell mindent megértened, ami körülötted folyik – kacsintott rám mosolyogva, majd megfordult és elindult a park másik irányába. Kellett néhány másodperc, hogy felfogjam mi is történt az elmúlt pár percben, a hallottak jártak a fejemben, több ezer más kérdéssel egyetemben. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Ki volt ő? És honnan ismert?</i> Még mielőtt eltűnt volna a sarkon, utána kiáltottam:</span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="font-size: 11.0pt;">Ki vagy te? </span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="font-size: 11.0pt;">Csak egy barát – kacagott fel csilingelős hangján, majd intett a kezével, és eltűnt a fák takarásában. </span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">Ott hagyott engem, egyedül. Egyedül a gondolataimmal. „Ússz az árral”, „nem irányíthatsz mindent” – sorakoztak a fejemben az elhangzott szavai, ahogy a szökőkutat néztem. „… sose felejts el mosolyogni.” Itt az ideje, hogy észhez térjek – hirtelen egy kéz kezdte rázni a vállam, olyan nehéznek éreztem a fejem, kezdett elhomályosulni a kép, a hangok összekuszálódtak. Küzdöttem a sötétség ellen, ami húzott maga felé, de eredménytelenül. – Beca. Beca – valaki a nevemen szólongatott. Rémület fogott el. – Rebeka – sötétség csak egyre inkább húzott, elhagyta az erő a kezeimet, mintha ólomsúlyokat kötöttek volna a csuklóimra. – Rebeka! – hunyorogva nyitottam ki a szemem újra, de éreztem, hogy valami megváltozott. Újra rám telepedett a bágyasztó hőség, nehezen vettem a levegőt, ahogy próbáltam észhez térni. Ahogy megfordultam éreztem, hogy megfájdul a nyakam. Lassan kezdtek eltűnni a csillagok a szemem elől, és kitisztult a kép. Kiszáradt a szám. Az előttem álló alakra néztem, aki az előbb a vállamnál fogva rázogatott: Anya nézett rám, majd mosolyogva végigmért. Én is követtem a példáját: a padon ültem oldalra fordulva két lábamat felhúzva magam elé…</span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">- Jó reggelt, Csipkerózsika!<span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span></div><br />
<br />
<b style="color: #741b47; font-family: "Courier New",Courier,monospace;">Örülnék, ha megosztanátok velem a véleményeiteket! =) </b>Emihttp://www.blogger.com/profile/03851150974890665348noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-2796744424784022782.post-10909215768569173822011-11-01T11:08:00.002+01:002011-11-02T07:04:25.627+01:0018. fejezet - Túl közel<div style="background-color: #f3f3f3; color: #134f5c;"><b><span style="font-size: large;">Sziasztok!</span></b></div><br />
<div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">Újra itt a következő rész. Köszönet az előző fejezethez kapott pipákért, és komiért:</div><div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><b style="color: #783f04;">Mili</b>, nem is tudom, hogy hányszor mondtam már, mennyire örülök, hogy te itt vagy, és mindig elmondod a véleményedet. Nagyon sokat jelent nekem. Köszönöm, hogy itt vagy, remélem, hogy ez a rész is elnyeri a tetszésedet. =)</div><br />
Nem írok ismertetőt, nem szaporítom tovább a szót! =D<br />
<br />
Jó olvasgatást!<br />
<br />
Puszi: <b style="color: #274e13;">Emi</b> =)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiC2P2flLeiWPD-WIswo7iIEuQ5RKsCwO2kMxq5W2Vgtqz98a9kXoh_8r0gt3yY7r6NAt17Cf-k1xRoGyS8y3Xp83gqsKBIAXObeOU4ZCnIMPtyxafYui2HgdT9Ft9x8gDkpD7amv5bloZb/s1600/18.+fejezet.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiC2P2flLeiWPD-WIswo7iIEuQ5RKsCwO2kMxq5W2Vgtqz98a9kXoh_8r0gt3yY7r6NAt17Cf-k1xRoGyS8y3Xp83gqsKBIAXObeOU4ZCnIMPtyxafYui2HgdT9Ft9x8gDkpD7amv5bloZb/s320/18.+fejezet.jpg" width="320" /></a></div><br />
<br />
<span style="font-size: small;"><b style="color: #b45f06;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">18. fejezet - Túl közel</span></b></span><br />
<br />
<div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span><span style="font-size: 11pt;">Lődd le magad! – hallottam Maja hangját - ami mosolyt csalt az arcomra -, ahogy beléptem a barnára festett kiskapun. A garázs felé indultam, bár kicsit fáradt voltam, de mégis vidáman tettem meg azt a néhány lépést. Az idő kellemes volt, lágyan fújt a szél – megremegtetve a fák leveleit -, így jó választásnak tűnt, hogy reggel az egyik kedvenc farmeromat, az enyhén kivágott sárga trikómmal vettem fel, a hajamat pedig lófarokba fogtam hátra. A talpam alatt a fű száraz volt az állandó nyári hőségnek köszönhetően, de láttam, hogy az udvar végében jó néhány locsoló ki volt szúrva a földbe. A szellő hűsítő levegőt hozott felém az áradó vízsugarak felől, amitől felfrissültem egy kicsit. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">Nem lepődtem meg, mikor az autófeljárón egy asztalt találtam telepakolva kajával. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Szóval Krisz már itt van. </i>A földre tett hűtőláda felé hajolva pillantottam meg legjobb barátnőmet, aki amint észrevett, mosolyogva lépett oda hozzám, és megölelt. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span><span style="font-size: 11pt;">Téged kezeltetni kellene – kiabálta Maja, a hangjából ítélve kicsit ingerülten. Barátnőm oldalán sétáltam be a garázsba – vagyis inkább a stúdióba -, aki a tesóját nézve halkan kuncogott, majd a gitárjához lépett, ami a fal mellett állt az állványán. Kíváncsian hallva körbe, próbáltam rájönni legkisebb húgicám idegességének az okára, ami nem volt nehéz feladat, mert rögtön kiszúrtam a dobfelszerelés mögött ülő Kriszt, aki vigyorogva törölgette a cintányérokat.</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span><span style="font-size: 11pt;">Jaj, most miért? Csak annyit mondtam, hogy simán felvehetnénk azt a lányt a bandába.</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span><span style="font-size: 11pt;">De hisz nincs is semmiféle banda, a csaj meg egyébként sem tud semmilyen hangszeren játszani. Csak azért jön be neked, mert lazán alád feküdne – idegesen huppant le a barna kanapéra, ami a fal mellett állt. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span><span style="font-size: 11pt;">Hmm... – vágott komoly fejet Krisz. Féltem a folytatástól: - Szerintem oboán meglehetősen ügyes lenne. Egy kis gyakorlás csodákra képes – bólogatott elismerően, miközben állta Maja szúrós pillantásait. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Undorító.</i> </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span><span style="font-size: 11pt;">Fúj! – Maja hirtelen felpattant ültéből, és az egyik párnával a kezében kezdett közeledni a srác felé, aki kissé megemelkedve a székén egy letörölhetetlen vigyorral az arcán várta a támadást. Látszott rajta, hogy élvezi a helyzetet, ezért ezt a pillanatot választottam arra, hogy közbelépjek. Főleg arra tekintettel, hogy a dobfelszerelés mellett állt a szintim, amit még a széltől is óvtam, nemhogy még két hormonoktól túlfűtött tini párnacsatájától. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span><span style="font-size: 11pt;">Sziasztok – léptem gyorsan Maja elé, és nyomtam egy puszit az arcára, majd megöleltem. Éreztem, hogy szabadulna már a karjaim közül, de nem eresztettem, addig nem, amíg kicsit le nem higgadt. – Egy nő nem verekszik, az nem nőies – súgtam a fülébe, hallottam, ahogy mérgesen kifújta a benntartott levegőt, nem láttam az arcát, de biztos voltam benne, hogy forgatta a szemeit is – abban nagyon jó volt, főleg életének ennek a szakaszában. – Csak kíméletesen! Mert ha a szintimnek baja esik, nem fogok attól megrémülni, hogy bepiszkítsam a kezem – fogtam meg a két vállát kényszerítve, hogy a szemembe nézzen, ahogy kicsit eltartottam magamtól. Tudtam, hogy a nőies megszólalásommal nem győztem meg, így új taktikára váltottam. Úgy tűnt bevált, mert egy percnyi farkasszemnézés után fújtatva visszaült a kanapéra és a párnát az ölébe vette, miközben villámokat szóró tekintettel Krisszel szemezett. Szinte szikrázott a levegő közöttük… – megforgattam a szemeim, ahogy Zoéra néztem. Vigyorogva könyveltem el, hogy ő is ugyanazon a véleményen volt, mint én. Egy szavak nélküli néma párbeszédben meg is „tárgyaltuk” az előbb látottakat, majd mindkettőnkből kitört a nevetés. Imádtam, hogy szinte mindig tudtuk, hogy mit gondolt a másik, még akkor is, ha a véleményünk merőben eltért. Néha nagyon hasznos volt ez a „társalgási módszer”, főleg ebben a pillanatban, mert biztosra vettem: egy épp hangszer sem maradt volna a kis házistúdiónkban, ha Maja meghallotta volna, hogyan vélekedtünk a nővérével róla és Kriszről. Látszott rajtuk, hogy alakulóban volt közöttük valami. Maja minden ellenszegülésével szemben úgyis igazunk volt, ebben biztosak voltok, főleg ha azt is figyelembe vettük, hogy húgicánk még mindig itt ült, pedig máskor egy-egy csúnya beszólással faképnél hagyta azokat, akik kihúzzák nála a gyufát. Most mégsem ment sehova, inkább maradt, hogy tovább élcelődjön. Hmm… ez jelenthetett valamit – kuncogtam az orrom alatt. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">Miután megbizonyosodtam, hogy a balhéjuk nem fajul tettlegességbe, visszamentem a ládához, és én is elkezdtem benne kotorászni egy ásványvíz után, mert megszomjaztam. Néhány perc kutakodás után – lefagyott kezekkel -, diadalmasan mosollyal az arcomon álltam fel, amikor is ijedtemben bennrekedt a levegő a tüdőmben. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Ő itt, már megint?</i> Közvetlenül előttem állt egy kék kockás térdnadrágban és egy sárga pólóban, kócos hajjal - amin megcsillant a Nap sugara -, a szeme jobban ragyogott, mint eddig bármikor, de a tekintette kicsit furcsának tűnt, ahogy engem bámult. Zavaromban éreztem, hogy vér szökött az arcomba. – Szia – nyögtem ki halkan. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Mi ütött belém?</i> - a szívem a kétszeres tempóra kapcsolt, a gyomrom összerándult. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Biztos csak az ijedtség miatt.</i> Ő hogy kerül ide? Mikor kérdeztem Zoét, hogy Ő is itt lesz-e, azt mondta: „Tomi nem ér rá.” Erre tessék. Nem tudtam hirtelen eldönteni, hogy ez barátnőm csínytevése, vagy a véletlen műve. Ha tudtam volna, hogy ő is eljön, akkor nem jöttem volna el, vagy mégis? Miért ne? Ő nem jelent semmit, hisz csak egy párszor álmodtam vele, és nekem egyébként is meglehetősen jól halad a kapcsolatom Márkkal. Akkor meg mi bajom van most? Miért gondolok rá folyton? Miért érzem magam olyan furcsán a közelében? <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Biztos a meleg miatt… el kell majd mennem orvoshoz!</i> </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">Néhány pillanattal később, mint aki az álmából ébredt, összerezzent, majd megrázta a fejét, mintha csak egy gondolatot akart volna kiűzni belőle. - Helló – köszönt vissza szinte alig hallhatóan, majd rögtön a fal mellett álló másik gitár felé vette az irányt. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">Biztos, mert hirtelen álltam fel és a vérnyomásom még a padlón volt - vagy, csak mert elment az eszem -, kicsit megszédültem, ezért léptem néhány bizonytalan lépést oldalra, így majdnem összeütköztünk, ahogy megpróbált elmenni mellettem. Láttam, ahogy a kezével utánam nyúlt, de még mielőtt elérte volna a karom megtorpant, valami átsuhant az arcán. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Basszus</i> – lesütöttem szégyenemben a szemem, majd gyorsan újra egyenesbe állt. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Ez meg mi volt?</i> – Bocsi – nyögtem alig kinyitva a számat, majd a következő pillanatban hátat fordítva neki, és a szintetizátorom mögé léptem. Zoé elégedett vigyora eléget elárult abból, ő tudta, hogy Tomi itt lesz. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Ez a csaj egyszer a sírba visz. </i>Éreztem Tomi pillantását a bőrömön, inkább a billentyűket fixíroztam, nem belenézni a szemébe. Azokba a zöld szemekbe, amiknek a színét a bőre enyhe barnás fénye kiemelte… <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Elég legyen!</i> </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">Hallottam, hogy néhány perccel később leült az egyik székre a gitárjával a kezében, csak akkor mertem felnézni a hangszeremről. Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt, ahogy észrevettem, hogy most már nem engem nézett, hanem a gitárját babrálta, így alaposan szemügyre vehettem az újonnan berendezett „stúdiót”. Ez a hely volt Zoé kedvence az egész házban – valahogy meg tudtam érteni. A ház oldalába nyíló garázst alig egy hete kapta meg a szüleitől, hogy berendezze a saját kis zenei kuckóját. Barátnőm annyira boldog lett ettől az ajándéktól, hogy rögtön munkához is láttunk. A falakat fehérre festettük, majd teleragasztgattuk különböző bandák posztereivel. Utoljára két nappal ezelőtt jártam itt, amikor is áthoztuk az én szintimet is, így ez lett hivatalosan a „stúdiónk”. Megbeszéltük, hogy néha majd összejárunk zenélgetni egy páran, aztán majd alapítunk egy bandát, ami számomra inkább csak egy álmodozás volt, mint egy határozott cél. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">Az elmúlt pár napban egyre több minden került a helyére, így foglalta el a helyiség hátsó részét a szintim és Krisz dobfelszerelése. Be kellett vallanom, leesett az állam, mikor megtudtam, hogy ez a bolond srác hangszeren játszik, vagyis hangszereken – mert mind kiderült nem csak a dobverő áll jól a kezében, de a szaxofon is. A barna kanapé – amin még mindig Maja ült -, a bal oldali fal mellé volt tolva néhány székkel együtt, amiken különböző rongyok lógtak, némelyiken kották hevertek szanaszét. A rend nem a legmegfelelőbb szó arra, hogy az itt uralkodó helyzetet leírjuk. Már messziről látszott, hogy művészlelkek vagyunk – húztam ki magam büszkén mosolyogva. Ahogy körbefuttattam a szemem láttam, hogy Maja szusszanásnyi szünetekkel még mindig szócsatákat vívott Krisszel. Aztán folytattam a leltárt: jobb oldalt állt egy asztal az ajtó mellett, ami a házba vezetett – úgy terveztük, hogy oda fog majd kerülni a keverőpult - már ha sikerül majd összegyűjtenünk rá a pénzt. Aztán hagytunk helyet még az erősítőknek is a gitárállványok és a székek mellett, amik elengedhetetlen tartozékai voltak álmaink stúdiójának. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">Öntudatlanul nyomkodtam a billentyűket, miközben félpercenként lopva rápillantottam. Egyszer-egyszer találkozott a tekintetünk, de olyankor mindig gyorsan inkább beletemetkezett a gitárja hangolásába. Még innen távolról is jól látszott, hogy kicsit feszült volt. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Miattam? Persze pont miattad</i> – kontráztam rá saját bugyuta gondolataimra. Általában szerettem a gondolataimba merülni, de mondjuk az érzelmi életem elemzése ez alól kivétel volt. Most mégsem tudtam megállni. Sehogy sem jöttem rá, hogy miért is viselkedek olyan furcsán a közelében: elakad a lélegzetem, pillangók szállják meg a gyomrom. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Biztosan elment az eszem.</i> Mással nem tudom megmagyarázni – kezdtem egyre feszültebb lenni, ahogy megint ugyanarra felé haladtam a gondolataimmal: nem értettem semmit. Egyáltalán miért foglalkozom én vele, hiszen ő látszólag magasról ejt rám? Biztos egy elmebetegnek tart. És be kell vallanom nem is téved sokat. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Utálom a tinédzserkort!</i> Bárhonnan közelítettem meg a „problémát”, sehogy sem találtam a megoldást. Pedig valójában nagyon szerettem a kihívásokat, de úgy éreztem ennek a rejtvénynek nincs is megoldása. Gondolataimba merülve néha elkaptam egy-egy mondatfoszlányt Maja és Krisz szóváltásaiból: „Néztél már tükörbe?”, „Csodálkozol, hogy nincs barátnőd?”, és hasonlókat. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Milyen csodálatos a szerelem</i> – mondtam magamban ironikusan, miközben grimaszra húzódott a szám. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">Akárhogy próbálkoztam – bár lehet, hogy nem eléggé kitartóan -, de minduntalan visszakanyarogtak az agytekervényeim Tomira… Hisz alig ismerem, találkoztunk vagy háromszor, de mióta kimentett a vízből nem tudom kiverni a fejemből, az a dal… Alig beszéltünk néhány mondatot, de Zoé áradozásaiból szinte már úgy éreztem, mintha már évek óta ismerném. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Elég legyen! Neked Márkra kell gondolnod!</i> <i style="mso-bidi-font-style: normal;">A srácra, aki látszólag odavan érted, meghallgat, ölel, és nem mellékesen fantasztikusan csókol. </i>Annyira egyszerűnek tűnik azt mondani, hogy „ne foglalkozz vele”, vagy „felejtsd el”, pedig valójában mindez most szinte teljesen lehetetlennek tűnik. Pedig azt kellene, hisz nekem ott van Márk. Márk. Márk. Márk. Ő olyan kedves és figyelmes, és megdobogtatja a szívem, udvarias, jó a humora, figyel rám. Mikor csókol, megszűnik minden. Hogy kívánhatnék ennél többet? Biztos a hormonok miatt van mindez. Minden tinédzser átmegy ezen? Remélem, különben kénytelen leszek dilidokihoz menni. Hogy lehet, hogy a fiúk így elvegyék az ember eszét? Ez esztelenség. Pedig megesküdtem magamnak, hogy egy fiú sem kerget az őrületbe, erre tessék. Mondjuk, ők ketten vannak…</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">Ijedten ugrottam egyet, ahogy Krisz egy erős ütéssel a cintányérokra csapott, legszívesebben elmondtam volna egy - két nem túl szép szót, de visszafogtam magam. Mély levegőket vettem, hogy visszaálljon a légzésem a normális ütemébe, miközben próbáltam rájönni, hogy min vitatkozott épp abban a pillanatban Majával. Sikertelen próbálkozás volt, úgy tűnt épp az adott téma végére értek:</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">- Mert a pasik idióták… Komolyan, nem tudnál valaki mást szekálni helyettem? – fakadt ki húgom, ahogy újra visszahuppant a párnái közé. Érdeklődve figyeltem Krisz reakcióját, reménykedve abban, hogy ezzel sikerül elterelni a figyelmemet az előző gondolataimról. A srác elgondolkodva nézett körbe, új áldozat után kutatva, ami megmosolyogtatott, amíg meg nem állapodott a szeme rajtam. Az arcomról rögtön lehervadt a mosoly, ahogy az övére egy gonosz „na, mos megszívtad” vigyor kúszott. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Mit akarhat, vagyis inkább mit tudhat?</i> Fogalmam sem volt, hogy mit tartogathatott a számomra, bár ez nem volt igaz… Gondoltam, hogy talált valami jó vízbefulladós viccet, vagy valami „miért jobbak a férfiak a nőknél” beszólást, azt még lazán elviseltem volna, de nem volt szerencsém:</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">- Ha már pasik… Becaaaa – nyújtotta el a nevet, hogy ezzel is az idegeimet húzza. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Csak nehogy rákérdezz Tomira, csak őt ne!</i> Aztán így folytatta: - milyen volt a randid azzal a szépfiúval? </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">Elsőnek értetlenül néztem rá: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Miről beszél?</i> <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Milyen szépfiúval? Én csak Márkkal randiztam, de ő nem szépfiú. Egyáltalán ő honnan tud a randimról? Csak ráhibázott volna? - </i>kíváncsian néztem a lányokra, de mindketten a fejüket rázták jelezve, hogy ők nem mondtak semmit. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">De hiszen senki másnak nem meséltem a lányokon és Anyáékon kívül Márkról.</i> <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Rajtuk kívül pedig csak egy valaki tudott róla… Tomi! – </i>kiáltotta egy hang a fejemben.<i style="mso-bidi-font-style: normal;"> Ő ott volt, mármint, találkoztunk, és neki Márk elmondta, hogy hova megyünk. </i>Gyorsan rá kaptam a pillantásom, így láttam, hogy mérges szemekkel néz a barátjára, majd - mivel ő csak vigyorgott haverja arckifejezésén - megérzethette, hogy figyelem, mert óvatosan felém fordult. Nem tudtam semmit leolvasni az arcáról, nem azért, mert semmi nem látszott rajta, inkább túl sok minden. Annyi kifejezés suhant át az arcán, de nem tudtam semmit sem hová tenni: kíváncsiság, zavartság, harag… <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Most mi van? </i>Tudtam, hogy mit szerettem volna hallani válaszként erre a mondatra, de az annyira abszurdnak tűnt. Annyira bolondnak éreztem magam. Legszívesebben megfejeltem volna egy falat…</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">- Na? – vonta fel a szemöldökét Krisz. Kérdőn néztem rá, aztán leesett, hogy ő melyik kérdésre gondol a több száz közül, amelyek az agyamban cikáztak. Éreztem, ahogy elvörösödöm, amit ő is észrevett, kacagva csapott a dobra: - Egy - null – húzta ki magát büszkén ültében. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">- Jó volt. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">- Ennyi? – várta, hogy folytassam, de nem tettem, a szemem sarkából újra Tomira néztem, aki egy halk dallamot kezdett el játszani a gitárján. – Egyébként, hogy áll a tütű a szépfiúdon, szokott balerinát játszani? – <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Micsodát?</i> Oké, az rendben van, hogy Tomi látott a városban. De honnan tudta Krisz, hogy Márk a színházban dolgozik?</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">- Nem. És ne hívd úgy, hogy szépfiú! Van rendes neve is: Márknak hívják – kezdtem egyre mérgesebb lenni, amit még az is fokozott, hogy egyre inkább összezavarodtam. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">- Egyáltalán miért kezdesz ezzel a szépfi… Márkkal – helyesbítette, ahogy meglátta szúrós pillantásomat -, amikor én is itt vagyok neked?- mutatott végig a testén egy ezer wattos vigyor kíséretében, amitől nevetnem kellett. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Ha ezt akarod, akkor állok elébe</i> – húztam ki magam, az kanapé melletti asztal mögött állva, egy angyali mosollyal az arcomon:</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">- Meddig érsz rá? – csipkelődtem. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">- Egy - egy – ütött egyet a dobra elismerően. Innentől kezdve pedig nem volt megállás. Jött belőle minden: felszínes, személyes, pikáns, és undorító kérdés, vagy beszólás, ami éppen eszébe jutott. A szópárbajunk meglehetősen kiegyenlített volt, bár ebben nagyban hozzájárult, hogy nekem Maja is besegített. Ő azért mégiscsak gyakorlottabb volt ezen a téren, mint én. Néhány kérdésnél lopva Tomira néztem, de sosem nézett fel, nem vettem észre rajta semmi lényeges változást, talán csak mintha feltűnően unatkozott volna, így egyre inkább kezdtem kiverni a fejemből, hogy esetleg én érdekelhetem őt. Nem mintha valaha lett volna alapja annak, hogy ez egyáltalán megforduljon a gondolataimban. Biztos azért, mert nő vagyok, de olyan jól esett volna, ha legalább egy kis érdeklődést mutat irántam – szomorodtam el csalódottan. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Elég legyen!</i></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">Aztán megváltozott valami:</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">- Rendben, akkor egy dolgot mondj meg nekem, miért pont ő? - ez egy nagyon jó kérdés volt Krisztől, ezt be kellett látnom. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">- Mert ő kedves – kezdtem tétovázva. – Udvarias, és odafigyel rám, meghallgat, van humora, és előzékeny, egyenrangúként viselkedik velem, és nem kezel le – küldtem egy szúrós pillantást a vallatóm felé. – Őszinte velem és türelmes – szépen lassan soroltam fel egyesével a tulajdonságokat, miközben egyre inkább kezdett a hatalmába keríteni az érzés: valami nem stimmel. Mintha hiányzott volna valami, de nem jöttem rá, hogy mi az… - Romantikus – erre Krisz elkezdte azt játszani, hogy rosszul van, aztán Tomira néztem. Nem tudtam megállni, hogy ne így tegyek. De nem változott semmi, ugyanúgy játszott tovább, mint eddig, ami feldühített. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Nem igaz, hogy ilyen bolond voltam! </i>A hirtelen támadt feszültségemtől kicsit hangosabban és ingerültebben zártam le a témát. Nem akartam erről beszélni, főleg nem itt: - De tudod mit? A leginkább azért, mert ő az egyetlen, aki azt mondta nekem, hogy más vagyok, mint a többiek. És mielőtt még bármit is mondanál – vágtam közbe felemelt kézzel, mielőtt kinyithatta volna a száját, mert láttam rajta, hogy kikívánkozik belőle valami -, tudom, hogy igazat mond, és nem csak azért fűz, hogy a te szavaiddal élve: „felkérjen egy fekvőtangóra”- mondtam szinte kiabálva, miközben idegesen hadonásztam a kezeimmel. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">Ahogy felfogtam, hogy mit tettem néhány pillanattal ezelőtt, hirtelen szorító érzést éreztem a mellkasomban. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Király! Még az eszem is elvesztettem. E</i>l akartam tűnni innen. Még életemben nem emeltem fel a hangomat így senkivel szemben, a családomon kívül, erre tessék, ez a kis mitugrász kihozza belőlem az „állatot”. Olyan dühös voltam - leginkább magamra -, majdnem szétrobbantam, gyors léptekkel igyekeztem a kijárat felé. Nem néztem senkire, csak lehajtott fejjel próbáltam megkerülni a székeket, amikor az egyiknek a lábában megbotlottam. Nem estem el, de mérgesen szitkozódtam egy sort az orrom alatt, majd, mint egy vak őrült, köszönés nélkül kezdtem el szaladni az udvaron a kijárat felé. Azonban mielőtt a kezem elérte volna a kilincset, valaki erősen megfogta a csuklómat hátulról, és megfordított. Már ott tartottam, hogy jól leordítom az ő fejét is, vagy megverem, de akkor hirtelen egy az enyémnél is dühösebb szempárba ütköztem. Megrémültem. Tekintetét az enyémbe fúrta, miközben egy cseppet sem engedett a szorításából. Éreztem a belőle áradó haragot, szinte tapintható volt a feszültsége. A dühöm egy szempillantás alatt elszállt. Annyi minden futott át az arcán… Alig volt köztünk néhány centi, éreztem leheletét a bőrömön, görcsbe rándult a gyomrom, ahogy furcsa bizsergés szaladt végig a testemen. A szívem majd kiugrott a helyéről. Tudtam, hogy odébb kellett volna lépnem, ki kellett volna szabadítanom a kezem és elszaladni, de nem voltam rá képes. Elvesztettem az irányítást, ő viszont mintha újra visszaszerezte volna. Egy pillanatra tétovázott. Az arcomat fürkészte. Nem tudom, hogy mit láthatott rajta, de a szorítása enyhült a csuklómon, mégsem eresztett el. Beharaptam az alsó ajkamat, ahogy közelségétől elkapott a remegés, a mellkasom eszeveszett tempóban emelkedett le-fel. Teljesen megbénultam, ahogy a zöld szemeibe néztem. Szinte hallottam, vagyis inkább éreztem, hogy az ő szíve is őrült vágtába kezdett. Lehunyta a szemét, majd kifújta a benntartott levegőt. Ahogy újra rám nézett már csak egy dolgot láttam a szemeiben: gyengédséget. Még közelebb lépett hozzám, összeért a mellkasunk, a szívem a torkomban dobogott. Tudtam, hogy óriási hibát fogok elkövetni a következő pillanatban, de nem voltam képes elhúzódni tőle. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">- Ne hidd azt, hogy csak szerinte vagy különleges! – suttogta alig hallhatóan, ahogy arca egyre közeledett az enyémhez. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><br />
</div><br />
<div class="MsoNormal"><b><span style="background: none repeat scroll 0% 0% rgb(243, 243, 243); color: #6aa84f; font-family: Arial; font-size: 11pt;">Örülnék a véleményeiteknek, minden megnyilvánulásában. =) </span></b></div><div class="MsoNormal" style="tab-stops: 18.0pt; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><br />
</div>Emihttp://www.blogger.com/profile/03851150974890665348noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2796744424784022782.post-8515610732686126322011-10-24T17:11:00.000+02:002011-10-24T17:11:24.571+02:0017. fejezet - Egy új érzés<div style="color: #0c343d;"><b><span style="font-size: large;">Sziasztok!</span></b></div><br />
<div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">Újra itt vagyok, de mielőtt belevágnánk a lényegbe meg kell köszönnöm az előző részhez kapott pipákat és komit:</div><div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><b style="color: #b45f06;">Mili</b><span style="color: #b45f06;"><span style="color: black;">,</span></span><b style="color: #b45f06;"> </b>néhány sorral lejjebb már ki is derül, hogy jó volt-e a tipped. Örülök, hogy itt vagy, és mindig megosztod velem a véleményed. Tomi most is fel fog tűnni a színen, de nemsokára többet is megtudhatunk róla. Köszönöm, hogy írtál. =)</div><br />
Most pedig akkor térjünk a tárgyra. Kitől kapta Beca a kis dobozkát? És egyáltalán mi is volt benne?<br />
<br />
Jó szórakozást!<br />
<br />
Puszi: <b style="color: #38761d;">Emi</b> =)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiT_SWtFIcx0gSoGSehz07pW9wggQKIFQiGaniAHdwFGuP4hS4-_QQI3BKi0Ui6tSIkuIKE8VSOC6Yoj77IAo1JAv0LSscEGP9lb8hjGLOAjfhaOYMTHYs6L13hzIb2ZaLoQEagXeDgum78/s1600/17.+fejezet.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiT_SWtFIcx0gSoGSehz07pW9wggQKIFQiGaniAHdwFGuP4hS4-_QQI3BKi0Ui6tSIkuIKE8VSOC6Yoj77IAo1JAv0LSscEGP9lb8hjGLOAjfhaOYMTHYs6L13hzIb2ZaLoQEagXeDgum78/s1600/17.+fejezet.jpg" /></a></div><br />
<br />
<b style="color: #274e13; font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">17. fejezet - Egy új érzés</b><br />
<br />
<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--> <div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">Ragyogó napsütésben sétáltam a városközpontban, ahol rajtam kívül még rengetegen voltak. Szerda délutánhoz képest zsúfolásig tömve volt a tér, bár ha figyelembe vettük, hogy a nyári szünet már javában tartott, ez nem volt meglepő. Annyira jó kedvem volt, hogy lepkét lehetett volna fogatni velem, letörölhetetlen vigyor terült el az arcomon. Minden velem szembejövőre ráköszöntem, vagy csak küldtem egy vidám mosolyt feléjük. Lehet, hogy néhánya bolondnak néztek, de én csak nevettem, ahogy elkaptam egy-egy értetlen pillantást. Legszívesebben ugráltam volna, tele voltam energiával, de emellett - bármennyire is titkolni szerettem volna - az idegesség is megtalált. Egy találkozóra siettem, ami miatt meglehetősen izgultam, pedig abban sem voltam biztos, hogy ez valóban megtörténik, vagy csak álmodom épp...</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">Ahogy elmentem egy utcai zenész mellett, megtorpantam. Néhány pillanatig csak álltam a sétáló közepén és hallgattam a játékot, figyeltem, ahogy a kék inges srác keze virtuóz gyorsasággal járt a gitáron, amivel sikerült egy latinosabb dallamot kicsalnia a hangszerből. A több járókelő csak elment mellette, néhánya pénzt adtak neki, de én nem mozdultam. Éreztem, ahogy az ütem gyorsulásával a szívem is hevesebben kezdett verni. Elmosolyodtam, ahogy ismét rájöttem, hogy mit képes kihozni belőlem néhány hang… elvarázsolt. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">A közeli templom harangjának hangja zavart fel bámészkodásomból… háromnegyed hét. Sietnem kellett, ezért gyorsan a táskámért nyúltam, kihalásztam belőle a tárcámat, majd az összes aprómat a földre kirakott gitártartótokba dobtam, amiért egy hálás mosoly és egy kacsintás volt a köszönet. Visszamosolyogtam a fiúra, majd ahogy elsétáltam, a zene ritmusára lépve pörögtem egyet, amivel sikerült egy kacajt kicsalnom belőle, persze ekkor már én sem tudtam visszatartani a nevetésemet, így kuncogva vettem gyorsabbra a tempót. Megint bolondot csináltam magamból, de ez akkor a legkevésbé sem érdekelt.</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">Újabb harangszóra lettem figyelmes, ahogy már a kis, elkerített „park” felé sétáltam… hét óra. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Szóval késtem</i> – korholtam magam. Még kellett néhány perc, hogy a szökőkúthoz érjek, de lassabbra vettem a tempót. Mindig is utáltam késni, most mégis úgy gondoltam, hogy okosabb nem a karjaiba rohanni. Nem mintha ezt tenném, de nem lehet belőle semmi baj, ha egy kicsit megváratom. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Nő vagyok, öt perc késés még belefér, hisz húsz percig simán megváratathatnám, és még úgy is az illendőség határán belül maradnék</i> – érveltem magam mellett. Ha nem akartam kitörni a bokámat, akkor is jobb döntés volt, hogy óvatosabban haladtam. A fehér magassarkú igen szép látvány, azonban nem a legjobb választás, ha az ember macskaköves úton próbálja szedni a lábát, ezt nekem is be kellett látnom. Mégsem bántam, hogy ezt vettem fel. A legjobb formámat szerettem volna hozni. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Minek ennyi hajcihő egy pasi miatt? Nem tudom.</i> Azonban bármennyire próbáltam tagadni, mindennél jobban szerettem volna, ha tetszem neki, hogy valaki azt mondja: gyönyörű vagyok. Tudtam, hogy ez bolondság volt, de nem érdekelt. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">A szökőkút körül gyerekek szaladgáltak, egymást kergették, vagy épp galambokra vadásztak miközben vidáman sikongattak. A nyárfákkal körülvett kis teret körbe padok szegélyezték, amelyek legtöbbjén a szülők figyelték csemetéiket, vagy vigyáztak a még babakocsis csöppségeikre. De nem csak ők töltötték itt a szabadidejüket, megtalálható volt minden korosztály, ahogy körbenéztem: idősebb és fiatalabb párok üldögéltek a többi padon, akiknek a kora a tizenöttől egészen a majdhogynem a kilencvenig terjedt – legalábbis ahogyan én tippeltem. Olyan varázslatos volt ez a kép, hogy mosolyra húzódott a szám, miközben a szememmel a kis tér minden apró részletét végigpásztáztam, hátha megpillantom Őt. De nem láttam sehol. Ijedten kaptam a nyakamban lógó medálhoz. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Tényleg ott van, akkor nem álmodtam. </i>Lassan járattam végig az ujjaimat a miniatürizált zongorán, ami egy ezüstláncra volt felfűzve, miközben le sem vettem a szemem a fákkal körülhatárolt külön kis világról. A másik kezemmel végigsimítottam a táskámon, ami a „meghívómat” rejtette. Már majdnem ott tartottam, hogy előveszem, és megnézem a kártyát - amit még mindig a díszdobozban őriztem -, mert féltem, hogy félreértettem valamit: „Szerda este hat a szökőkútnál. Kérlek, gyere el. Csókol, Márk.” Forogtam néhányat, de sehol sem láttam, kezdtem kétségbeesni. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Átvert? Felültetett</i>?- hallottam a fejemben felsorakozó kérdéseket, amikor hirtelen megakadt a szemem valamin a tér egy távoli szegletében.</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 11.0pt;">Bolond vagyok</span></i><span style="font-size: 11.0pt;"> – tisztáztam magammal, ahogy megkönnyebbülten kifújtam a benntartott levegőt. Újra felderültem, és egy szempillantás alatt kirepültek a fejemből az előző kétségbeejtő gondolatok, ahogy megláttam, hogy mosoly kúszott az arcára. Nem mozdult, így én kezdtem el lassan lépkedni felé, miközben tetőtől talpig végigmértem. Most is olyan lélegzetelállítóan nézett ki, mint mindig, vagy még jobban. Egy egyszerű farmert és egy fehér inget viselt, mégis olyan volt, mintha rá öntötték volna. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Én készülődhetek órákig, akkor sem tudok magamból ilyesmit kihozni, neki meg persze gondolom az is jól áll, ha reggel kócosan mászik ki az ágyból – </i>éreztem, vér szökött az arcomba, ahogy ráeszméltem, hogy merrefelé is kezdett kanyarodni a gondolatmenetem.<i style="mso-bidi-font-style: normal;"> </i>Már csak néhány lépés volt között, a gyomrom idegesen rándult össze, ahogy a gyönyörű kék szemeibe néztem most már közelről. Ingatagan álltam a lábaimon, de ezt betudtam a pillanatnyi elmezavaromnak. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Megpusziljam, vagy öleljem meg? </i>– a tenyerem benedvesedett az izgalomtól. - <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Nyugi!</i> – próbáltam magamra higgadtságot erőltetni. Mielőtt odaléptem hozzá kifújtam a benntartott levegőt, abban reménykedve, hogy nem veszi észre a zavaromat. Bár ebben még reménykedni is nehéz volt, mert szinte izzott az arcom, már azt vártam, hogy valaki odalépjen hozzám, és megkérdezze: ne hívjon – e egy mentőt. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">De ciki már.</i> </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="font-size: 11.0pt;">Szia! – köszöntem. Megálltam előtte és a szemébe néztem, de nem mozdultam felé. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="font-size: 11.0pt;">Szia! – mosolygott vidáman, majd ő lépett közelebb, és felém hajolt. Éreztem, ahogy megremeg lábam, de nem hátráltam, csukott szemmel hagytam, hogy nyomjon egy puszit az arcomra. Nem tartott tovább egy pillanatnál, de ez mégis valahogy eltért az előző alkalmaktól. Biztos voltam benne, hogy ennél vörösebb már nem lehetek, így bizonyos fokig nyugtatott a tudat, hogy legalább az nem látszik meg rajtam, hogy lángolt a bőröm ott, ahol az ajka hozzáért. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="font-size: 11.0pt;">Gyönyörű vagy – suttogta a fülembe, ahogy lassan elhajolt tőlem és hátrált egy lépést. Bizsergés futott végig rajtam, ahogy megéreztem kölnijének illatát. Zavartan sütöttem le a szemem, és gyorsan végignéztem magamon: egy lenge, élénk napsárga színű térdközépig érő ruhát vettem fel, amihez tökéletesen illett a kedvenc cipőm. A hajamba – amibe most zavartan beletúrtam – két oldalt hátratűztem, hogy ne lógjon a szemembe. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Nyugi Beca!</i> <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Nagy levegő!</i></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="font-size: 11.0pt;">Köszönöm. Te sem nézel ki rosszul – tördeltem a kezem idegesen. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Higgadj már le! Bolondnak fog nézni!</i> Nem mertem ránézni. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="font-size: 11.0pt;">Beca, ugye tudod, hogy ez… ööö… - idegesen túrt a hajába, ami - bár nem volt szép tőlem, de - megnyugtatott egy kicsit. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Hogy ez egy… mi? Randi? Vagy egy baráti találkozó? Nem, nem tudom. Fogalmam sincs, mert nem tudtad ez ráírni arra a lapra. Pedig nem lett volna nehéz, csak néhány betűt kellett volna szépen egymás mellé kanyarítani, és akkor nem rágnám a kefét már három napja. Szóval nem, nem tudom, úgyhogy repesnék az örömtől, ha ezt tisztáznánk, mert nem szeretném még jobban leégetni magam előtted – </i>kiabált egy hang a fejemben, de egy hang sem jött ki a torkomon, csak kérdőn néztem fel rá. Zavartan pillantott széjjel, mintha keresne valakit, vagy csak a válaszomra várt, azonban nem voltam olyan kedves, hogy én mondjam ki. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Na, még az kéne.</i> Szinte perceknek tűnt a hallgatása, de aztán nyugtalanul farmerja zsebébe süllyesztette a kezét. Felhúzta a vállat, majd ahogy kifújta a benntartott levegőt, azt is leeresztette: - hogy ez egy randi? </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">Ha azt mondanám, hogy egy nagy kő esett le a szívemről, akkor nem fejezném ki magam elég világosan. Azt hittem elszállok örömömben, hirtelen, legyőzhetetlennek éreztem magam. Nem tudtam, honnan jött, de annyi magabiztosság költözött belém, hogy szinte minden zavarom elillant: - Reméltem is – feleltem egy széles mosollyal a szemeibe nézve, amik eddig kérdőn, - bár nem mertem volna erre megesküdni, de szinte – reménykedve figyeltek. Azonban, ahogy meghallotta a válaszomat, láthatóan megkönnyebbült, ami engem is még jobban felvillanyozott. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="font-size: 11.0pt;">Milyen volt az utad? – törte meg ismét ő a beálló csendet. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="font-size: 11.0pt;">Fantasztikus – gyorsan pergett le néhány kép az utazásunkról, aztán megint a szobámban találtam magam… - Köszönöm az ajándékod – újra az ékszerhez értem, ami a nyakamban lógott. Elképzeltem, ahogy ő akasztja a nyakamba, ahogy a kezei hozzáérnek a nyakamhoz – alig láthatóan megremegtem. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="font-size: 11.0pt;">Illik hozzád – mosolygott kedvesen. – Várunk még valakit, vagy indulhatunk? – <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Valakit? Indulni? Hová?</i> - néztem rá értetlen arccal. A grimaszomat látva felkuncogott, amire bevágtam egy műducit. Persze ez nem sokat segített abban, hogy komolyan vegyen, de aztán engesztelően a karját nyújtotta felém. Egy pillanat alatt elpárolgott a „sértettségem”, ahogy belekaroltam, lassan indultunk el pont az ellenkező irányba, mint ahonnan jöttem. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="font-size: 11.0pt;">Beca? Te vagy az? – hirtelen fordultam hátra a hang irányába, majdnem meg is botlottam, de Márk szerencsémre biztosan tartott, miközben kíváncsian nézte a felénk közeledő alakot. Összeszorult a szívem és nem tudtam megszólalni. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Ő itt?</i><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Sziasztok! – köszönt nekünk kedvesen, ahogy odaért hozzánk. Sugárzott belőle az energia, ugyanúgy nézett ki, ahogyan a legutóbb, amikor találkoztunk. Tisztán emlékszem arra a napra. Bár már több mint egy hete volt, de még mindig látom néha álmomban az arcát, amikor benyitott Krisszel Zoé szobájába és meglátott engem az ágyon ülve. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="font-size: 11.0pt;">Helló! – nyújtott kezet kíváncsian kísérőm az előttünk álló srácnak, miközben a szemével fürkészve nézett. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Hajrá, Kislány! </i></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="font-size: 11.0pt;">Öööö… Szia! Bocs – túrtam idegesen a hajamba. – Tamás. Márk. Márk Tamás – mutattam be egymásnak a két fiút. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Na most mi legyen?- </i>És mi jót csinálsz a városban? – <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Te aztán egy lángelme vagy – </i>dicsértem magam ironikusan.<i style="mso-bidi-font-style: normal;"> </i></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="font-size: 11.0pt;">Csak feljöttem néhány barátomhoz – válaszolta <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>még mindig mosolyogva. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Mindig ilyen jól nézett ki?</i> – És ti? – biztos csak káprázott a szemem, de mintha végigmért volna. De lehet, hogy nem is tévedtem, mert Márk még szorosabban húzott magához. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="font-size: 11.0pt;">Randevúzni viszem Becát – válaszolta határozottan, még mielőtt bármit is mondhattam volna. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="font-size: 11.0pt;">Ó – mintha csalódottságot véltem volna felfedezni a hangjában. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Vagy csak megint képzelődöm?</i> De a kezét ökölbe szorította, ezt biztosan láttam. Teljesen értetlenül álltam a helyzet előtt. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="font-size: 11.0pt;">Akkor mi mennénk is – nyújtotta a kezét ismét a kísérőm. – Örülök, hogy találkoztunk – váltottak egy határozott kézfogást, miközben farkasszemet néztek. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Most mi van?</i></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="font-size: 11.0pt;">Én is. Jó szórakozást! – köszönt el, majd elfordultunk egymástól, és más- más irányba indultunk tovább. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Hűha. Ez érdekes volt…</i></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="font-size: 11.0pt;">Az meglesz<i style="mso-bidi-font-style: normal;"> – </i>dünnyögte az orra alatt Márk szinte önelégülten.<i style="mso-bidi-font-style: normal;"> </i></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="font-size: 11.0pt;">Hogy mondod? – kérdeztem vissza, mert nem hittem el, amit látni véltem. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="font-size: 11.0pt;">Ja, semmi – kacsintott rám, és végigsimított a kezemen, amitől jóleső borzongás futott végig rajtam, így pedig szinte sikerült teljesen ki is vernie a fejemből az előző jelenetet. Szinte…</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">Az este további része fantasztikusan alakult. Ahogy beszálltunk Márk kocsijába – egy Toyota Land Cruiser-be -, bekötötte a szememet, mondván: meglepetés lesz, ahová visz. Bár sokat tiltakoztam ellene, és megfenyegettem, hogy felhívom a rendőrséget emberrablás miatt, végül mégis belementem. Rengeteget beszélgettünk, kicsivel könnyebb volt megnyílnom úgy, hogy nem láttam az arckifejezéseit. Néha mikor elbizonytalanodtam, éreztem, ahogy a kezével végigsimított az enyémen, ami új erőt adott ahhoz, hogy folytassam. Egy idő után mégis kezdtem kicsit bepánikolni, mert több tíz perc elteltével sem értünk még oda, de megnyugtatott, hogy ezért a látványért megéri utazni. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">Ahogy megállt az autó az út szélén, én is izgatottabb lettem, már ha ez még lehetséges volt. Idegesen doboltam a lábaimmal, hallgattam, ahogy Márk kiszállt a vezetőülésről, és megkerülte a kocsit. Próbáltam rájönni a hangokból, hogy hol lehetünk, de nem sikerült. Mintha tücsökciripelést hallottam volna… Aztán nyílt az anyósülés felőli ajtó is. Lágy, langyos szellő simogatta meg a meztelen lábamat, ahogy Márk megfogta a kezem és kisegített, miközben a szemkötőként használt nyakkendő még mindig a szememet fedte. A magassarkúm belesüllyedt a földbe, ahogy a lábaimra álltam, így inkább levettem őket. Fű és föld volt a talpam alatt, és tényleg tücsökciripelést hallottam. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Beesteledett, még ideértünk? Ilyen sokáig tartott az út?</i> <span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="font-size: 11.0pt;">Sötét van?</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="font-size: 11.0pt;">Még nem – hallottam Márk vidám hangját, miközben – a hangokból ítélve – a kocsiban pakolászott. Ökölbe kellett szorítanom a kezem, hogy meg tudjam állni, le ne húzzam a szemkötőmet. Hallottam, ahogy gyors léptei alatt ropog a fű, a következő pillanatban már kibontotta összeszorított kezemet, és az övéi közé csúsztatta ujjaimat. Jóleső melegség áradt szét bennem az érintésétől. Lassan kezdtünk el lépkedni – talán – egy dombon felfelé, alig bírtam megállni, hogy ne kezdjek el szaladni vele. Az izgatottságomat ő is észrevette, mert a fülemhez hajolt és lágy, búgó hangon türelemre intett: - Mindjárt ott vagyunk… Itt állj meg! – eresztette el a kezemet. Kíváncsian forogtam körbe, de nem lettem sokkal okosabb, mint az előbb. Talán tisztább volt a levegő, mint a városban, és mintha egy erdő hangjait hallottam volna… - Rendben. Leveheted – kacagta Márk. Éreztem a testéből áradó melegből, hogy közvetlenül előttem állt. Több se kellett, gyorsan kibontottam a nyakkendőt. Éreztem, ahogy az kicsúszik a kezemből, de nem nyúltam utána, ámulva álltam egy helyben. Annyi minden volt körülöttem, olyan gyönyörű volt, hirtelen nem is hittem, hogy képes vagyok egyáltalán felfogni a látottakat. Egy dombon álltunk, amiket fák vettek körbe. Már szinte teljesen sötét volt, de még néhány narancs és vérvörös fénysugár a lemenő Napról árulkodott a látóhatáron, a Hold és még néhány csillag azonban már csodásan csillogtak, mint az égbolt apró lámpácskái. Még tágabbra nyíltak a szemeim, ahogy Márk odébb lépett, és elém tárult a „meglepetés”: egy éjszakai piknik. Minden a helyén volt, apró mécsesekkel volt szegélyezve a megterített „asztalkánk.” El sem tudtam képzelni, hogyan szervezte meg, de valami gyönyörű volt ez a hely, ez az este. Éreztem, ahogy könnyek szöktek a szemembe a meghatódottságtól, ezért elfordultam. A következő pillanatban újra az érintését éreztem a bőrömön. A bal kezével az enyémért nyúlt, még a jobbal lesimogatta az arcomról a könnyeket. Elszégyelltem magam, nem mertem a szemébe nézni, de úgy tűnt, ez nem tetszett neki, mert óvatosan bár, de határozottan az állam alá nyúlt és maga felé fordította az arcom. Lehunytam a szemeimet. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="font-size: 11.0pt;">Nézz rám. Kérlek – suttogta, szinte alig hallhatóan. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">Éreztem forró leheletét az arcomon, amitől szinte elkábultam. Kinyitottam a szemem, a tekintetét az enyémbe fúrta. Nem láttam benne mást, csak gyöngédséget. Alig álltam a lábamon, mintha megnyílt volna alattam a föld, éreztem, hogy elkap a remegés. Aztán egy kar fonódott a derekam köré, amely szorosan húzott magához. Már nem féltem, hogy összeesek, tudtam, hogy ő biztosan tart. A szívem a torkomban dobogott. Meleg bőre szinte perzselte az enyémet, vékony ingén keresztül éreztem, hogy az ő szíve is kétszeres sebességgel vert. Szemei az ajkaim és a tekintetem között cikáztak. Tudtam, hogy mit szeretett volna… meg akart csókolni. Nem volt türelmetlen, várt. Hagyta, hogy én döntsek. Lassan, nagyon kicsit előre hajoltam hozzá, amire rögtön reagált. Még szorosabban húzott magához, ahogy egyre jobban közeledett felém. A levegő bennem szorult, ahogy az ajkai az enyémhez értek. Puhatolózó volt a csókja, szinte alig érintette ajka az enyémet. Nem tartott soká, de annál kellemesebb volt – legalábbis nekem. Óvatosan nyitottam ki a szemem, biztos voltam benne, hogy ő is érezte a remegésem. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Jó volt?</i> Félve néztem rá, féltem a visszautasítástól. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Mi van, ha ő nem élvezte, vagy ha rosszul csináltam valamit?</i> Ugyanolyan szemekkel találtam szembe magam, ahogyan én nézhettem rá, ettől pedig elmosolyodtam. Keze, amelyik a derekamat fogta át, a hátamat kezdte simogatni, ahogy most már bátrabb és szenvedélyesebb csókra hajtotta ajkát az enyémre…</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal"><b><span style="background: none repeat scroll 0% 0% rgb(243, 243, 243); color: #6aa84f; font-family: Arial; font-size: 11pt;">Örülnék a véleményeiteknek, minden megnyilvánulásában. =) </span></b></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;"> </span></div>Emihttp://www.blogger.com/profile/03851150974890665348noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-2796744424784022782.post-25594227360858438882011-10-17T21:12:00.000+02:002011-10-17T21:12:16.391+02:0016. fejezet - Újra otthon<div style="color: #134f5c;"><b><span style="font-size: large;">Sziasztok!</span></b></div><br />
<div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">Eltelt egy újabb hét, itt is egy újabb rész, de előtte még köszönet a komikért és a pipákért: =)</div><div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><b>Edit</b>, megmosolyogtatott a komid. =) Köszönöm, hogy írtál, még akkor is ha szerinted nem jó a történetem. Ez is egy vélemény, amiért hálás vagyok. =) Sajnálom, hogy neked nem tiszta a sztori. Boldog lennék, ha a továbbiakban is követnéd az eseményeket, de ha nem, az sem baj. =)</div><div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><br />
</div><div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><b style="color: #bf9000;">Mili</b>, örülök, hogy sikerült helyrerakni a dolgokat. Mindig reménykedem abban, hogy a kis "anomáliákat"/ a nagy átlagtól eltérő dolgokat észreveszed. Ez most is sikerült. =) A kérdésedre a válaszom, hogy Beca tizenhét éves. =) Boldog vagyok, hogy végül is elnyerte a tetszésedet az előző rész, remélem a mostanival sem lesz másként. Köszönöm, hogy írtál. =)</div><br />
A következő fejezetben Beca "családjára" kerül a hangsúly, de természetesen nem maradhat ki belőle... <br />
<br />
Jó olvasgatást!<br />
<br />
<br />
<span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 11pt;">Puszi: <b style="color: #38761d;">Emi</b> =) </span><br />
<span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 11pt;"><br />
</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjzSmII9CFBe0WIQsKz4yjEWolukWzhnzU3KkWrZF3dqn-7bn6yR7aQyDINtVNXPdNDFQR0YdoH0CzgbgpI95vqtWQ02XJpo2AnUkNGd2wKvcgNlLVQnnMcDVLxTA5oGALKMyclO4sl9psh/s1600/16.+fejezet.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="309" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjzSmII9CFBe0WIQsKz4yjEWolukWzhnzU3KkWrZF3dqn-7bn6yR7aQyDINtVNXPdNDFQR0YdoH0CzgbgpI95vqtWQ02XJpo2AnUkNGd2wKvcgNlLVQnnMcDVLxTA5oGALKMyclO4sl9psh/s320/16.+fejezet.jpg" width="320" /></a></div><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 11pt;"><br />
</span><br />
<span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 11pt;"><br />
</span><br />
<span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 11pt;"><b style="color: #6aa84f;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif; font-size: small;">16. fejezet - Újra otthon</span></b></span><br />
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;"> </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">Már csak két utcára voltunk az otthonomtól, de már alig bírtam ülve maradni: ficánkoltam, doboltam a lábammal, ahogy az ismerős házakat lestem a fekete terepjáró hatalmas hátsó üléséről. Dany és Zoé csak nevettek az izgatottságomon - valójában én sem értettem az okát -, de barátnőm arcán láttam, ő is alig várta már, hogy a családja ölelő karjaiban legyen. Az elmúlt egy hét fantasztikus volt, teljesen feltöltődtünk energiával, rengeteget pihentünk, beszélgettünk és sok új emberrel ismerkedtünk meg a nyaralóban. Nagy kő esett le a szívemről, miután valamelyik nap este Zoé azt mondta: „Tök jó fej Dany.” Bár sejtettem, hogy jól ki fognak jönni, de azért volt bennem egy kis félsz: Mi van, ha mégsem? Hiszen két a szívemhez közelálló barátomról volt szó, fontosnak tartottam, hogy megértsék egymást. Ennek persze nem csak pozitív oldala volt, leginkább rám nézve, mivel meglehetősen hamar megtalálták a közös hangot, főleg, ha a szekálásomról volt szó. Mondjuk azt nekem is el kell ismernem, hogy szépen oltogattak, mikor rám jött az „ötperc”. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">És épp ebben a pillanatban fordult be Dany a kocsival a házunk előtti autófeljáróra. Mint a villám pattantam ki az imádott gépszörnyetegemből és csapot-papot otthagyva kezdtem el rohanni a ház felé. Nem fordultam hátra, mégis hallottam, ahogy pótapám kacagva utánam kiáltott: - Vigyázz lépcső! </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 11pt;">Úgy mondja, mintha nem tudnám</span></i><span style="font-size: 11pt;"> – forgattam a szemeimet, és gyors léptekkel kezdtem szedni a fokokat. Természetesen kihagyhatatlan volt, hogy az utolsó lépcsőfokon meg ne botoljak. A nagy lendülettől előreestem, de szerencsére még idejében sikerült megkapaszkodnom a falban, így nem horzsoltam fel a térdem. A következő pillanatban azonban minden reményem elszállt afelől, hogy az előző incidenst nem látta senki, amikor is két irányból is nevetés hallatszott. Hirtelen kaptam fel a fejem, ahogy felfogtam, hogy Peti állt előttem, és hasát fogva a nevet rajtam. Kihasználtam az alkalmat és gyors léptekkel szeltem át a köztünk lévő távolságot, majd a nyakába ugrottam. Tisztában voltam azzal, hogy ez nagy bátorság, vagy inkább óriási őrültség volt, mert ahogy bátyám felfogta a helyzetet, rögtön ellentámadásba lendült, és két oldalról kezdett el csikizni, aminek a vége az lett, hogy dobhártyaszaggatóan sikítottam bele a fülébe, miközben próbáltam a kezei közül menekülni. A kis csatánkat Dany szakította félbe, mert miután felcipelte a bőröndömet a lépcsőn, a bátyám kezébe nyomta. Mindent megért a látvány, ami Peti arcára ült, ahogy kelletlenül elvette a csomagomat, és szó nélkül bevitte a házba. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Ha én kértem volna erre biztos, hogy kinevet, és egy gúnyos megjegyzéssel otthagyott volna</i> – mosolyogtam el, mert tudtam, hogy Danynek nem mer ellentmondani. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">Miután lementek a tiszteletkörök: mindenki üdvözölt mindenkit, már a konyhában ültünk és beszélgettünk, miközben vártuk, hogy elkészüljön az ebéd. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span><span style="font-size: 11pt;">Na és milyenek voltak a lányok? Remélem, nem volt sok gondod velük – kérdezte anya pótapámtól mosolyogva, amire persze játékos sértődöttséggel felhúztam az orrom. Majd villámokat szóró szemekkel néztem Dany-re, ahogy láttam az arcán megjelenő cinkos mosolyt. Ő is tudta, hogy milyen instabil lábakon állnak az ilyen kiruccanásaim, főleg úgy, hogy általában egyedül megyek, így is hónapokba telt néha rávenni anyát, hogy elengedjen. Persze sose azzal volt a baja, hogy elmentem itthonról, még a távolsággal is megbékélt, inkább az zavarta, hogy egyedül voltam ilyenkor. Szerencsémre, ahogy megismerte Danyt már sokkal nyugodtabban hagyta, hogy a magam útját járjam. Végül pótapám megadóan emelte fel két kezét, csak azt a sokatmondóan vigyort nem lehetett letörölni az arcáról:</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span><span style="font-size: 11pt;">Angyalok voltak – <i style="mso-bidi-font-style: normal;">én megfojtom</i> - futott át a gondolat az agyamon viccből, amit gyorsan el is vetettem, ahogy meghallottam Zoé hangját. Odafordultam hozzá, és akkor vettem észre, hogy engem néz és nevet, de olyan jókedvvel, hogy már nekem is kacagnom kellett, bár fogalmam sem volt, hogy mi olyan vicces. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span><span style="font-size: 11pt;">Most mi van? – kérdeztem zavartan. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span><span style="font-size: 11pt;">Ezt… látnod… - kapkodott levegő után nevetés közben – kellett… volna… - úgy csinált, mint én, mikor elkapott egy-egy nevetőgörcs, <i style="mso-bidi-font-style: normal;">szóval ilyen nézek ki közben</i>. Barátnőm arca már vörösödött a visszafojtott kacajoktól, ahogy értetlen arcomat fürkészte: - az arcod – mondta végül. Kellett vagy két perc, hogy felfogjam mire értette, aztán már belőlem is kitölt a nevetés: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Angyalok, pont mi?</i> Nem tudom, meddig csinálhattuk ezt, de a végére már mindenki velünk szórakozott. Még mi a saját poénunkon vihogtunk, addig a többiek azon, ahogy mi már a térdünkre támaszkodva kapkodunk levegő után. De akárhogy kértek, nem voltunk hajlandóak elárulni, hogy mi volt olyan mókás: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Vannak titkok, amiket jobb megőrizni…</i> </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;"> </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">- Na, és ti mikor látogattok már meg engem a hegyekben? – fordult oda anyához Dany, ahogy végeztünk az ebéddel. Épp a mosogatóba tettem az edényeket, amikor meghallottam a kérdést. Ahogy megfordultam láttam, hogy mindenki engem néz. Csak még Zoé, Peti és Dany érdeklődve figyeltek, addig anya szeméből csak csalódottságot és szeretetet tudtam kiolvasni. Majd visszafordult pótapámhoz, hogy válaszoljon neki.</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">- Majd néhány hét múlva – válaszoltam gyorsan helyette. Értetlen arccal nézett rám, amitől el kellett mosolyodnom. – Épp itt az ideje már – rántottam egyet a vállamon, ahogy csillogó szemeibe néztem. Remegett a szája, próbálta visszatartani a könnyeit, mert utált mások előtt elérzékenyülni, de látszott rajta, hogy mennyire boldog. Odaléptem mögé, ahogy ott ült a széken és a többiek felé fordultam: - Mert mindenik tükör volt, Ahonnan láthatnám: Hogy a földön nekem van Legszeretőbb anyám! - idéztem Petőfi Sándor szavait, ahogy hátulról átkaroltam édesanyámat, és nyomtam egy puszit a feje tetejére. Dany és Zoé arcára egy- egy széles mosoly kúszott, ahogy büszkén néztek rám. Ez nem volt egy nagy dolog, csak egy apró gesztus, de anyának sokat jelentett, így nekem is. Mióta ez a válás elkezdődött sokszor láttam anyát egyedül ücsörögni a lépcsőn, ahogy a távolba révedt. Ilyenkor általában a jövőnkön gondolkodott, ami sokszor megrémítette. A tizenhatodik születésnapját már apával ünnepelte, most pedig huszonhat évvel később a saját lábára kell állni, és új életet kezdenie. Nem csodáltam, hogy ez sokszor megállásra késztette, egyszerűbb lett volna visszafordulnia, és talán ha mi nem lennénk – Petivel -, akkor ezt már rég meg is tette volna. De mi teljes vállszélességgel mellette álltunk mindig, ahogy fogunk is örökké, és nem hagyjuk, hogy meghátráljon. Nem mondja senki, hogy könnyű az elválás, de nekünk már szükséges. Sajnos nem cselekedhettünk anya helyett, így csak annyit tehettünk, hogy folyton biztosítottuk őt a támogatásunkról, pont úgy, ahogy most is. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">És ahogy minden véget ér egyszer, úgy foszlott szét ennek a pillanatnak a varázsa is, ahogy betöltötte a helyiséget a bátyám zengő nevetése. Értetlenül néztünk rá, majd amikor kinevette magát rám nézett:</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span><span style="font-size: 11pt;">De művelt már valaki – kacagott tovább a saját viccén. Legszívesebben bokán rúgtam volna, de nem kellett egy lépést sem tennem, mert ekkor Zoé keze csattant a bátyám vállán, aki egy pillanatra elcsendesült a meglepődéstől. A barátnőmre nézett, aztán a kezére és újra a barátnőmre, majd talán még hangosabban felnevetett, mint az előbb – amivel jelezte, hogy leperegnek róla fogadott húgom „támadásai”. Zoé sértődött arcát látva, alig bírtam visszatartani a nevetésemet, aztán Danyre néztem, aki egy cinkos mosollyal bólintott, tudta, hogy mire készülök. Kihasználva az alkalmat, hogy Peti a hasát fogta nevetés közben, és nem rám figyelt, anyát és Danyt megkerülve lépkedtem óvatosan a bátyám mögé. Zoé hátrapillantott, ahogy elmentem mögötte, és rögtön odébb is húzódott. Bátyám a kezébe temetve az arcát nevetett megállás nélkül – <i style="mso-bidi-font-style: normal;">csak a férfiak képesek ennyit nevetni a saját viccükön</i> – forgattam meg a szemem mosolyogva. Majd ahogy mögé értem, felvettem a „most lapsora verlek” arckifejezésemet, és a kezemet a vállára tettem, amire hirtelen elhallgatott. Megkönnyebbülten sóhajtott fel, ahogy a kezemre nézett, aztán ahogy hátrébb fordult, hogy felnézhessen rám, lefagyott az arcáról a vigyor, főleg, hogy közben körmeimet a bőrébe mélyesztettem. Persze nem túl komolyan, csak, hogy érezze: most nem Zoéval játszik. Ahogy találkozott a tekintetünk cinkos mosolyra húzódott a szám:</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span><span style="font-size: 11pt;">Basszus – pattant fel a székből, és mint az őrült kezdett el a szobája felé rohanni. Tettem felé néhány lépést, ahogy megfordult, hogy megnézze követem-e, majd gyorsan becsapta az ajtót. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">Tudtam, hogy ha verekedésre kerülne a sor, akkor ő nyerne, ez sosem volt kétséges. De azért voltak nekem is jó fogásaim, némelyik pedig még hét napon túl gyógyuló sérülést is okozott, amik után jó párszor megkérdezték már tőle, hogy a macskájával szokott-e játszani. Természetesen sosem verekedtünk túl komolyan, nem estünk egymás torkának, csak, mint a testvérek tépelődtünk néha, nagyon jó elfoglaltság volt feszültség-levezetésnek, vagy unaloműzésnek is. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">Kacagva huppantam le a most már felszabadult helyre, majd anyára néztem, aki rosszallóan csóválta a fejét, miközben a barátaim mellette velem nevettek. Anya nem rajongott az ilyen csetepatékért, de már az évek során kezdte megszokni. Gyakorlatilag nem volt más választása: megszoksz, vagy megszöksz. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span><span style="font-size: 11pt;">Jaj, ne izélj már! Valld be, hogy jó volt! – húztam ki magam büszkén ültemben egy széles vigyorral az arcomon. Ahogy láttam az arcán a mosolyt, rögtön jobb kedvem lett. Mióta megjöttünk folyton mi beszéltünk, szóval itt volt az ideje, hogy végre ő is szóhoz jusson: – És milyen volt itthon az élet nélkülem? – kérdeztem megjátszott felsőbbséggel. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span><span style="font-size: 11pt;">Unalmas – válaszolta legyintve ez előbbi megszólalásomra. Majd elkezdte mesélni a hét eseményeit, végül már mindenről beszélgettünk, ahogy átvonultunk a nappaliba kávézni és teázni. Dany és anya rengeteget beszélgettek a jövőnkről, amihez mi gyakorlatilag alig tudtunk hozzászólni Zoéval. Csak mosolyogva, néha összenézve hallgattuk a terveiket, aminek a megszenvedői mi lennénk. Dany szinte már teljesen úgy viselkedett, mint az igazi apukám, annyi különbséggel, hogy nem volt anyával együtt. Mióta a szüleim házassága rossz vágányra futott, sokszor megfordult már a fejemben, hogy összehozhatnám őket, mármint anyát és Danyt, de végül mégis lemondtam erről az ötletről. Nagyon jól megértették egymást, ugratták a másikat, sokat nevettek, de mégis hiányzott valami az ő kapcsolatukból, talán a kémia. Teljesen olyanok voltak, mint a testvérek, mikor rájuk néztem szinte a bátyámat és magamat láttam a szemem előtt, ahogy évekkel később - mikor már saját családunk lesz - összeülünk majd beszélgetni - elgondolkozva sétáltam az ablakhoz, ahogy meghallottam az udvaron szaladgáló Chi-fu ugatását. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span><span style="font-size: 11pt;">Egyébként kaptál egy csomagot – szólt be a nappali ajtaján a konyhába tartó bátyám. Kérdőn néztem utána: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Miféle csomagot?</i> </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span><span style="font-size: 11pt;">Kitől? – kérdeztem, miután türelmesen megvártam, hogy megcsinálja a kajáját, és letelepedjen az egyik fotelba. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span><span style="font-size: 11pt;">Valami sráctól – vigyorgott, de kíváncsiság tükröződött az arcáról. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Tomitól?</i> <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Vagy Márktól? Esetleg valaki mástól? </i>Ezernyi kérdés cikázott át az agyamban a másodperc törtrésze alatt…<i style="mso-bidi-font-style: normal;"> Nyugalom! Nem ebben állapodtunk meg– </i>szólalt meg egy hang a fejemben, mert tudtam, hogy túlléptem a meghúzott határvonalamat. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span><span style="font-size: 11pt;">Rendben. Kösz, hogy szóltál – mosolyogtam kedvesen, leplezve minden izgatottságomat. Most kezdtem el ezt az egészet, szóval nem lenne túl jó a legelején elbukni, ennek érdekében inkább újra a kinti világ felé fordultam. Néhány pillanatig csak csend volt, vártam, hogy valaki felhozzon valami témát, de senki sem szólt semmit. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span><span style="font-size: 11pt;">Ennyi? – Zoé döbbent hangjára hátrafordultam, és értetlen arccal néztem rá. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span><span style="font-size: 11pt;">Tessék? </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span><span style="font-size: 11pt;">Csak ennyi? Nem kezdesz el ugrálni? Kiabálni? Vörösödni? Faggatózni, vagy bármi? Csak állsz, és az ablakon bámulsz kifelé? – kérdezte rávilágítva a lényegre. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span><span style="font-size: 11pt;">Ki vagy te, és hova tetted a húgomat? – csatlakozott barátnőmhöz Peti is, miközben tetőtől talpig fürkésző szemekkel végigmért.</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span><span style="font-size: 11pt;">Most miért? Még mindig én vagyok az – válaszoltam egy vállrándítással, ahogy végigmutattam magamon. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span><span style="font-size: 11pt;">Mi történt veled? – kérdezte barátnőm kutató tekintettel, mintha az arcomról akarná megtudni a választ. Szinte már attól zavarba jöttem, hogy így néztek rám mindannyian, mert persze erre a témára már anyáék is felkapták a fejüket. Úgy tettem, mintha nem érteném, hogy mire gondolnak, pedig teljesen tisztában voltam vele. Miután Zoé megunta a hallgatásomat inkább folytatta, úgy tűnt nagyon kíváncsivá tettem: - De most komolyan. Eddig, ha meghallottad valamelyik srác nevét, tiszta őrülté váltál. Tisztára megszállott lettél. Folyton róluk beszéltél, vagy ha nem is beszéltél, állandóan rajtuk agyaltál – a döbbenetet látva az arcomon, felkuncogott. – Igen, észrevettem. Mindig mikor bambán vigyorogtál magad elé, tudtam, hogy valamelyik fiún jár az agyad. Vagy amikor fáradtan túrtál a hajadba, vagy mikor lemondóan sóhajtoztál, mindig rájuk gondoltál. – <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Basszus!</i> <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Ilyen nincs. Én nem… nem lehet… azért ennyire nem voltam… vagy mégis? – </i>gondoltam végig az elmúlt néhány hét eseményeit, és rá kellett jönnöm, hogy igaza volt a barátnőmnek.<i style="mso-bidi-font-style: normal;"> Épp ezért is nagyon jó ötlet most ez az elhatározás – </i>győzködtem magam.<i style="mso-bidi-font-style: normal;"> </i></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span><span style="font-size: 11pt;">Én… nem is… - kezdtem neki az ellenszegülésnek, de ekkor a bátyámból és a pótapámból egyszerre szakadt ki az eddig bent tartott nevetés. Sértődötten néztem rájuk – hogy őszinte legyek, nem esett túl jól, hogy ennyire feltűnő volt az időszakos elmebajom. - Tudjátok mit? Átértékeltem a dolgokat – mondtam határozottan, ahogy abbahagyták a vihogást. – Nem érdekelnek a fiúk. Ha valamelyik akar, akkor küzdjön meg értem. Én pedig most már nem fogom a fejemet a falba verni miattuk – síri csend volt a szobában. Feszülten vártam, hogy mit reagálnak az elhatározásomra, de még engem is meglepett, amit hallottam:</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span><span style="font-size: 11pt;">Na, végre – szakadt fel Zoéból egy megkönnyebbült sóhaj. Oké, értem én, hogy sokat foglalkoztam a fiúkkal, és hogy sokszor őt fárasztottam a kérdéseimmel, de nem gondoltam volna, hogy ennyire idegesítő voltam, hisz nem mondta. Ekkor jöttem rá, hogy nekem van a legjobb barátnőm a világon: minden sületlenségemet meghallgatta türelmesen; és még akkor sem csapta rám a telefont, amikor az éjszaka közepén felhívtam, mert nem tudtam aludni; eljött velem egy hétre, hogy kikapcsolódjam, ami úgy látszott nem sikerült teljes mértékig; és mosolyogva próbált segíteni, mikor már teljesen tanácstalan voltam. Bűntudatom lett hirtelen, hogy miken végig nem vittem szegényt a sok badarság miatt, amik a fejemben születtek. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Na, de ezen most már változtatunk!</i> – határoztam el magam ismét. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span><span style="font-size: 11pt;">És mikor is jutottál te erre a döntésre? – kérdezte még mindig vigyorogva Dany. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span><span style="font-size: 11pt;">Ma reggel – húztam ki magam büszkén, de rögtön lelohadt a lelkesedésem, ahogy újra összenevettek a srácok. Imádtam a pótapámat és a bátyámat, de abban a pillanatban meg tudtam volna fojtani mindkettőt, ezért inkább úgy döntöttem, hogy otthagyom őket. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Emésszék meg a hallottakat, vagy inkább röhögjék ki magukat, én nem hallgatom tovább, ahogy rajtam szórakoznak</i> - így gyors léptekkel a szobám felé vettem az irányt. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt;">Ahogy beértem a ház számomra legkedvesebb helyiségébe, hirtelen megállt bennem a levegő. Könny szökött a szemembe, amint körbepillantottam. Mindent virágszirmok borítottak: a padlót, az asztalt, a fotelt, szekrények polcait és még az ágyamat is, mindent. Varázslatos volt a látvány, ahogy az ablakon besütő fényekben úszott az egész szoba, a mézédes virágillatról nem is beszélve. Abban a pillanatban nem érdekelt az elhatározásom, hogy nem foglalkozom a fiúkkal. Hisz tényleg küzd értem – pont értem - valaki, aki képes egy ilyet megcsinálni. Teljesen elérzékenyültem, ahogy az asztalomhoz lépkedve a kezembe vettem egy vörös szirmot. A tapintása olyan lágy volt, és ahogy az arcomhoz emeletem még éreztem rajta a rózsaillatot. Mosolyogva szúrtam ki az ágyon heverő dobozt, amiről Peti beszélt az előbb. Pillangók szálldostak a gyomoromban, ahogy közeledtem felé, majd leültem az ágy szélére és remegő kezekkel fektettem az ölembe a kis ajándékot. Tétováztam, nem mertem kinyitni a barack színű bársonyborítású kis dobozták, ezért inkább lehunytam a szemem. Kérdések százai futottak át az agyamon, majd miután már tudtam, hogy nem húzhatom tovább, egy sóhajjal, a szememet újra ráemelve nyitottam fel a fedelét…</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal"><b><span style="background: none repeat scroll 0% 0% rgb(243, 243, 243); color: #6aa84f; font-family: Arial; font-size: 11pt;">Örülnék a véleményeiteknek, minden megnyilvánulásában. =) </span></b></div>Emihttp://www.blogger.com/profile/03851150974890665348noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-2796744424784022782.post-60356321329171979192011-10-10T16:51:00.000+02:002011-10-10T16:51:05.332+02:0015. fejezet - Amikor új nap kezdődik<div style="color: #38761d;"><b><span style="font-size: large;">Sziasztok!</span></b></div><div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><br />
</div><div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">Meghoztam az új fejezetet, de előtte köszönet a véleményekért és a pipákért:</div><div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><b style="color: #b45f06;">Mili</b>, boldog vagyok, hogy tetszett a Márkos rész. Nemsokára újra feltűnik, azonban már Beca szemén át láthatjuk majd őt. Remélem, úgy is legalább ennyire fog tetszeni. Köszönöm a komidat. =)</div><div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><br />
</div><b style="color: #0b5394; font-family: Times,"Times New Roman",serif;">Klau</b><span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">, hálás vagyok a kitartásodért, amivel küzdesz a rendszer ellen. (Tisztára, mint a Mátrixban. XD) Örülök, hogy nem volt szükség lavórra. =P A folytatás máris itt van. Köszönöm a véleményed. Szeretlek. =)</span><br />
<br />
Most pedig a következő rész... Újra visszatérünk Becához, elérkezett a várva várt utazás a hegyekbe, amit a lányok terveztek. Majdnem olyan lesz, mint egy naplóbejegyzés, de mégsem. Remélem, elnyeri a tetszéseteket.<br />
<br />
Jó olvasgatást!<br />
<br />
Puszi:<b><span style="color: #274e13;"> Emi</span></b> =)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjrxACvvIcwroRDr6aimPbQswzghopyQHWJf3Zlhe0LmAwJJRbwAb2W3qco_7H8phVU7TXKgfyl5-u8WW9wqS2Kia5B569Z25va9808DqlnqPRag9_R5dDkQDg7jfPArRQqsFvvtNmcgbkq/s1600/15.+fejezet.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjrxACvvIcwroRDr6aimPbQswzghopyQHWJf3Zlhe0LmAwJJRbwAb2W3qco_7H8phVU7TXKgfyl5-u8WW9wqS2Kia5B569Z25va9808DqlnqPRag9_R5dDkQDg7jfPArRQqsFvvtNmcgbkq/s320/15.+fejezet.jpg" width="320" /></a></div><br />
<br />
<b style="color: #38761d;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">15. fejezet - Amikor új nap kezdődik</span></b><br />
<div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><br />
</div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"></span> <br />
<div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">Hajnali fél négy múlt két perccel. Az ágyon fekszem, és a plafont bámulom, ahogy azt már az elmúlt három hétben folyton tettem. Pedig azt hittem, hogy a levegőváltozás majd segít, de úgy látszik, tévedtem. Akármikor feküdtem le, akármilyen hosszú túra után érkeztünk vissza, a szemem akkor is rendszeresen felnyílott ilyen tájban. Hogy miért? Erre még nem jöttem rá... Az első néhány napban még ideges voltam és nyűgös emiatt, mert akárhogy próbáltam sehogy sem tudtam újra visszaaludni, folyton ébrenlét és álom között vergődtem. Mikor otthon voltam ilyenkor sokszor csak hallgatóztam, figyeltem, ahogy lassacskán felébred a ház többi lakója is. Elsőnek általában apa kelt fel, akár nyitva volt az ajtó, akár nem, az emeletre mindig felhallatszott, ahogyan készülődött. Vagy véletlenül, esetleg szándékosan, de mindig sikerült elejtenie vagy leborítania valamit. Ironikusan csak arra tudtam gondolni, mindez azért volt, hogy ne érezzük magunkat feleslegesnek: folyton csinált nekünk egy kis takarítani valót. Néha elképzeltem, hogy én vagyok Hamupipőke, akiért eljön majd a hercege, de ilyenek csak a mesékben vannak. Hercegnő még lehetek, viszont nagy az esélye, hogy nekem kell megmentenem magam… Miután apa rendszerint fél hatkor lelépett otthonról, anya kezdett neki a pakolászásnak. Biztos voltam benne, hogy minden reggel hallja, ahogyan az apám mászkál a házban, de még ki nem lépett az ajtón, addig ő sem bújt ki az ágyból. Aztán olyan fél hét körül általában Peti is csatlakozott hozzá, onnantól kezdve pedig nem volt megállás. Ha az emeleti ajtó véletlenül nyitva marad, akkor néha felszűrődött a szobámba egy-egy hangfoszlány, ahogy beszélgettek. De ahogy anya is elment, ahelyett, hogy csend telepedett volna a házra, rendszerint elkezdett bömbölni a bátyám éppen aktuális kedvenc száma, tekintetlenül arra, hogy én alszom – e, avagy sem. Azt mondta erre mindig, ha ezt szóvá tettem: ez az ő bosszúja, mivel én „lustálkodhatom” itthon, miközben ő pénzt keres. Ezzel vitába szállhattam volna, de nem lett volna értelme – forgattam meg mindig a szemem, ha eszembe jutottak a bátyámmal folytatott szóváltásaink. Ha viszont épp nem figyeltem a többieket, akkor volt, hogy leültem a géphez, és böngészgettem, olvastam, vagy épp csak zenét hallgattam – természetesen elviselhetőbb hangerővel -, néha unalmamban még arra is vetemedtem, hogy kitakarítottam a szobámat, amíg fel nem kelt a nap. </span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><br />
<div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">Mióta azonban itt vagyunk semmi ilyesmit nem csináltam, általában csak a gondolataimba temetkeztem, vagy hallgattam Húgi szuszogását. Sosem volt kedvem még napfelkelte előtt kimászni az ágy puha öleléséből, most viszont már nem bírtam tovább, az ablakon beszűrődő halvány fény hívogatott. Kibújtam a paplan alól, majd belecsúsztattam a lábaimat a mamuszomba. Még szerencse, hogy nem volt teljesen sötét, így sikerült úgy odasétálnom az ablakhoz, hogy nem rúgtam bele semmibe. Otthon még bekötött szemmel is eltájékozódtam, de itt már nehezebben ment a dolog. Ahogy kinéztem a függöny mögül, úgy döntöttem, hogy csinálok magamnak egy forró teát, és egy pokróccal kiülök a teraszra. Szerencsére senkit sem ébresztettem fel a mi szintünkön, miközben a konyhában ténykedtem. A kétszintes nyaraló hatalmasnak tűnt a mindent beborító faburkolattal, és az egyszerű és praktikus elrendezésével. Imádtam minden szegletét, ez a hely egészében árasztotta a nyugalmat és az otthonosságot. Ez volt az én menedékem. Itt mindig magam lehettem, persze csak átvitt értelemben, mert rajtam kívül még számos vendége volt a nyaralónak. A táj valami szemet kápráztató volt az év minden szakában. A hegy oldalában elterülő hatalmas erdő ölelésében épült ház meglehetősen népszerű üdülőhely lett az évek elteltével. Emlékeszem, elsőnek – még vagy öt éve - csak véletlenül keveredtem ide, amikor is egy osztálykirándulás alkalmával leszakadva a csoporttól eltévedtem a rengetegben. Legelőször nagyon megijedtem, de végül a kitűzött táblákat, és a fákra festett jelzéseket követve kiértem egy ösvényre, ami pont ide vezetett. Már akkor elvarázsolt ez a hely, azóta pedig szinte a rabja lettem. </span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><br />
<div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">Néhány perccel később már a gőzölgő „finom” teával tértem vissza a szobánkba. Zoé még mindig békésen aludt gombócként összegömbölyödve a nagy, kétszemélyes ágy közepén. Egy kicsit még őt néztem, amíg hagytam, hogy a gondolatok átfussanak az agyamon: mikor idén újra felmerült, hogy egy hetet itt töltök a nyaramból, arra gondoltam, hogy elhozom ide fogadott húgomat. Azt akartam, hogy ne legyenek előtte titkaim, amihez az is hozzájárult, hogy erről a helyről is tudjon. Hogy őszinte legyek, mindenkit meglepett a döntésem – nem is kicsit -: Anya, mikor elmondtam neki, hogy a rejtekhelyemre Zoéval megyek, kicsit szomorú lett, próbálta titkolni, de láttam rajta. Sokszor kért, hogy vigyem magammal, de sosem tettem, ez a hely volt, ahova elmenekültem a gondjaim elől. Nem akartam senkit sem ide engedni, most mégis pontosan ezt tettem. Olyan furcsa érzés mindez, mégsem érzem, hogy ez rossz lenne, sőt ellenkezőleg… Úgy látszik, megváltoztam, már nem félek annyira attól, hogy kiadjam magam, következőnek lehet, hogy anyának is megmutatom a környéket. </span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><br />
<div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">Dany, a tulaj elsőnek nem is hitt a fülének, amikor felhívtam, és szóltam neki, hogy egy barátommal jövök. Természetesen egy harmincas kicsit mocskos fantáziájú pasihoz méltón, félreértett. Alig sikerült megértetnem vele, hogy a barátom egy nő, talán csak akkor hitte el ezt végül igazán, amikor hétfő reggel beállítottunk Húgival az irodájába. Nem is gondoltam volna soha, hogy egy „idegen” ilyen közel kerülhet az emberhez. Ő volt az, aki tizenkét éves koromban visszavitt a táborba, miután kicsit piszkosan és fáradtan csengettem a recepción. Azóta már nem ő ül a pultnál, már saját háza van a közelben, ez a hely sokkal felkapottabb lett, ezzel együtt pedig kisebb – nagyobb átalakításokon ment keresztül. Szinte ezzel a hellyel együtt nőttem fel, bár csak nagyon ritkán jártam itt, de nyaranta legalább egy hetet mindig itt töltöttem, néha még év közben is ide menekültem az életem elől. A személyzettel már a kezdetekben nagyon jól összebarátkoztam, Dany majdhogynem a pótapám lett az évek során – ezért tartottuk a kapcsolatot még akkor is, ha nem voltam itt. Azt szeretettem benne, hogy folyton meglepett mindenkit, tőle tanultam meg, hogy nem minden a külső. És az első benyomás sokszor tévedhet, erre ő maga volt a tökéletes példa, mert ha valaki ránézett, elsőre nem arra gondolt az illető, hogy egy jól menő vállalkozás vezetőjével áll szemben, inkább tűnt egy szabadnapos cirkuszi bohócnak. Bárkit fel tudott vidítani bármelyik pillanatban, de ha arra volt szükség, akkor komolyan is el lehetett vele beszélgetni – ezt a szolgáltatását nem is egyszer használtam ki az évek során, főként mióta anyáék beadták a válási papírokat…</span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><br />
<div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">Miközben az ittenieken gondolkodtam, előkaptam egy pulóvert a szekrényből, mivel elég hűvösnek tűnt az idő, még így az ablakon keresztül is, majd magamhoz vettem a bögrémet és egy plédet, aztán halkan lenyomtam az ajtókilincset. Hirtelen hűvös fuvallat csapott meg, amitől megborzongtam, nyárhoz képest meglepően hideg volt az idő, főként itt, a hegyekben. A friss levegő átjárta a tüdőm minden szegletét, ahogy mélyeket szippantottam belőle, miközben lekucorodtam a keskeny kis terasz szélébe hátamat a falnak vetve, térdeimet felhúzva, begubózva a hatalmas anyagba. Melegség járta át az egész testem, ahogy az ölemben szorongatott teába néha belekortyoltam. Már világosabb volt, mint mikor felébredtem, de a Nap még mindig nem kúszott fel a fák pereme fölé. Általában féltem a magasban, de most csak a nyugalom járt át, ahogy itt ültem a messzeségbe bámultam a barnára festett fakorlát rácsai között. Szabad voltam, és nem tartottam semmitől…</span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><br />
<div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">Alig vártam, hogy újra itt legyek, pedig majdnem le kellett mondani az egészet, amikor Peti kórházba került. Újra megborzongtam, de most nem a hidegtől, hanem a néhány nappal ezelőtti emlékektől: anya arcától, ahogyan könnyes szemekkel a fiát figyelte, aki az ágyán aludt egy kórteremben, miután kapott egy kis fájdalomcsillapítót. Mind később kiderült, az ijedtség nagyobb volt, mint maga a baleset, Petinek megzúzódott a bal karja és agyrázkódása volt, de már másnap kiengedték a kórházból. Otthon akartam maradni, hogy jó testvér módjára ápoljam, de nem hagyta magát, gyakorlatilag kidobott a házból – mosolyodtam el, ahogy eszembe jutott, hogyan kiabált velem az egyébként – néha idegesítően – higgadt bátyám szombat délután:</span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><br />
<div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><br />
</div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><br />
<div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span style="font-size: 11pt;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 11pt;">Ha nem mész el, megkeserítem az életedet – fenyegetett a konyha közepén állva. </span></i></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><br />
<div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span style="font-size: 11pt;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 11pt;">De valakinek vigyáznia kell rád – emeltem fel a hangom, mert nem szerettem, ha ellentmondanak nekem. – Ahelyett, hogy örülnél: önként vállalom, hogy ugráltathatsz, elzavarsz. </span></i></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><br />
<div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 36pt; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><span style="font-size: 11pt;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 11pt;">Jó hogy. Ha nem mész el, én fogom megszívni az egészet. Már hetek óta erre az útra készült, ha most itthon maradsz, olyan leszel, mint egy őrült – kalimpált heves mozdulatokkal, azt hittem, leveri a fejem. – Emlékszel, hogy három éve, csak három nappal kellett elhalasztani a „szökésedet”? Az a három nap pokol volt a számomra, azt nem élném túl még egyszer. Egyébként is, jól vagyok – majd meg sem várva a válaszomat kiviharzott az ajtón. </span></i></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><br />
<div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><br />
</div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><br />
<div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">Ezután még néhányszor megpróbáltam beszélni a fejével, de a vége az lett, hogy szinte ő pakolta be a táskám. Még jó, hogy kulcsra nem zárta az ajtót, ahogy kiléptem rajta. Jó, bevallom, tényleg nem voltam jó passzban három évvel ezelőtt, de azért annyira nem mondtam volna borzalmasnak a viselkedésemet… </span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><br />
<div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;"> Olyan volt ez a hely számomra, mintha egy távoli világban lennék, elzárva mindentől, messze a bajoktól. Általában csak ez az egy hét szabadságot engedélyeztem magamnak évente, de ez aztán teljes képszakadás volt: se telefon, se internet, nem beszéltem senkivel az otthoniak közül, amikor itt voltam. Anya tudta a nyaraló számát, de meghagytam neki, hogy csak a legvégső esetben hívhat fel. Igaz, néha engem is elkapott a honvágy, de leküzdöttem, szükségem volt a kikapcsolódásra. Nem is tudom, hogyan tud néhány ember egy ilyen menedék nélkül élni. Hogyan bírják ki az életet nap, mint nap megszakítások nélkül? </span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><br />
<div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">Ahogy végignéztem a hegyoldalon elterülő erdőn, felrémlettek az elmúlt pár nap túrázásainak képei, ahogy Zoéval minden képességünket kihasználtuk, hogy elhárítsuk a ránk leselkedő veszélyeket, amik a legtöbbször csak a fák földből kiálló gyökerei voltak. Nem mindig sikerült… Remekül szórakoztunk, rengeteget nevettünk ez alatt a néhány nap alatt, bár a hangulatteremtéssel sosem volt problémánk. Esténként, mikor még volt egy kis energiánk, addig beszélgettünk még valamelyikünk el nem aludt közben. Húgi nem volt az a megnyílós fajta, de valahogy sötétben mindig könnyebben kifakadt, ilyenkor nem mertem szólni, szerettem hallgatni a hangját, és örültem, hogy néha magáról is beszélt. Egy percig sem bántam meg, hogy elhoztam ide magammal, úgy éreztem, ettől csak még erősebb lett a köztünk lévő kapcsolat. </span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><br />
<div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">Szorosabbra húztam magamon a pokrócot, és kortyoltam egyet a teából, ahogy még mélyebbre merültem a gondolataim tengerében. A távolban már kezdett világosodni, egy –egy napsugár átkúszott a fák lombjai között. Néhány vízcsepp a korlát peremén, ahogy a nap rásütött színes fényekben játszott, gyönyörűek voltak. De bármennyire is elkápráztattak a természet apró csodái, minduntalan az otthoni képek kúsztak a fejembe. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Távol mindentől. Könnyű azt mondani</i> – kacagtam fel fáradtan, ahogy beletúrtam egyik kezemmel a szabadjára engedett hajamba. Azért jöttem ide, hogy ne kelljen a szokásos dolgokkal foglalkoznom, ehelyett folyton ilyenek járnak az eszemben. Még akkor is, ha kiültem a közeli tisztásra rajzolni, mindig valami olyan dolog jutott eszembe, ami kötődött a „problémáimhoz”. Vagyis, nem mondanám őket problémáknak, de még nem találtam meg a megfelelő szót rájuk, pedig elég sokat agyaltam rajta. Olyan dolgok, amik miatt folyton százhúsz százalékon forognak az agytekervényeim, és mégis bárhogyan is szeretném megérteni az érzéseimet, nem megy – simítottam néhány tincset a fülem mögé, amikkel a reggeli lágy szellő az arcom előtt játszott. Legszívesebben a fejemet a falba vertem volna addig, amíg eszméletlenül a földre nem rogyok – természetesen nem vagyok mazochista -, mert bármennyit is agyaltam a fennálló helyzeten, sehogy sem jutottam előbbre. </span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><br />
<div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">Azt én is megértem, hogy abba a korba léptem, amikor az érzelmek nagyban befolyásolják az életünket, de azért ez már néha túlzás. Már néha ott tartok, hogy a fiúk miatt nem tudok aludni, mert természetesen a fő „problémát” ők jelentették. Kiskoromban elhatároztam, hogy pasik miatt nem fogok szenvedni, erre tessék: alig eszem; lehet, hogy emiatt nem alszom rendesen… Néha felmerült bennem a gondolat, hogy miért is szükségesek az embereknek az érzések. Ezek csak összezavarnak mindent. Pedig még szerelmes sem vagyok – bár az ilyen esetekben mondják azt: a szerelem megöli az agysejteket. Márpedig én érzem, hogyan hallnak meg a gyenge sejtjeim, úgy, hogy még szerelmes sem vagyok – hangsúlyoztam ki gondolatban. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Komolyan néha többet gondolkodom azon, hogy min gondolnak rólam a fiúk, mint amennyit együttvéve a fiúk egyáltalán gondolkodnak</i> – fújtam ki bosszúsan a levegőt, ahogyan a távolba meredtem. </span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><br />
<div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">Most azonban itt voltam két sráccal, és cseppet sem éreztem, hogy – szerelmi bonyodalmak nélkül – ez bármennyivel is könnyebb lenne. Melykőjükkel kezdjem? Érdemes-e újra nekikezdeni az újabb körnek? Meglehet, hogy nem, mégsem tudtam, hogy mit tehetnék – már a bögrém mellettem feküdt, amikor egy kétségbeesett sóhajtással, két kézzel a hajamba túrtam. Megpróbáltam elterelni a figyelmemet a mellkasomban háborgó szívemről, ezért a Nap felé fordultam, hogy lássam, ahogyan átszűrődött elsőnek csak néhány, majd minden perc elteltével egyre több fénysugár a fák koronái között. Napfelkelte, egy új nap kezdete, lehet, hogy egy új életé is? Vagy minden kezdődik elölről? Azt nem tudom, de az biztos, hogy valami megváltozik ma is, ahogy ez mindig is történik…</span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><br />
<div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">Márkot talán kicsivel egyszerűbb megértenem, vagyis az iránta érzett érzelmeimet? Nem, egyáltalán nem, de valahol akkor is el kellett kezdenem. Emlékeztem az első találkozásunkra, az órákig tartó beszélgetésekre, minden ölelésére, minden mozdulatára, a tekintetére, mielőtt néhány nappal ezelőtt este a parkban még utoljára próbált meggyőzni, hogy bejön velem a kórházba. Egyszerre annyi ellentmondásos dolgot láttam a szemeiben: aggodalmat, kétségbeesést, tekintete mégis elszánt és határozott volt. Azonban én is az voltam, így végül nem jött velünk a kórházba. Tudtam, hogy nem lehet ott, nem akartam, hogy mindazt végignézze, amiken mi keresztülmentünk, és mégis olyan piszkosul szerettem volna, ha mellettem van, és átölel akkor. </span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><br />
<div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">Azonban azokban az órákban, amiket Peti ágya mellett töltöttem mégis annyiszor jutott eszembe, hogy mit tehetett akkor épp Tomi. Tisztán emlékszem, hogy a kórház csendjében minta a gondolataim visszhangzottak volna, attól tartottam, hogy valaki tényleg meghallja a kimondatlan szavaimat is. Egy olyan csodás este után, amit Márkkal töltöttem - az előadás, a séta, az ölelései, minden olyan jó volt -, mégis állandóan két szempár lebegett a szemem előtt felváltva. Vagy a végtelen tavak mélyében merültem el, vagy a végtelen tisztások füvén feküdtem - ahogy behunytam a szemem újra felrémlettek a több ezernyi képkocka, amiket azóta már vagy egy milliószor lejátszottam magam előtt, mégsem tudtam, hogy mit tegyek, egyáltalán mit tehetnék. Még azt sem tudtam eldönteni, hogyan állt a helyzetem:</span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><br />
<div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">Adott két fiú, akiknek a közelében érzem, hogy hevesebben ver a szívem, mégsem vagyok beléjük szerelmes. Mert az nem vagyok, tudom – győzködtem magam, de valahol mélyen, nagyon mélyen éreztem, hogy ez az állítás valahol nagyon sántított, azonban ezt az érzést, valahogy sikerült elnyomnom...</span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><br />
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 18.0pt; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;"><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;">Hirtelen zajokat hallottam odabentről, ezért egy pillanatra elhallgattattam a fejemben ordibáló gondolatokat, és csak füleltem: csoszogás, nyílt, majd csukódott a fürdőajtó, aztán ez néhány perc múlva újra megismétlődött. Zoé a nevemen szólongatott - biztos tudta, hogy nem mentem messzire. Nyújtózkodtam egy kicsit, ahogy a fejem fölött lévő ablakon – kicsit sután, de – bekopogtam, hogy jelezzem neki, a hollétemet, ami megijeszthette egy kicsit a barátnőmet, mert egy apró sikoly hagyta el a száját. Az alatt a néhány pillanat alatt, amíg vártam, hogy a húgom kijöjjön hozzám, körbepillantottam a tájon, amit már a reggeli napfény élénk színekbe öltöztetett. A madarak csiripelése is felélénkül, ahogy a többi nappali állat is ébredezett az erdő sűrűjében. A természet élete így korán reggel szinte egybeolvadtak a hangokkal, csodás képet tárva elém. Az egész valamiféle nyugalmat árasztott magából, ami bár nagyon szerettem volna mégsem volt rám olyan hatással. A szívem majd kiugrott a helyéről, és bár itt ültem már órák óta a padlón, mégsem jutottam semmire. A Napba néztem, de annyira, hogy még a könnyem is kicsordult. </span><i style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;">Egy új nap...</i><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> Aztán már nyílt is az ajtó, ahol ott állt fogadott húgom a pizsamájában, kicsit kócosan, egy kis - alvás utáni – pírral az arcán. Ahogy a földön kuporogva felnéztem rá, láttam az arcán az értetlenséget - ahogyan próbált rájönni, mit keresek én itt hajnalok hajnalán -, ami megnevettetett. Azonban még így sem sikerült elterelnem a figyelmemet a dübörgő szívemről, aztán felpattantam ültemből és néhány lépés után barátnőm nyakába vetettem magam. Úgy szorítottam őt, mintha ő lenne a mentőmellényem a feneketlen tenger közepén. Talán ő is volt az, a tengeren, amik az érzéseim voltak. Mindennél jobban szerettem volna abban a pillanatban kimenekülni a határtalan víz fogságából, pedig tisztában voltam vele, hogy ez lehetetlen. Így hát végül elengedve barátnőmet újra a Nap felé fordultam egyetlen hanggal a fejemben: </span><i style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;">Mosolyogj!</i></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal"><b><span style="background: none repeat scroll 0% 0% rgb(243, 243, 243); color: #6aa84f; font-family: Arial; font-size: 11pt;">Örülnék a véleményeiteknek, minden megnyilvánulásában. =) </span></b></div>Emihttp://www.blogger.com/profile/03851150974890665348noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2796744424784022782.post-42542261273166826522011-10-03T17:57:00.001+02:002011-10-03T21:29:17.490+02:0014. fejezet - Ajándék<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><b><span style="color: #38761d; font-size: 18pt;">Sziasztok!</span></b><br />
<br />
Meg is jött a következő rész, de előtte köszönet a véleményekért: =)<br />
<b><span style="color: #0b5394;">Klau</span></b>, első lettél! Örülök, az örömödnek. =) A válaszokra még várnod kell egy kicsit... Bocsi =P Nagyon boldog vagyok, hogy ennyire elnyerte a tetszésedet ez a rész. A fellegekben járok, hogy sikerült ilyen hatást kiváltanom belőled. A barátság nagyon fontos az embereknek, ezért is szeretem ezt kihangsúlyozni, megváltoztatja az életet. Köszönöm, hogy időt szánsz rám ebben a rohanó világban. Köszönöm a kommentedet. Szeretlek. =)<br />
<br />
<b><span style="color: #bf9000;">Mili</span></b>, nagyon jó azt ilyet olvasni, mikor az emberekből mást és mást vált ki egy-egy rész. =) A soraidat olvasva boldogabb lettem - már ha ez még lehetséges. Hálás vagyok, minden szóért, amit rám vesztegetsz, sokat jelentenek nekem. Boldoggá tesz, hogy sikerül olyat alkotnom, ami megfog és elgondolkodtat. =) Köszönöm, hogy megosztod a gondolataidat velem. =)<br />
<br />
Most pedig egy újabb Márk szemszög következik, ha emlékeztek még rá - ő a srác a színházból.<br />
<br />
Jó olvasgatást!<br />
<br />
Puszi: <b>Emi </b>=)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjhyphenhyphenxYaW6paTN_reYmDE7c9fbVAJyKQN8_r3L7RVr9W9-hFN5qwgxllnA1eCz1gtl-vm8gbwCcKNr8seY8mlTwv0gYovMZrJfVHNCcli_yWWSRXkQdkk-bkhND3OlMUnchADWXbvNZw3wGt/s1600/14.+fejezet.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjhyphenhyphenxYaW6paTN_reYmDE7c9fbVAJyKQN8_r3L7RVr9W9-hFN5qwgxllnA1eCz1gtl-vm8gbwCcKNr8seY8mlTwv0gYovMZrJfVHNCcli_yWWSRXkQdkk-bkhND3OlMUnchADWXbvNZw3wGt/s320/14.+fejezet.jpg" width="286" /></a></div><br />
<br />
<div align="center" style="text-align: center;"></div><br />
<b><span style="color: #38761d; font-family: Georgia;">14. fejezet - Ajándék</span></b><br />
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b><span style="font-family: "Engebrechtre Expanded";">Márk szemszög</span></b></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt;">A harmadik sor közepén állt és mosolygós arccal tapsolt, amíg mi már - a számát sem tudom, hogy hányadszorra – meghajoltunk. Mindenki a teremben egy emberként csapta össze a tenyerét, látszólag hatalmas sikert aratott a premier. Végignéztem a kollégáim arcán, mindegyik ragyogott az örömtől. Ekkor éreztem igazán, hogy megérte az a rengeteg munka, az a sokszor éjszakába nyúló gyakorlás, így visszanézve, még a rendező ordibálásai is édesebben csengtek a fülemben. A szemem végigfuttattam az ünneplő közönségen, ahogy ezt az előadás közben is tettem néhányszor, valahogy mégis mindig Rajta állapodott meg a tekintetem. Amikor épp nem szerepeltem az egyik jelenetben, akkor a függöny mögül kikukucskálva figyeltem a reakcióit, sosem tudtam róla semmi mást leolvasni, csak kíváncsiságot és izgalmat, a hosszú monológoknál lejjebb csúszott az ülésen, de sosem vette le a szemét a szereplőkről. Aztán amikor megszólalt a zene, rögtön kihúzta magát ültében. Megnevettetetett az izgatottsága, olyan volt, mint egy kisgyerek, aki tágra nyitott szemekkel hallgat egy szép mesét, szinte a szemével falta a darabot. A meghajlások közepette innen a színpadról még az előtte álló magas hapsi ellenére is jól láttam, ahogy csillogó szemekkel rám néz, majd amikor találkozott a tekintetünk rám kacsintott és felnevetett, ami szélesebb vigyort csalt az arcomra - már ha ez lehetséges volt még. Sajnos a nagy zajban nem hallottam csilingelő hangját, de emlékeimből könnyen fel tudtam idézni, így egy kis képzelőerővel szinte már olyan érzés volt, mintha mellettem állna. </span><span style="font-family: Arial;"></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt;">Ahogy beértünk az öltözőbe – ahol még akár egy hatodik embernek is bőven lenne elég hely - őrült vágtában kezdtem el összeszedni a cuccaimat, végül össze-vissza kapkodtam. A jelmezemet lehajítottam az öltözőasztalom előtt álló szék karfájára, majd berohantam a zuhanyzóba, hogy lemossam magamról a sminket. Miután ezzel is végeztem a ruhámat inkább felakasztottam, mert belegondoltam, hogy milyen fejmosást kapnék Erikától, ha meglátná, mit teszek a becses anyagával. Felkaptam magamra egy sötétkék farmert, egy fekete tornacsukát, az fehér ingemet csak kétszer gomboltam félre nagy igyekezetemben. Természetesen a srácok a szitkozódásomat hallva jót szórakoztak a szerencsétlenségemen, amire csak egy-egy szúrós pillantás volt a válaszom, inkább nem mondtam semmit, mert a végén még én jöttem volna ki belőle rosszul. Miután sikerült megtalálni a gombok helyes sorrendjét - a legfelsőt szabadon hagytam, mert már így is úgy éreztem, megfulladok - magamra kaptam a fekete sportzakómat, majd egy utolsó pillantást vetettem a képmásomra a tükörben, ahogy beletúrtam a hajamba. <i>Nem rossz!</i> – mosolyodtam el, majd egy nagy levegőt véve kiléptem a szoba ajtaján. Szerettem volna futva megtenni azt a rövid utat a bejáratig, de a nagy tömeg miatt sajnos ez lehetetlennek bizonyult. Néhányan megállítottak - kezet ráztak velem, miközben néhány szóval gratuláltak -, ahogy megpróbáltam átfurakodni az embereken, természetesen kedvesen mosolyogtam, és megköszöntem a szép szavakat, miközben gondolatban már valahol máshol jártam. Beletelhetett tíz percbe is, még sikerült eljutnom a recepciós pulthoz, ahonnan már csak néhány lépésre a szabad levegő várt. </span><span style="font-family: Arial;"></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt;">Amint kiléptem az ajtón, rögtön Őt kerestem a szememmel. Nyár elejéhez képest meglepően sötét volt, még úgy is, hogy már fél tizenegy körül járt az idő, de a lámpák elég jól kivilágították a színház előtti teret, az egyik ilyen fényénél pillantottam meg Őt nekem háttal állva. Egy pillanatig csak néztem, ahogy a barátnőivel beszélget, miközben egyik lábáról, a másikra állt. <i>Majdnem olyan, mintha táncolna –</i> mosolyodtam el a gondolatra. Bámészkodásomat Zoé zavarta meg azzal, hogy felém intett, így felhívta rám barátnője figyelmét, aki erre elhallgatott és lassan megfordult. Amint észrevett a tömegben, az arca felderült. Gyorsan leszaladtam a lépcsőn, majd egyenesen felé vettem az irányt. Tett néhány lépést előre, majd ahogy odaértem a nyakam köré fonta kezeit, és szorosan magához ölelt. Hirtelen még levegő is megállt bennem, ahogy felfogtam, hogy most a karomban tartom Őt. Teste szorosan az enyémhez simult, már csak reménykedni tudtam, hogy nem érzi meg, ahogy a szívem őrült vágtája majdnem átszakítja a mellkasomat. A bőrének édes illata átjárta az agyam összes zugát, ezért le kellett hunynom a szemem. Nem volt más: csak Ő és én, legalábbis ezt érzetem abban a pillanatban. Lehet, hogy ölelésünk kicsit sokáig tartott, csak arra eszméltem, hogy Zoé köszörüli meg a torkát kuncogva, így egy utolsó lélegzetvétellel elhúzódtam Tőle. Nem mertem ránézni, féltem, hogy lebukok előtte… még idő előtt, ezért inkább a lányok felé fordultam. Lányok… hiszen csak ketten jöttek: Zoé és Ő. Még az előadás előtt összefutottunk néhány percre, hogy bemutatkozhassam Zoénak, akiről már annyit hallottam az elmúlt napokban. Imádott róla mesélni, olyankor mintha egy másik világban lett volna, ha egyszer elkezdte, lehetetlen volt leállítani – mindig nevetnem kellett, amikor tőle annyira furcsán, majdnem gyerekesen viselkedett. Néha azt hittem, már majdnem kiismertem – bár néhány nap alatt, ez képtelenség lenne-, aztán mindig csinált valami olyasmit, ami teljesen meglepett…</span><span style="font-family: Arial;"></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt;">-</span><span style="font-family: Arial; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt;">Szia! Én Niki vagyok, Zoé évfolyamtársa – rázott fel a gondolataimból a harmadik lány a társaságból, ahogy kezét felém nyújtotta. Kicsit még kábán, de elfogadtam azt, és én is bemutatkoztam neki. Annak, aki nem szokott hozzá, az ilyen emberekhez, kicsit furcsa látványt nyújthatott ez a csaj: rövid tüsis hajában néhol rózsaszín tincsek futottak, csillogó fekete bakancsához, rövid fekete balerinaszoknyát vett fel, amit ezüstös flitterek díszítettek, a felsője olyan volt, mintha kereszteztek volna egy egyszerű fehér inget és egy középkori láncinggel, a szemét erősen kihúzta, a száját égővörös rúzs díszítette. Nem kellett sokat gondolkodnom, hogy ráismerjek: <i>művészlélek.</i> A színházban dolgozva rengeteg hasonló „gondolkodású” emberrel találkoztam már, akik bár kicsit különcöknek tűntek, valójában a legtöbbjük nagyon szórakoztató társaság volt – bizonyos fokig én is közéjük tartozom, bár szerintem nem vagyok annyira elvont, mint a legtöbbjük. Sok érdekes emberrel ismerkedtem meg mióta itt dolgozom, de még sosem találkoztam olyannal, mint Ő. A szemem sarkából rá pillantottam, miközben Ő a lányokkal beszélt valamit. Nem is figyeltem arra, amit beszéltek, csak Őt láttam. Lélegzetelállítóan nézett ki, ahogy végignéztem rajta, minden apró részlet a helyén volt: a fehér magas sarkúját egy-egy gyöngyös kapocs díszítette, ami tökéletesen illett a pántos, fekete combközépig érő ruhájának enyhe csillogásához, amit a melle alatt egy széles fehér csat fogott össze, a vállán egy úgyszintén fekete, ezüstös kis női táska lógott. A haját valamiféle furcsa fonatba csináltatta meg, ami így egyáltalán nem takarta arca egyetlen részletét sem előttem, a szemüvegen keresztül még ebben a derengő fényben is jól látszott a halvány smink, ami tökéletesítette a már így is gyönyörű látványt. Képes lettem volna órákig bámulni őt egy szó nélkül…</span><span style="font-family: Arial;"></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt;">-</span><span style="font-family: Arial; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt;">Márk! Márk! Halló! Figyelsz te ránk? – a pillantásom gyorsan lekaptam Róla, majd megráztam a fejem, reménykedve, hogy kissé kitisztulnak a gondolataim. Aztán a lányokra néztem, akik kíváncsian vártak valamire. De mire? <i>Basszus a válasz. De mi volt a kérdés?</i> Zakatolt az agyam, de nem jutott eszembe, hogy miről beszélgethettek az előbb. Teljesen kikapcsoltam, amit most kénytelen voltam beismerni:</span><span style="font-family: Arial;"></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt;">-</span><span style="font-family: Arial; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt;">Bocsi, kicsit elbambultam – a hangom kicsit rekedtes volt, ezért megköszörültem a torkom.</span><span style="font-family: Arial;"></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt;">-</span><span style="font-family: Arial; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt;">Azt láttuk – kuncogott fel Zoé sokat sejtető mosollyal az arcán. <i>Basszus. Észrevette.</i> Egy gyors pillantást vetettem a mellettem álló barátnőjére, de rajta nem láttam semmi nyomát annak, hogy lebuktam volna. – Csak azt kérdeztük, hogy nincs- e kedved velünk jönni kajálni?</span><span style="font-family: Arial;"></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt;">- Ööö… én… nem vagyok éhes – <i>Mit csinálsz? Hagyod, hogy csak így elmenjen?</i> </span><span style="font-family: Arial;"></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt;">- Én sem – csapta össze a tenyerét, majd mosolyogva rám nézett és megvonta a vállát. <i>Itt az esélyed! –</i>üvöltött egy hang a fejemben. Órákat gondolkodtam azon, hogyan lehetnék kettesben vele, mióta megkérdeztem, hogy nincs-e kedve eljönni a premierre, és kiderült, hogy a legjobb barátnőjét is elhozná, persze csak akkor, ha az nekem nem baj. Na, erre most mit mondhattam volna? Minek hozod őt is, én csak veled akarok lenni? Ezt mégsem tehettem meg, a végén még ő sem jött volna el, szóval rábólintottam. Erre most itt egy ilyen lehetőség, ki kell használnom. </span><span style="font-family: Arial;"></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt;">- Nincs kedved sétálni egyet? – csúszott ki a számon, lehet, kicsit gyorsan, amitől zavarba jöttem, de közben feszült figyelemmel vártam a válaszát! <i>Nyugi!</i> <i>Nagy levegő!</i> – és követtem az utasításaimat. Érdeklődve nézett rám, majd kíváncsian fordult legjobb barátnőjéhez, aki csak mosolyogva bólintott egyet.</span><span style="font-family: Arial;"></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt;">- Akkor mi Nikivel valami ehető után nézünk. A telefonod nálad van, majd megtaláljuk egymást. – nyomott egy puszit a barátnője arcára, majd még kacagva hozzátette: - Viselkedni! - aztán mind elbúcsúztunk egymástól, és néztük, ahogy a lányok a városközpont felé veszik az irányt, miközben hangosan nevetgélnek. <i>Csak rémelem, hogy nem rajtam…</i> </span><span style="font-family: Arial;"></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt;">- Ööö… a park? – mutattam az említett hely felé, miközben magamban mindenfélét a fejemhez vágtam: <i>Egy értelmesebb mondatot is kinyöghettél volna</i>… A válasza csak egy bólintás volt, így elindultunk a fények felé. Gondoltam, hogy felajánlom neki a karomat, hogy könnyebben tudjon sétálni, de abban sem voltam biztos, hogy én magam megállok a lábamon. </span><span style="font-family: Arial;"></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt;">A színházi premierekkor mindig kidíszítik ezt a helyet, ahogy most is. Az ösvények mellett sorban fáklyák voltak tűzve, a fákról fényfüzérek lógtak, a virágágyásokat pedig szépen kitakarították a kertészek. Az égbolton ragyogó Holddal együtt ezek elegendő fényt adtak, miközben lassan lépkedtünk egymás mellett. Sokáig egyikünk sem szólalt meg, csak bámultuk a fényeket. Sehogy sem bírtam ki, hogy ne pillantsak rá, vonzotta a tekintetem. Bizsergés futott végig a testemen, ahogy végignéztem rajta tetőtől-talpig. Szinte táncolt minden lépésnél, a csípője ide-oda ringott. <i>Koncentrálj!</i> Más felé néztem, de nem tudtam magam sokáig türtőztetni, így újra rá esett a pillantásom. Ő még mindig a fényeket nézte, miközben a nyakában lógó medált babrálta, ami ha jól láttam egy kék kristály volt. A fények visszatükröződtek róla, ahogy az ujjai közt forgatta, de úgy látszott ő ezt nem vette észre, mintha máshol járt volna. A nyakláncról a szemem valahogy lejjebb siklott, és elöntött a forróság, ahogy rájöttem, mit is teszek valójában. Hirtelen kaptam a tekintetem a másik irányba, ahol egy kőszobor állt. <i>Hideg és mozdulatlan. Tökéletes.</i> Szinte erőszakkal kényszerítettem magam, hogy ne nézzek rá, de hirtelen megszólalt, amitől összerezzentem:</span><span style="font-family: Arial;"></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt;">- Hoztam neked valamit – és a kis retiküljében kezdett el kotorászni miközben megállt, majd előhalászott belőle egy szürke kis dobozt. Felém nyújtotta, miközben szélesen mosolygott, amitől aprócska ráncok jelentek meg a szeme körül. Zavart arcomat látva, felkuncogott: - Ajándék. Tudod, tőlem neked – tagolta a mondatot, mintha egy óvodáshoz beszélne. Az arcom még mindig az értetlenséget tükrözte, ezért hát ő maga húzta ki a kezem a zsebemből, majd a nyitott tenyerembe tette a kis csomagot. Ahogy ráhajtotta az ujjaimat, egy pillanatra minta tétovázott volna, a keze megállapodott az enyémen. Olyan lágy volt az érintése, éreztem, ahogy felforrósodott a bőröm, ahol hozzáért. Vagy csak én képzeltem, hogy megingott volna, a következő pillanatban leejtette kezeit és hátrált egy fél lépést, és a földet fixírozta. Ott álltam tanácstalanul nézve a kezeimben heverő ajándékot. <i>Ajándék. Tőle, nekem.</i> <i>Nagyon jó vagy, ha ezt már feldolgoztad, csinálhatnál is valamit. – </i>Nem akarod kibontani? – kíváncsian fürkészte az arcomat. Nem tudtam megszólalni, így csak azt tettem, amire az előbb utalt. Ahogy a dobozka tetejéhez nyúltam láttam, hogy megremeg a kezem, reméltem, hogy ő nem vette ezt észre. Gyorsan felnyitottam a dobozkát, majd kikerekedett szemekkel néztem a tartalmát. Egy ezüst karkötő volt benne. Izgatottan babrálta a nyakláncát, a reagálásomat várta. </span><span style="font-family: Arial;"></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt;">- Miért? – ennyi jött ki a számon. <i>Te aztán tehetséges vagy. Hogy még egy értelmes ember látszatát sem tudod eljátszani, azért ez aztán a színészi tehetség. </i></span><span style="font-family: Arial;"></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><i><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt;">- </span></i><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt;">Miért? – nézett rám rosszallóan. – Mert a barátom vagy – és egy mosoly kúszott az arcára. „A b<i>arátom vagy”</i> – visszhangoztak a szavai a fejemben. – Nézd meg a hátulját! – lépett hozzám közelebb, ahogy óvatosan kiemeltem az ékszert a párnák közül – a dobozát a zakóm zsebébe süllyesztettem -, majd közelebb léptem az egyik mögöttem lévő fáklyához. Valami volt rá írva, ezért közelebb emeltem a fényhez, hogy jobban lássam. Valami írás volt rajta. Forgattam, hogy kivehetőbbek legyenek a cikornyás betűk:</span><span style="font-family: Arial;"></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt;">- „Nincs elérhetetlen” – motyogtam magam elé a kiolvasott szavakat. Ettől a két szótól, olyan melegség áradt végig bennem… Ahogy rápillantottam, remegett a szája széle, kitágult szemekkel várta a reakciómat. Nem tudom, honnan vettem ehhez elég bátorságot, de néhány lépéssel átszeltem a köztünk lévő távolságot, majd mielőtt bármit is tehetett volna ellene, magamhoz öleltem, szinte fulladás-szorosan. – Köszönöm – suttogtam a fülébe. Éreztem, ahogy teste hirtelen megfeszült, aztán ahogy felfogta a történteket, kifújta a benntartott levegőt, és karjait körém fonta. Nem láttam az arcát, amit a vállamba fúrt, de úgy éreztem mosolyog, legalábbis reméltem. Már nem érdekelt, ha meghallja a szívem dübörgését, innentől kezdve nem volt megállás. Tombolt bennem az erő, úgy éreztem képes lennék egy hegyet is megmászni, akár ötször is. Tudom, ez képtelenség, de nincs elérhetetlen… - nevettem fel a saját kirohanásomon, az érzéseimen. Egymást ölelve állhattunk ott néhány percig, nem akartam elengedni, de ahogy éreztem, ő sem tiltakozott ez ellen. De ha beszélni akarok vele, az így nem fog menni, ezért lassan toltam el magamtól, de nem hátráltam tőle. Felnézett rám, bár csak néhány centi volt köztünk a különbség. Apró pír ült ki az arcára, ezt még a homályban is jól láttam, a szeme ragyogott a Holdfényben. Gyönyörű volt. Aztán mintha kirázta volna a hideg, a kezével végigsimította a karját. A nyár elejéhez képest kellemes volt az idő, se nem túl meleg, se nem túl hideg, de úgy tűnt ő mégis fázik. Ezért ahogy ezt egy úriembernek illik, levettem a zakómat és a vállára terítettem, amire a válasza csak egy hálapillantás és egy mosoly volt. <i>Nekem ő kell!</i> Nem tudom, honnan jött ez belőlem, de olyan birtoklási vágy öntött végig rajtam, <i>biztosan elment az eszem</i>. Csak annyit tudtam, hogy őt akarom, fogni a kezét, a karjaimban tartani, csókolni az ajkait. Az ajkai… úgy vonzottak… <i>Márk!</i> Utasítottam magam, majd hirtelen ötlettől vezérelve megfogtam a kezét, és a néhány méterrel távolabb lévő padhoz vezettem, amiket mécsesek vettek körül. Ahogy ott ültünk szótlanul, nem tudtam, mit tegyek. Tudtam, hogy mit akarok, de akkor váratlanul elbizonytalanodtam. <i>És mi van akkor, ha nemet mond? Ha az egészet csak képzeltem… az órákig tartó hosszú beszélgetéseinket, a pillantásait, a kezeit a kezemen, az ölelését. </i>Az ujjaival a zakóm szélét babrálta, kerülte a pillantásomat, mintha zavarban lett volna. <i>„Vegyél erőt magadon fiam, és légy férfi!”- </i>hangzottak a fejemben apám szavai, amiket még akkor mondott, mikor általános iskola első osztályában nem mertem elhívni az egyik lányt, aki tetszett. Azóta már felnőttem, úgyhogy itt az ideje, hogy így is viselkedjem:</span><span style="font-family: Arial;"></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt;">- Beca… - emelte rám a pillantását érdeklődve, amitől újra elakadt a szavam. A szemei… Az ajkai… <i>Márk!</i> – Azt szeretném…- de ekkor valami megszólalt. <i>Ilyen nincs.</i> Zavarodottan nézett körbe, majd elkezdett a táskájában kutatni, ahogy megtalálta a mobilját, kiszedte, majd a kijelző meredt. </span><span style="font-family: Arial;"></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt;">- Anya az – nézett rám kérdő szemekkel. Tőlem várja a választ, ha azt mondom neki, hogy ne vegye fel, akkor kinyomja, aztán pedig az anyukája mérges lesz. De akkor elszalasztom az alkalmat. Az is lehet, hogy fontos, különben nem hívná a lányát, hiszen tudja, hogy hol van. A kapcsolatuk pedig elég jó ahhoz, hogy ne aggódjon annyira miatta főleg, hogy úgy tudja Zoé is vele van. </span><span style="font-family: Arial;"></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt;">- Vedd fel nyugodtan – adtam végül választ a kimondatlan kérdésre, amire hirtelen felpattant ültéből és egy bocsánatkérő mosollyal hátrált néhány lépést.</span><span style="font-family: Arial;"></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt;">- Szia Anya! Valami baj van? – szólt bele aggódva a készülékbe. Csend. Nem hallottam a választ, de láttam, ahogy Beca arca eltorzul. Szomorúság, idegesség, kétségbeesés jelent meg rajta egyszerre. – Anya ne sírj, nem értem, amit mondasz! Mi történt? – próbálta győzködni telefonon keresztül a mamáját, de láttam rajta, hogy már ő is a könnyeivel küszködik. Felálltam és közelebb léptem hozzá. Lehunyta a szemét egy pillanatra, aztán mikor kifújta a levegőt és rám emelte pillantását, már nyoma sem volt a tekintetében a könnyeknek, már csak elszántság és határozottság tükröződött belőle: – Anya! – a hangja utasító lett. A másodperc törtrésze alatt megváltozott minden. – Szedd össze magad! Melyik kórházban vagytok? – <i>Kórház? Baleset történt? –</i>Rendben, odamegyek – aztán már lágyabban hozzátette még, mielőtt megszakított a vonalat: - Anya, nem lesz semmi baja. </span><span style="font-family: Arial;"></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt;">Egy pillanatra csak állt, nem csinált semmit, nem mondott semmit. Végig simítottam a karján:</span><span style="font-family: Arial;"></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt;">-</span><span style="font-family: Arial; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt;">Mi történt? – mintha nem vette volna észre, hogy itt állok előtte, hirtelen összerezzent, a szemében nem láttam semmit, csak ürességet. Majd megrázta a fejét, hogy kitisztuljanak a gondolatai. Nem tartott soká a hallgatása, de az a néhány pillanat, mintha órák lettek volna.</span><span style="font-family: Arial;"></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt;">-</span><span style="font-family: Arial; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt;">Öööö… Peti kórházba került… - tördelte a kezeit idegességében. – Hazafele jött a barátnőjétől biciklivel, nem látott egy kátyút, belement, de az túl mély volt, és felborult. Elvesztette az eszméletét. Még nem tudni, hogy mi a baja, a mentők beszállították, anya totál ki van borulva, oda kell mennem – hadarta olyan gyorsan, hogy alig értettem a szavait. A kétségbeesés újra visszatért a szemeibe, annyira fájt így látni őt, ilyen állapotban. Szorosan magamhoz öleltem, éreztem, ahogy a vállai elernyednek kissé. </span><span style="font-family: Arial;"></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt;">-</span><span style="font-family: Arial; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt;">Veled megyek! – engedtem el, majd a vállaira tettem a kezeimet és határozottan a szemeibe néztem.</span><span style="font-family: Arial;"></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt;">-</span><span style="font-family: Arial; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt;">Nem kell – kerülte a pillantásomat. – Felhívom Zoét, fogunk egy taxit, és odamegyünk. Ne fáradj! Biztos nincs semmi komoly baja – ez inkább úgy hangzott, mintha magát szerette volna meggyőzni. </span><span style="font-family: Arial;"></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt;">-</span><span style="font-family: Arial; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt;">Nem akarlak így elengedni – próbálkoztam, de éreztem, ahogy eltávolodik tőlem. Nem lépett távolabb egy fél centivel sem, de a szemei… Bezárkózott. </span><span style="font-family: Arial;"></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt;">-</span><span style="font-family: Arial; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt;">Minden rendben lesz. Úgysem tudunk mit csinálni, csak ülünk az ágya mellett egész éjjel. Beszélnem kell anyával…</span><span style="font-family: Arial;"></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt;">-</span><span style="font-family: Arial; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt;">Felhívhatlak? – vágtam a szavába. Hirtelen újra melegség költözött a szemébe, ahogy az enyémbe fúrta tekintetét, majd szorosan magához ölelt: </span><span style="font-family: Arial;"></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt;">-</span><span style="font-family: Arial; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: Arial; font-size: 11pt;">Köszönöm – suttogta a fülembe, aztán ahogy eltolt magától, még megszorította két kezem és újra mélyen a szemembe nézett. A vidám csillogás eltűnt, már csak a félelem és a szeretet tükröződött a tekintetéből. Egy gyors puszit nyomott az arcomra. Nem szerelmes csókot, de nem is azt a barátias üdvözlést. Aztán már ott sem volt. Figyeltem őt, ahogy gyors léptekkel szaladt a fáklyákkal szegélyezett úton, mielőtt eltűnt volna a park szélén, megállt és utoljára visszafordult, intett a kezével, majd már el is tűnt a sötétségben. Ott álltam egyedül. Egyedül az érzéseimmel és a gondolataimmal, zsongott a fejem: Dühös voltam, a makacssága miatt, mert elzárkózott előlem, és mert megszólalt a telefonja. Addig a pillanatig minden olyan jól ment. Addig a pillanatig, mintha ő is boldog lett volna – sétáltam visszafelé a színházba, kezemben a karkötővel, amire rápillantva most már mindig ő fog az eszembe jutni. Mert mindezek mellett egy dolgot, még azután is biztosan tudtam, hogy jött az a hívás: <i>Ő kell nekem! </i></span><span style="font-family: Arial;"></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal"><b><span style="background: none repeat scroll 0% 0% rgb(243, 243, 243); color: #6aa84f; font-family: Arial; font-size: 11pt;">Örülnék a véleményeiteknek, minden megnyilvánulásában. =) </span></b></div>Emihttp://www.blogger.com/profile/03851150974890665348noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2796744424784022782.post-79274844210267976812011-09-26T17:43:00.001+02:002011-09-26T17:46:38.301+02:0013. fejezet - Kopp - kopp<span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif; font-size: large;"><b style="color: #38761d;">Sziasztok! =)</b></span><br />
<br />
<div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">Máris itt a következő fejezet, de előtte millió hála és köszönet az előző fejezethez kapott véleménynyilvánításokért (mind komi, mind pipa ügyben): =)</div><div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><br />
</div><div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><b style="background-color: #eeeeee; color: #bf9000;">Mili</b>, repesek az örömtől, akárhányszor elolvasom a komidat. Annyira boldog vagyok, hogy sikerült élethűen átadni Márkot. Bevallom őszintén, nagyon féltem tőle, de megbirkóztam vele. Köszönöm, hogy megosztod velem a véleményed, sokat jelent a számomra. =)</div><div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><br />
</div><div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><b style="color: #0b5394;">Klau</b>, reméltem, hogy sikerül belopnia magát a szívedbe Márknak. Örülök, hogy tetszett a fejezet és nagyon köszönöm, hogy mindig elmondod/leírod nekem a véleményedet. Szeretlek. =) </div><div style="font-family: inherit;"><br />
</div><span style="font-family: inherit;">Most pedig jöjjön a folytatás, amiben újra </span><b style="font-family: inherit;">Beca</b><span style="font-family: inherit;"> szemén és szívén át látjuk a világot. Egy csajos délután Zoénál, ami nem várt fordulatot vesz... =) </span><br />
<br />
<span style="font-family: inherit;">Jó olvasgatást! </span><br />
<span style="font-family: inherit;"> </span><br />
<span style="font-family: inherit;">Puszi: <b style="color: #38761d;">Emi</b> =)</span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhjbV86ztY66y9k1zWUczxwfS4Q5SM6mRez7njPD-ES7236uBLCfDtsg4Fh5QzHuARqNRpJqpybH5h8VXeTKsV63MPI1paxYJ7afmiN_e5gQZda9XII5wqMcmpKwd1pX8SICnJ4-2FFqtun/s1600/316866_109691389133333_100238810g078591_48463_8133739_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhjbV86ztY66y9k1zWUczxwfS4Q5SM6mRez7njPD-ES7236uBLCfDtsg4Fh5QzHuARqNRpJqpybH5h8VXeTKsV63MPI1paxYJ7afmiN_e5gQZda9XII5wqMcmpKwd1pX8SICnJ4-2FFqtun/s1600/316866_109691389133333_100238810g078591_48463_8133739_n.jpg" /></a></div><br />
<br />
<div style="color: #38761d; font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><b>13. fejezet - Kopp - kopp</b></div><br />
<div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">A szombat délutánt ma is Zoénál töltöttem, ahogy azt már szinte mindig. Mikor még tartott a suli, hétvégenként mindig együtt írtuk a leckénket, vagy gyakoroltunk egy kicsit. Még barátnőm nagyon jó a nyelvekből, addig én a számok embere vagyok, így kiegészítettük egymás gyengeségeit. Mondhatni játszva tanultunk, rengeteget nevettünk, sokkal szórakoztatóbb volt így felkészülni a dolgozatokra és a vizsgákra, mintha otthon görnyednénk az asztal felett egyedül megtéve mindent, hogy belezsúfoljuk a tananyagot csöpp kis agyunkba. Az életben vannak dolgok, amiket csak egy jó baráttal lehet túlélni, szerintem az iskola is az egyike ezeknek. Sokkal elviselhetőbb, ha van valaki, aki veled nevet az elírásaidon, vagy ha nem tudsz kimondani egy szót, ami az én esetemben nagyon gyakran előfordult. Szinte egyetlen problémám ezzel csak az volt, hogy nem egy iskolába járunk Húgival, ami lássuk be néha elég szívás, mert mind a kettőnknek rengeteg dolga van év közben. Egyszer majdnem ráment a barátságunk a „távollétre”, de szerencsére kiküszöböltük a problémát, és sikerült úgy szervezni az életünket, hogy mindenre jusson időnk, és egymást se hanyagoljuk el. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 11pt;">Egy játszótérre néző padon ültünk egyik délután, emlékszem, be volt borulva az ég. Féltem, hogy ez valami jel akar lenni. Akkor szerettem volna, hogy rám szakadjon az ég, úgy legalább nem látszottak volna a könnyeim. Aznap volt három hete, hogy személyesen találkoztunk, persze tartottuk a kapcsolatot e-mailben, de az mégsem ugyanaz. Nem tudtam, hol áll a barátságunk, a bizonytalanság pedig már kikészített: folyton ingerült voltam; nem sikerült semmi, amibe belekezdtem; ugrottam már a legkisebb piszkálásra is. Még a vak is látta rajtam, hogy valami nincs rendben, de senkinek nem mondtam semmit. Ha valami bántott, azt mindig Zoéval beszéltük meg, de akkor ezzel a problémával nem fordulhattam hozzá. Nem akartam, hogy vége legyen a barátságunknak, de ez így nem tarthatott soká, ezt én is tudtam. Egyedül a bátyám ismert elég jól ahhoz, hogy tudja, mi a bajom, megpróbált türelmes lenni velem, de elég hamar megunta, hogy nem lehetett velem szót érteni, pont ezért ő is feszültebb lett – milyen csodálatos is a testvéri kapcsolat -, folyton kiabált velem, amit persze nem hagytam, így én is felemeltem a hangom. Néha olyan szócsatáink kerekedtek, hogy még az ablaküveg is beleremegett. Az alapja sosem volt komoly, nem is tartottunk sokáig haragot utána, sokszor mondtam olyan dolgokat, amiket nem gondoltam komolyan. Szerencsémre Peti tudta, hogy ne figyeljen arra, amit mondok, így visszagondolva rengeteget segített ezekkel a párbajokkal, általában a küzdelem végeztével mindig sokkal nyugodtabb lettem, néha még aludni is tudtam. Végül beláttam, hogy ez így nem mehet tovább és erőt vettem magamon, felhívtam Zoét. Így kerültünk oda, arra a padra egy péntek délután. </span></i></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 11pt;">Én ezt nem így akartam – szólalt meg barátnőm alig hallhatóan. Felé fordultam, de ő csak maga elé bámult lehajtott fejjel, miközben a pulcsija ujját babrálta. </span></i></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 11pt;">Tudom – mintha nem is a saját hangomat hallottam volna. – Ne haragudj! - nem tudtam, mit kellene mondanom. Nem akartam ezt befejezni, de ezt így nem folytathattuk, ezzel mindketten tisztában voltunk. Szükségünk volt egy jóbarátra, aki mellettünk áll, és segít nekünk kihozni magunkból a legjobbat, de mi körülbelül ennek az ellentettét értük most el, alig látjuk egymást, alig beszélünk. Csak néhány hónapja ismerjük még egymást, mégsem vagyok rá képes, hogy kimondjam a végső szót. Túlzottan ragaszkodom hozzá – tudom, ez őrültség, de mégsem akarom elengedni, ő az első ember, akinek úgy igazán kiadtam magam. De mi lenne, ha hagynánk, hogy az egész így folytatódjon tovább? Nagy valószínűséggel lemészárolnám a fél sulit, és végén mindenért őt hibáztatnám. Pedig, ha szeretnénk, mindketten tehetnénk ez ellen, együtt, hisz minden kapcsolat két emberen áll vagy bukik. </span></i></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 11pt;">Nem akarom, hogy vége legyen – megremegett a hangja, ahogy kiejtette ezt a néhány szót, ahogy felém fordult, láttam a szemében a visszafojtott könnyek csillogását. Tekintetét az enyémbe fúrta, úgy éreztem, belelátok a szívébe, ahol most nem találtam mást, csak fájdalmat.</span></i></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 11pt;">Ahogy én sem, de ez így nem mehet tovább – nem bírtam a szemébe nézni, ezért a hintákat bámultam, amiket az egyre erősödő szél libegtetett. Máskor ezt biztos nem vettem volna észre, de ez az ismétlődő kis éles hang - ahogy megnyikordultak a láncok az egyre nagyobb és nagyobb lökésektől -, olyan volt, mintha egy páncél hasadna fel, a páncél, ami a szívemet védte. Őszintének kell lennem vele, ezt megérdemli, ezt mindketten megérdemeljük, ezért nagy levegőt vettem, hogy folytassam: – Utálom, hogy alig találkozunk. Utálom, hogy nincs egy szabad percünk sem, és azt, hogy folyton ugráltatnak minket, mintha robotok lennénk, akik csak a parancsra várnak – éreztem, ahogy a könnyek a torkomat marják. Felé fordultam, és a csoki barna szemeibe néztem, így próbáltam erőt meríteni a folytatáshoz: - Utálok gyengének látszani, ezt te is tudod. Olyan, mintha egy kötélen táncolnék valahol ott a magasban, és csak egy hajszál választana el attól, hogy lezuhanjak. Félek, mert nincs háló, ami elkapjon, ha félre lépek… - nem bírtam tovább, könnyek szaladtak ki a szememből, ahogy a kezeimbe temettem az arcom. De nem jött ki hang a számon, némán sírtam… </span></i></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 11pt;">Nem hagylak leesni – közelebb ült hozzám, és remegő kezeivel megszorította az enyéimet. Ahogy felnéztem rá könnyeim fátyla mögül, ő rám mosolygott. És akkor a nap kidugta sugarait a sötét felhők közül, amik az előbb még egy vihar eljövetelét hozták hírül, most lassacskán szerteoszlottak. Ennyi pedig nekem elég volt, hogy tudjam, minden rendbe jön majd. Biztos voltam benne, hogy innentől mindent megteszünk majd azért, hogy egymás mellett állhassunk, és kerüljön bármilyen akadály is elénk együtt mindent leküzdünk majd, rá mindig számíthatok, ő mindig ott lesz velem, hogy beragyogja az életem. – Lehetek a barátod megint?</span></i></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 11pt;">A legjobb – nevettem fel, ahogy átöleltem, úgy szorítottam, mintha az életem függne tőle.</span></i></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 11pt;">Mindörökre – súgta a fülembe és visszaölelt… És onnantól kezdve hittünk ebben, rendíthetetlenül. </span></i></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">A napok és hónapok elteltével már sok mindent a hátunk mögött hagytunk, voltak jobb és rosszabb időszakok, de mindig kitartottunk egymás mellett. Így visszanézve, kicsit drámainak tűntek a reakcióink, a szavaink, de biztos voltam benne, hogy most sem tudnék megálljt parancsolni a könnyeimnek, ha a barátságunk forogna kockán. Ezt követően sokáig győzködtem még magam, hogy nem olyan fontos nekem a barátság, hogy ha kell egyedül is nagyon boldog tudok lenni, azonban minden alkalommal, amikor hosszabb időre távol kerültem barátnőmtől, elbuktam a csatát. Így muszáj voltam beismerni – legfőképp magamnak -, hogy Zoé már visszavonhatatlanul az életem részévé vált.</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">Egy idő után rendszeressé váltak ezek a szombati összejövetelek is, amik a suli végeztével sem fejeződtek be. Annyi különbséggel folytattuk a nyáron, hogy a könyveinket a szekrényben hagytuk. Volt mikor náluk is aludtam, mert képesek voltunk úgy elmerülni a beszélgetésekben, hogy észre sem vettük, órák teltek már el, így sokszor túl késő volt már, hogy hazainduljak. „Jó társaságban repül az idő” – szokta mondani ilyenkor Zoé kacagva. Egy - egy ilyen napon még a gitár is előkerül, főleg mióta barátnőm elhatározta, megtanít játszani rajta. Egész jól megy már, eltekintve a kisebb-nagyobb sérülésektől, amiket a húrok ejtenek a kezeimen és az ujjaimon. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">Elterültem Zoé óriási franciaágyán, mikor az emlékekbe temetkeztem, de most újra ülő helyzetbe küzdöttem magam. Zoéra vártam, aki néhány perce szaladt le a földszintre, hogy megnézze mi a helyzet a család többi tagjával. Tuti, hogy egy tálca kajával jön majd vissza, mindig ezt csinálja. Véletlenül sem hagyja, hogy éhen haljon bárki is náluk. Az első néhány alkalommal még furcsa volt, mikor ötpercenként megkérdezte tőlem valaki, hogy nem e vagyok éhes, vagy szomjas, de egy idő után már megszoktam. Aranyos ez a gondoskodás, melegséggel tölt el a tudat, hogy vannak még ilyen emberek a világon. Ez az úgynevezett „szokás” már egybeolvadt a Vígvári névvel: mindenkiről gondoskodni, mindenáron. Be kell vallanom, nagyon a szívemhez nőtt ez a család, szinte már ez a ház a második otthonom. Pedig azután ami apával történt, sokáig nem is mertem arra gondolni, hogy valaha lesz még igazi családom, vagy akár meg fogok bízni bárkiben is. Erre tessék, egy egész kolóniát kaptam. Nem is tudom, mivel érdemeltem ki ezeket a csodálatos embereket.</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">Végigjárattam a szemem a szobán, aminek minden apró részlete Zoé ízlését tükrözte. A falakat kékre festették, de ez meglepően mégsem keltett hűvös, tartózkodó hatást. Az egész helyiség a melegséget és az életet sugározta, amihez nagyban hozzájárultak az óriási ablakon beáramló nap sugarai, amik néha szinte életre keltették a tárgyakat mindenfelé. A fehér kék kockás lepedővel fedett ággyal szemben egy világos komód állt, amiben mindenféle irat volt összegyűjtve. Egyszer mertem belenézni, amikor segítettem Húginak megkeresni egy papírt… sokkoló volt. Önként vállaltam, hogy rendet rakok a fiókokban, és kialakítok neki egy rendszert, de nem hagyta. „A rendben úgysem találnék meg semmit” – mondta ezt két óra szakadatlan papírbúvárkodás közben. Végül nehéz küzdelem árán, de megtaláltuk, ami kellett, de még akkor sem sikerült meggyőznöm makacsságosságát, szóval ezután már a „rendezett rendetlenség” lett Zoé kulcsszava. Mosolyogva álltam fel és sétáltam át a szobán oda, ahol a világosbarna vitrines szekrény állt, rajta emlékek rengetegével: ajándéktárgyak, fényképek, könyvek sorakoztak a felső polcokon, plüssállatok foglalták el a legalsót. Végig futattam az ujjaim a könyvek gerincén, ahogy az emlékeim tengerén hajókáztam. Néha elkacagtam magam, ahogy eszembe jutottak, hogyan elemeztünk éjszakába nyúlóan egy-egy történetet. Majd leemeltem a plüssök közül a kék lógó fülű kutyust, ami olyan „ölelgetni való”- ahogy barátnőm mondja mindig -, még tőlem kapta tavaly karácsonyra. Új szerzeményemmel a kezemben folytattam az utam tovább, a szekrény mellett egy asztal állt, ami felett a falon montázsok voltak kiakasztva. Mindenki rajta volt a képeken, aki számított: a barátok, a család, példaképek. Bármikor ránézek bármelyik képre, amely rólunk – kettőnkről - készült, nem tudom megállni, hogy el ne nevessem magam. Némelyiken olyan fejeket vágtunk, meg sem lepődnék, ha kitiltanának minket a közterületekről, már ha ez lehetséges. Ketten együtt olyan ökörködéseket vagyunk képesek csinálni, szem nem marad szárazon… a nevetéstől. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span><span style="font-size: 11pt;">Itt is vagyok – lépett be ekkor az ajtón Húgi egy tálcát egyensúlyozva a kezeiben. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Bingó</i>. Óvatos léptekkel sétált oda a komódhoz, majd letette rá az üdítőket és a kekszet. Aztán felém fordult, és szélesen elmosolyodott, ahogy meglátta, miket is nézegettem az előbb. – Ez a kedvencem – mutatott az egyik képre, amin mosolyogva nézünk a kamerába egymást átölelve, a háttérben pedig egy fákkal körülvett játszótér látszott. – Emlékszel még?</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span><span style="font-size: 11pt;">Hogy is felejthetném el? – kacagtam én is, ahogy eszembe jutott az emlék, mikor elmentünk egy másik városba „kirándulni”, és persze híven önmagunkhoz, az első utunkba eső hintát lefoglaltuk. Később előkerültek a táskákból a buborékfújók is, nem kis meglepetésére a járókelőknek. Az a nap is fantasztikus volt, egy felejthetetlen élmény, amiről mindig van mit mesélni. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">Miután még néhány percig nézegettük a képeket, újra letelepedtünk az ágyra. Én a kutyussal az ölemben végigfeküdtem rajta, amíg Zoé leült mellém, és kezébe vette Momót, a fekete basszusgitárját, akit még tizenkettedik születésnapjára kapott az apukájától. Megfigyeltem már Húginál: szeret úgy beszélgetni, hogy a kezében van a hangszer. Néha elmereng, csak nézi a hangszert, megpenget néhány húrt, látszik rajta, hogy egy másik világban jár. Beszélhetek hozzá percekig, van, hogy egy szót sem hall az egészből. Szeretem az arcát tanulmányozni, amikor játszik: sokkal nyugodtabb, derűsebb, nem zavarja semmi, a szemében valamiféle láng ég. Ilyenkor kizárja a külvilágot, nincs más csak ő és a zenéje. Kíváncsi lennék, hogy én is így nézek ki, amikor zenélek. Most egy vidámabb dallam bontakozott ki az ujjai között, miközben arról mesélt, hogy lesz majd néhány hét múlva egy koncert egy bárban nem messze innen, amire jó lenne elmenni. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span><span style="font-size: 11pt;">Már anyáék is belementek – mosolygott vidáman. – Na, lenne hozzá kedved? – kérdezte az arcomat fürkészve. Nagyon izgatottnak látszik, amit sikerült átragasztania rám is. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span><span style="font-size: 11pt;">Ezt még kérded? – ütöttem meg a térdét, amire felnevetett, majd tovább játszott.</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">Hirtelen valami nagy csattanást hallottam. Ijedtemben felültem és körbepillantottam. Zoé megállította ujjait, és fülelt. – Lehet, hogy az egyik ablak volt, biztos huzat van – rándította meg a vállát, majd a gitár fölé hajolt, de mielőtt még újra megérinthette volna a húrokat, megállítottam a kezét. Valaki kiabált, nem értettem, hogy mit, ezért zavart arccal fordultam Zoé felé. De ő sem tudta a választ. Aztán a kiabálást mintha valami más követte volna… <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Nevetés?</i> A kíváncsiság győzedelmeskedett a lustaság fölött, úgyhogy gyorsan felpattantam az ágyról, megvártam még Zoé visszateszi az állványra Momót, majd együtt settenkedtünk lábujjhegyen a bejárathoz. Óvatosan nyomtam le a kilincset és résnyire nyitottam az ajtót, aztán csak figyeltünk:</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span><span style="font-size: 11pt;">És mi van azzal a lánnyal, tudod, Zoé barátnőjével múlthétről? – kérdezte az egyik hang valahonnan a lenti folyosóról. Még szerencse, hogy ilyen jó a ház akusztikája, így ha valaki kicsit hangosabban beszélt odalent, mi mindent hallhattunk idefent. Viszont akármennyire is ismerős volt, nem jöttem rá, hogy ki beszélt az előbb, ezért barátnőmhöz fordultam, aki némán formált egy szót a szájával, miközben az ujjával rám mutatott: „Krisz.” Ő az egyik srác, aki a vízbe dobott. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Rólam beszél?</i> <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Kivel?</i> Az első dologra, ami az eszembe jutott, hevesebben kezdett verni a szívem. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span><span style="font-size: 11pt;">Semmi, mi lenne? – válaszolta a másik. Ahogy meghallottam a hangját rögtön tudtam, hogy ki volt az: Tomi. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span><span style="font-size: 11pt;">Láttam, hogy néztél rá ott a bulin, tetszett neked. Bevethetnéd a hős megmentő kártyát, biztos bejönne neki – nevetett gúnyosan, mintha közelebbről hallatszott volna a hangja. Biztos elindultak felfelé a lépcsőn. Idegesen toporogtam, ahogy Zoéra néztem, aki a szemeit forgatta mosolyogva. Ijedten vettem észre: annyira erősen fogtam az ajtófélfát, hogy elfehéredtek az ujjaim. Majd barátnőm kezét éreztem a vállamon, miközben halkan kuncogott a fülembe, szóval ő is észrevette. Király – korholtam magam egy kis iróniával a „hangomban”. Szégyenemben lesütött szemekkel lazítottam a szorításon. Utáltam magam ezért. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Nem lehet, hogy pont én viselkedek így. Hisz nekem nem is tetszik, de mégis majd meg őrülök, hogy halljam a válaszát. </i>Aztán eszembe jutott: mi lenne, ha megtudná, hogy mióta kimentett a vízből minden nap benne volt az álmaimban. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Ááá, ezt senki nem tudhatja meg! Biztos csak a sokk miatt volt. </i>Éreztem, hogy szaporábban veszem a levegőt, és izzad a tenyerem, amit a ruhám szélébe töröltem – megpróbáltam úgy, hogy Zoé ne vegye észre. <i style="mso-bidi-font-style: normal;"> Mi van velem? Biztos elment az eszem… </i></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span><span style="font-size: 11pt;">Hagyj már! - hangja elutasító volt, ami bármennyire nem szerettem volna beismerni, de rosszul esett. Aztán mintha megingott volna a hangja hozzátette: - Nem is láttam őt azóta, és egyébként is… - de nem hallottam a mondta végét, mert Zoé elkezdett hátrafelé húzni, már csak néhány lépcsőfok volt hátra, hogy a fiúk felérjenek az emeletre. Az agyam a lehetséges befejezéseken zakatolt, miközben megpróbáltam visszaállítani a szívverésemet a rendes tempójába, ahogy lehuppantam az ágy szélére, két kezemmel magam mellett támaszkodtam, miközben mély levegőket vettem, hogy lehiggadjak. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Miért zaklat ez fel ennyire? Nem értem…</i> Zoé gyorsan odaszaladt a gitárjához és felkapta, majd leült mellém, és úgy helyezkedett, ahogy volt, mielőtt bármit hallottunk volna. Mérges voltam… Zoéra, mert nem hallhattam az utolsó szavakat; Tomira, mert minden miatta van; de legfőképp magamra, mert ilyen helyzetbe kerültem. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span><span style="font-size: 11pt;">Beca, koncentrálj! – szólt rám barátnőm kedvesen, de mégis határozottan. Hallottuk Krisz nevetésén, a léptek zaján, hogy egyre inkább közelednek az ajtóhoz, már nem értettem miről beszélgetnek, de inkább nem is akartam tudni. Ha Tomi meglát itt, tudni fogja, hogy hallottuk őket, hisz ő is legalább olyan jól ismeri ezt a házat, mint én, vagy még ezerszer jobban. Öt… négy… <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Mit kellene tennem? </i>Három… kettő… behunytam a szemem, és kifújtam az eddig benntartott levegőt. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Mosolyogj!</i> Aztán már csak az ajtó nyitódását hallottam… </span></div><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 11pt;"></span><br />
<span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 11pt;"><br clear="all" style="mso-special-character: line-break; page-break-before: always;" /> </span><br />
<span style="font-size: 11pt;"><b style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="background-color: #f3f3f3; color: #6aa84f;">Örülnék a véleményeiteknek, minden megnyilvánulásában. =) </span></b></span>Emihttp://www.blogger.com/profile/03851150974890665348noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2796744424784022782.post-84945087617606937702011-09-19T16:42:00.001+02:002011-09-19T16:43:05.252+02:0012. fejezet – Újra itt?<div style="color: #38761d; font-family: "Courier New",Courier,monospace;"><b><span style="font-size: large;">Sziasztok!</span></b></div><div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><br />
</div><div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">Mielőtt rátérnék az új fejezetre - már alig várom, pedig én már olvastam =P -, előtte köszönet az előző fejezethez írt komikért és kapott pipákért. Nagyon hálás vagyok nektek. =)</div><div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><br />
</div><div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><b style="color: #bf9000;">Mili</b>, a naplóbejegyzések különösen fontosak a számomra. Mindenkivel, akivel beszélek, ajánlom, hogy vezessen naplót, nagyon hasznos. Rengeteg mindent tanulhatunk belőle, amellett, hogy megőrzi az emlékeinket. Az ilyen részekben a természet, és a külvilág helyett a saját érzések, a lélek "rejtelmei" veszik át a hangsúlyt... Imádom írni minden sorát. Őszintén szólva, az egész történetre ez vonatkozik, szóval sok újat nem mondtam ezzel. =P Nagyon boldog vagyok, hogy elnyerte a tetszésed, és sikerült átvenned az érzését. Köszönöm a komidat! =)</div><div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><br />
</div><div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><b style="color: #0b5394;">Klau</b>, nem is tudom kifejezni, és elégszer megköszönni, hogy rávettél arra, hogy megmutassam ezt az oldalamat is. Köszönöm, hogy a kritikusom és a tanácsadóm vagy. Remélem, a továbbiakban is sikerül ideláncolni téged, mindent megteszek a cél érdekében. Köszönöm minden sorod. Szeretlek. =)</div><br />
Most pedig térjünk a tárgyra! =) Ahogy arra már az előzetesben is utaltam: egy új szereplő lép a színre, az ő szemével látjuk most a világot. Az említett személy pedig nem lesz más, mint Márk. Nem is árulok el többet róla. Inkább csak jó olvasását kívánok! =)<br />
<br />
Puszi: <b><span style="color: #38761d;">Emi </span></b>=)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEihYd9i6WHLjrVB2FL13Oq0vzZCtYCMbugE-7eXOWl3hDzvikIJZ8lxpu5U1zJc7VYFMWU46qArBlacCqFAmVuB_djqgpI1CQpg4Hk_-inb2c8_kzzQh-zq-YhzHNkjxQEwZ878TVAsuyRk/s1600/12.+fejezet.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEihYd9i6WHLjrVB2FL13Oq0vzZCtYCMbugE-7eXOWl3hDzvikIJZ8lxpu5U1zJc7VYFMWU46qArBlacCqFAmVuB_djqgpI1CQpg4Hk_-inb2c8_kzzQh-zq-YhzHNkjxQEwZ878TVAsuyRk/s320/12.+fejezet.jpg" width="265" /></a></div><br />
<br />
<br />
<div class="MsoNormal" style="color: #38761d; font-family: Georgia,"Times New Roman",serif; text-align: justify;"><b><span style="font-size: 11pt;">12. fejezet – Újra itt?</span></b></div><div class="MsoNormal" style="tab-stops: 36.0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="tab-stops: 36.0pt; text-align: justify;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: "Engebrechtre Expanded";">Márk szemszög</span></b></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">A délelőtti próba jól sikerült, mindenki beleadott apait-anyait a munkába, ami meg is látszott az eredményen. Már csak egy hét és elkezdjük játszani a darabot élesben. Addig van még min dolgozni, de ezek az előmunkálatok már csak ruha- és hangpróbák, énekórák lesznek, és persze az előadás előtti napon a főpróba. Nagy mázli, hogy megkaptam ezt a szerepet, amihez még egy saját szóló is tartozik, nagyon nagy lehetőség ez a számomra. Persze mindig is a színészet fog az első helyen állni nálam, de azért az éneklést is nagyon élvezem. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">Néha elgondolkodom, hogy hol lennék most huszonegy évesen, ha akkor hatévesen apa nem írat be a drámaiskolába. A színészet annyira az életem részévé vált, hogy már el sem tudnám képzelni, mi lenne velem nélküle. Még két év az egyetemen és jöhet a diploma, onnantól már egyenes az út…</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;"> Nagyon szeretek a színházban dolgozni, de már gondolkodtam azon is, hogy kipróbálom magam a kamerák előtt, a tévében is. Az biztos, hogy ez a csaknem tizenöt év - amit itt a színházban töltöttem - hasznos lesz majd a meghallgatásokon, arról nem is beszélve, hogy jól mutat az önéletrajzomban. Persze levelezőn végezni a sulit kicsivel másabb, mint az iskolapadban ülve, de örülök, hogy sikerült megoldani, így tanulhatok amellett, hogy már dolgozom is. Úgy hallottam ezt az előadást ügynökök is megnézik majd, szóval jól kell szerepelnem, hátha kapnék egy jó ajánlatot. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">Ha már a darabról van szó, ideje lenne próbálni is – pakoltam össze a cuccaimat az öltözőben, majd elindultam az énekterem felé. Már csak néhány ember lézengett a folyosókon, mert ma már nem lesz előadás, és több próba sincs kiírva. Szeretek ilyenkor a színházban sétálgatni, a falakon lógó különböző képek mind egy - egy történtet mesélnek el. Olyan jó látni már majdnem legendává vált híres színészeket, ahogyan az előadás végeztével meghajolnak, a közönség állva ünnepel, szinte a fülemben hallom a tapsvihart. Néha mikor elbizonytalanodom, csak végignézem ezeket a képeket és erőt gyűjtök belőlük. Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy egyszer engem is így fognak ünnepelni, bár addig még sokat kell tanulnom és fejlődnöm – merültem el gondolataimban, ahogy elsétáltam az előadóterem ajtaja előtt. Továbbmentem, kellett néhány másodperc, mielőtt visszazökkentem volna a valóvilágba. Megtorpantam. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Valaki volt odabent?</i> Gyorsan visszalépkedtem, majd megálltam az ajtóban és csak figyeltem. Nem láttam jól, mert elég sötét volt, csak néhány lámpa égett, de azt sikerült kivennem, hogy tényleg volt egy alak a színpadon. Mit csinál ez? Mintha táncolna… Hunyorogtam, hátha jobban látom. Olyan ismerős volt. Aztán hirtelen jött a felismerés, majd már csak a néhány nappal ezelőtti képek jártak a fejemben… </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 11pt;">Mindenki a próbára készülődött, kész káosz uralkodott mindenhol. Erika a hangját nem kímélve osztogatta mindenkinek a jelmezeket – csodálkozom, hogy még nem rekedt be. Én még az elsők között voltam, ahogy megkaptam, fel is próbáltam, tökéletesen állt rajtam a szolgáló ruha. Aztán ott voltak a srácok, akik megpróbálták felállítani a nagy habszivacs-oszlopokat, mások bemelegítettek a táncos részekhez, mindenki elfoglalta magát valamivel. Mivel én már kész voltam minden feladatommal, már csak türelmesen kellett várnom a próba kezdetét. Épp a hátsó székek felé tartottam, amikor meghallottam valamit. Mintha egy dallam lenne… Gyorsan körbepillantottam, de nem volt senki a közelemben. Forgolódtam még néhányat mire rájöttem, hogy honnan jön a zene. A Barlangból. Ott tartjuk azokat a hangszereket, amiket épp nem használunk. De ki játszhat, hisz általában nagyon ritkán megy be oda bárki is? Halkan odasettenkedtem az ajtóhoz, ami résnyire nyitva volt. Halvány fény szűrődött ki lágy zongoraszó kíséretében a helyiségből. Lassan megfogtam a kilincset, megpróbáltam minél kisebb zajt csapni, de ahogy tágabbra nyitottam az ajtót, az megnyikordult. Mozdulat közben álltam meg reménykedve, hogy nem voltam annyira hangos, hogy észrevegyenek. Mit csinálok én? – gondoltam bele hirtelen. És mi van, ha meghallanak? Nem tudom miért, de mégsem akartam, hogy így legyen. Óvatosan bedugtam a fejem a résen, majd a lélegzetem is elakadt attól, amit láttam…</span></i></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 11pt;">Egy lány ült félhomályban a fekete zongora előtt. Egy angyal? Az nem lehet…A lámpa fénye úgy vonta körbe alakját, mint ahogy egy virágot a szirmai. Nem túl hosszú fehér ruhát viselt, ami még így ülve is tökéletesen kiemelte az alakját. Lehunyt szemmel ringott a zene ütemére. Nem ismertem fel, bárhogyan is próbálkoztam. Biztos voltam benne, ha már láttam volna ezelőtt, emlékeznék rá. Szemüveget viselt, akkor nem lehet angyal. Vagy mégis? Hosszú hullámos haja a vállára omlott. Ki ő? Egyáltalán hogy került ide? Annyira meg akartam kérdezni tőle ezeket a dolgokat, de nem akartam, hogy abbahagyja a játékot. Olyan békés volt. Egy tétova lépést tettem előre, hogy jobban láthassam. Biztosan nem itt dolgozik, akkor már találkoztunk volna. Ahogy egy fénysugár felé fordult, mintha valami megcsillant volna az arcán. Jobban kellett hunyorítanom, hogy rájöjjek… sír. Jó, nem zokog, de könnyezik. Pedig nem is tűnik szomorúnak, hisz mosolyog. A zene miatt lenne? De hisz olyan szépen játszik. Vagy valami bántja?</span></i></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 11pt;">Hééé, mi van velem? – tértem észhez, de nem tudtam levenni róla a szememet. Miért érdekel ez ennyire? Hisz ő csak egy lány, nyilván nem angyal. De akkor is, ki ő? </span></i></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 11pt;">- Beca – valaki kiabálása rázott fel a gondolataimból. Gyorsan hátrapillantottam, ahogy hallottam a hangot közeledni. Egy fiatal lány sétált felém, miközben még mindig szólongatott valakit. – Beca! </span></i></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 11pt;">Hirtelen ért a felismerés, hogy már nem szól a zene, a szememet egyből a zongora felé kaptam. A lány még mindig egyhelyben ült, és csak mosolygott. Aztán mintha csak épp abban a pillanatban ébredt volna fel, váratlanul kinyitotta a szemét, és felpattant a székről. Nem tudom miért, de nem akartam, hogy meglásson. Hátra se nézve kezdtem el távolodni az ajtótól. Nem szabad, hogy megtudja, figyeltem őt! De miért? Aztán valamibe beleütköztem. A másik lány, aki az előbb még – gondolom – a barátnőjét keresve kiabált, most ott állt közvetlenül mögöttem.</span></i></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 12pt;"><span style="font-size: 11pt;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 11pt;">Jobban járnál, ha előre, néznél – nem tűnt mérgesnek. Gondolom elég zavarodott arcot vághattam, mert halkan felkuncogott. </span></i></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 12pt;"><span style="font-size: 11pt;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 11pt;">Ne haragudj! Nem volt szándékos, én csak… - dőltek belőlem a szavak. Lehet, hogy ő látta, mit csináltam az előbb? Az arcát figyeltem, de nem láttam rajta semmi jelét, hogy rajtakapott volna.</span></i><span style="font-size: 11pt;"></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; margin-left: 0cm; text-align: justify; text-indent: 12pt;"><span style="font-size: 11pt;">-<span style="-moz-font-feature-settings: normal; -moz-font-language-override: normal; font-size-adjust: none; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 11pt;">Semmi baj – vágott a szavamba. Aztán elnézett mellettem, és ha lehetséges még szélesebben elmosolyodott. Követtem a pillantását, és rögtön elakadt a szavam, ahogy megpillantottam őt… közvetlenül előttem állt. A mosolygós arcán még mindig ott csillogtam a könnycseppek, a zöldeskék szeme ragyogott a színpad fényei alatt. Egy pillanatra lefagytam, és csak bámulni tudtam őt. Láttam, ahogy végignézett rajtam, majd megállapodott a szeme az arcomon, nem tudom, hogy mit láthatott, de úgy tűnt, az megrémítette egy kicsit. Miután sikerült levennem a szemem róla, elrebegtem még néhány bocsánatkérő szót és gyors léptekben a lépcsőhöz siettem. El kell tűnnöm innen…</span></i></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">Azóta sikerült kiderítenem, hogy az a lány – Beca – a zeneszerző lányának a barátnője. Azért jöttek, hogy körbenézzenek a színfalak mögött. Azóta nem járt itt újra… A színpad felé pillantottam, de már nem láttam ott senkit. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Káprázott volna a szemem?</i> Végignéztem a folyosókon, de nem láttam senkit, majd hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttem, utánajárok a dolognak. Felszaladtam a lépcsőn. A színpad közepén megtorpantam és szememmel kezdtem el keresni őt. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Tuti, hogy nem csak képzeltem. Az előbb még itt volt. </i>Aztán mintha hallottam volna valamit… már megint a zongora. Akkor biztos, hogy ő az. Gyorsan a Barlanghoz siettem, ott újra megpillantottam őt. Még szerencse, hogy megkértem a karbantartókat, hogy cseréljék ki az égőt, így most sokkal világosabb volt a helyiségben. Sokáig reménykedtem, hogy visszajön, aztán miután napokig nem láttam, kezdtem elbizonytalanodni. De most mégis visszatért, ugyanúgy ült ott lehunyt szemekkel, mint napokkal ezelőtt. Szerencsémre most sem vette észre, hogy csak álltam, és bámultam őt. Ahogy az ujjai végigsiklottak a billentyűkön, mosoly szökött az arcára. Látva, ahogy kizárja a világot és átadja magát a zenének az én arcom is felderült. Olyan szép volt. Hosszú haját most feltűzte egy nagy csattal, csak néhány tincs hullott ki a szorításból, azok keretezték gömbölyded arcát. Percekig állhattam ott mozdulatlanul, figyelve, ahogy játszik. Csak akkor eszméltem fel, mikor meghallottam dallamos nevetését. Hirtelen megijedtem, azt hittem észrevett. De nem, csak lehunyt szemmel ült ott és nevetett. Értetlenül néztem rá: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Mi történt?</i> Boldognak látszott. Aztán felállt és elkezdte összeszedni a holmiját, én inkább úgy döntöttem, hogy visszavonulót fújok. Gyorsan a színpad oldalához futottam, ahol a függönyök lógtak kihúzva, és reménykedtem, a rejtekükben majd nem vesz észre, mikor elmegy…</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">Aztán már csak én voltam ott egyedül a színpad szélén állva. Még hallottam távolodását, aminek a magas sarkúja kopogása adta meg a ritmusát. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">- <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Utána kellene menned! Miért? Miért ne?</i> – vitáztam magamban - <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Úgyis visszafog jönni még. De mire várnál, ha most is beszélhetsz vele? De miért beszélnék vele? Igazad van, titkon meglesni sokkal jobb </i>– forgattam a szemem. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">- Rendben – kezdtem el szaladni az ajtó felé ingerülten. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Nem vagyok normális.</i> Végigrohantam a folyosón, le a lépcsőn. A portánál állt még, mikor én a lenti folyosó végéhez értem. Megtorpantam, ahogy megláttam, hogy Judittal – a recepcióssal - beszélt. A nagy ablakokon átszűrődő természetes fényben még világosabbnak tűnt a haja. Egy szürke pántos felsőt – amit narancssárga virágok díszítettek oldalt -, egy farmer és egy fehér magas sarkút viselt. Beszéd közben a pulton dobolt a jobb kezével, miközben a másikkal a táskáját tartotta. Hála a tükröknek, amikkel tele volt az előtér, szinte minden irányból megfigyelhettem. Sajnos nem hallottam, mit mond, de láttam, ahogy felnevet és elmosolyodik. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">- Te még mindig itt? – ijedtemben összerezzentem, amin Kitti jót kuncogott. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">- Öööö… Igen… Mindjárt megyek is – válaszoltam neki kissé szaggatottan. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">- Rendben – gondolom, jót szórakozott az ábrázatomon, mert még mindig mosolygott. – Légy rossz! Szia!</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">- Szia! – köszöntem el, aztán újra a recepció felé néztem, de ő már nem volt ott. Gyorsan léptekkel átszeltem azt a kis távolságot, ami a kijárathoz vezetett. Körbepillantottam párszor, hátha meglátom, de nem volt sehol. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">- Hahó! Most ment el – kalimpált nekem a pult mögül Judit.</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">- Mi? – néztem rá értetlenül.</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">- Nem mi, hanem tessék! – korholt le. - Egyébként a lány. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">- Milyen lány? – nem lehet, hogy ő észrevette. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">- A lány, akit az előbb bámultál – forgatta szemeit kuncogva.</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">- Basszus – motyogtam bosszúsan. Hogy lehetek ilyen szerencsétlen?</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">- Nyugi ő nem vette észre – kacsintott rám. – Ha még sietsz, utoléred – értetlen arcomat látva biztatóan rám mosolygott és a kijárat felé intett. – Gyerünk!</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">Kivágtam a nagy bejárati ajtót, leszaladtam a lépcsőn, majd át a parkon. Nem tellett sok időbe, hogy megpillantsam az egyik ösvényen. Megálltam egy pillanatra. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">- Várj! – kiáltottam utána, de mint aki meg sem hallotta, sétált tovább. Újra nekiiramodtam, majd ahogy a közelébe értem lelassítottam, és ráköszöntem – Szia! – de úgy látszik ezt sem hallotta meg, ezért megkocogtattam a vállát. Ijedtében egy kis sikoly hagyta el az ajkait, aztán gyorsan kiszedte a fülhallgatót a füléből.<i style="mso-bidi-font-style: normal;"> Szóval ezért nem állt meg, zenét hallgatott. </i>– Bocsi, nem akartalak megijeszteni – mentegetőztem. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">- Semmi baj – enyhült meg az arca, ahogy elmosolyodott.– Segíthetek valamiben? </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">- Ööö… nem. Én csak… - na most bajban vagyok. Arra nem is gondoltam, hogy mit fogok csinálni, ha már nem elég csak nézni, hanem meg is kellene szólalnom. Végül csak ennyit mondtam: - Szépen játszol.</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;"> Először értetlenül nézett rám, majd mikor rájött, hogy mire értettem az előbbi megjegyzést, elpirult és a földet kezdte el fixírozni, miközben a felsője szegélyét piszkálta. Tetszett, ahogy minden érzés kiült az arcára néhány pillanat alatt. Nem bírtam ki, hogy ezt látva ne kuncogjak, amire felkapta a fejét. Azt hittem, hogy mérges lesz, de csak mosolygott, a tekintetét egyenesen az enyémbe fúrta. Meg sem tudtam szólalni, csak bámultam a fényt a szemében, amivel a nap sugarai játszottak. Mikor ráeszméltem, hogy mit csinálok éppen, rajtam volt a sor, hogy zavarba jöjjek. Még szerencse, hogy én nem vagyok pirulós. Egy – null ide. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">- A színházban dolgozol, ugye? – kérdezte egy kis szünet után. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">- Igen – válaszoltam neki még mindig mosolyogva. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Mi ütött belém, hogy állandóan vigyorgok, mint egy idióta?</i> Úgy döntöttem, a beálló csendet most én töröm meg egy kérdéssel. Arra nem is számítottam, hogy ennyire izgatott leszek a válasza miatt:</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">- Meginnál velem valamit? </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;"> </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;"> </span></div><span style="font-size: 11pt;"><b style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="background-color: #f3f3f3; color: #6aa84f;">Örülnék a véleményeiteknek, minden megnyilvánulásában. =) </span></b></span>Emihttp://www.blogger.com/profile/03851150974890665348noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2796744424784022782.post-6200173839192828442011-09-17T21:32:00.000+02:002011-09-17T21:32:57.102+02:00A folytatásban...<div style="color: #274e13; font-family: "Courier New",Courier,monospace;"><b><span style="font-size: large;">Sziasztok!</span></b></div><br />
Egy kis kedvcsinálót hoztam most magammal, remélem, várjátok már a következő részt, ami egy kis érdekességet tartogat a számunkra: egy új szereplő - a kiléte még titok =P-, egy új szemszög.<br />
<br />
Olvassunk is bele néhány sort:<br />
<br />
<div style="font-family: "Helvetica Neue",Arial,Helvetica,sans-serif;"> "...<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--><span style="font-size: 11pt;">elsétáltam az előadóterem ajtaja előtt. Továbbmentem, kellett néhány másodperc, mielőtt visszazökkentem volna a valóvilágba. Megtorpantam. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Valaki volt odabent?</i> Gyorsan visszalépkedtem, majd megálltam az ajtóban és csak figyeltem. Nem láttam jól, mert elég sötét volt, csak néhány lámpa égett, de azt sikerült kivennem, hogy tényleg volt egy alak a színpadon. Mit csinál ez? Mintha táncolna… Hunyorogtam, hátha jobban látom. Olyan ismerős volt. Aztán hirtelen jött a felismerés, majd már csak a néhány nappal ezelőtti képek jártak a fejemben…"</span></div><div style="font-family: "Helvetica Neue",Arial,Helvetica,sans-serif;"><br />
</div><div style="font-family: "Helvetica Neue",Arial,Helvetica,sans-serif;"><br />
</div><div style="font-family: "Helvetica Neue",Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: 11pt;">Remélem, ez meghozta a kedvet a továbbiakhoz is. =)</span></div><div style="font-family: "Helvetica Neue",Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: 11pt;"><br />
</span></div><div style="font-family: "Helvetica Neue",Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: 11pt;">Puszi: <b style="color: #38761d;">Emi </b>=)</span></div>Emihttp://www.blogger.com/profile/03851150974890665348noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2796744424784022782.post-78685696953756073792011-09-12T18:22:00.000+02:002011-09-12T18:22:19.032+02:0011. fejezet - Beca naplójából #2<div style="color: #274e13; font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><b><span style="font-size: large;">Sziasztok!</span></b></div><div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><br />
</div><div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">Újra itt vagyok, és velem van az következő rész is. De előtte köszönet a komikért és a pipákért, sokat jelent nekem: =)</div><div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><b style="color: #b45f06;">Mili</b>, a tájleírások nekem is a kedvenceim közé tartoznak. Remélem, hogy sikerül majd a következőkben is hasonlókat kiváltanom belőled. =D Köszönöm, hogy írtál. =)</div><div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><br />
</div><div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><b style="color: #741b47;">Clary</b>, azt mondta nekem egyszer egy bölcs barátom, hogy minden író szerelmes valamilyen szinten a főszereplőjébe. =) Ha találkozom vele, szólok, már ha nem fog látszani rajtam amúgy is. XD Köszönöm a jókívánságot és a komidat. =) </div><div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><br />
</div><span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><b style="color: #0b5394;">Klau</b>, a kapucsínóóóóóóó! Mindenki meneküljön! XD Nem félek tőled, de azért ha eszedbe jut, kire hasonlít Tomi, kérlek ne írd le! =D Csak, hogy biztos legyél a dologban, nem a "szmájlik" (kicsit magyarosítunk =P) miatt lett Smile a blog címe. =P Köszönöm a szép szavaidat, és hogy még ilyen állapotban is írsz nekem. Hálás vagyok érte. Szeretlek. =) <3</span><br />
<br />
Most pedig az következő fejezet: egy újabb naplóbejegyzést olvashatunk.Megláthatjuk, hogyan zakatol Beca agya a nap végére az eseményeken. =)<br />
Jó olvasgatást!<br />
<br />
Puszi: <b style="color: #6aa84f;">Emi</b> =)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjz7QRBb1wXsZ4Vv1HtEHLzsJH8TDKj9B7m0FcReAVXULeeaUggS7umuEeUU_TJXA2hMXwH3GjMc8bvqdruJuVT8R60G2B-wSXuLFz8qfdfAkx4rgb59VajXUy_PbWvdgj2zJhdu5vNfinB/s1600/11.+fejezet.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="236" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjz7QRBb1wXsZ4Vv1HtEHLzsJH8TDKj9B7m0FcReAVXULeeaUggS7umuEeUU_TJXA2hMXwH3GjMc8bvqdruJuVT8R60G2B-wSXuLFz8qfdfAkx4rgb59VajXUy_PbWvdgj2zJhdu5vNfinB/s320/11.+fejezet.jpg" width="320" /></a></div><br />
<br />
<b><span style="color: #38761d; font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">11. fejezet - Beca naplójából #2</span></b><br />
<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--> <br />
<div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><span style="font-size: 11.0pt;">Kedves Naplóm!</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">Mi a szerelem? Tudom, erre a kérdésre sokan keresik a választ, hozzájuk csatlakozom most már én is. Van szerelem első látásra? Nem, nincs. Ilyen nem létezik, legalábbis én nem hiszek az ilyesmiben. Eddig nem hittem. De akkor ez most mi? Egyfolytában vigyorgok, állandóan rá gondolok, ugrálni volna kedvem, úgy érzem, képes lennék megváltani a világot. Tudom, nem vagyok normális. Biztos, még az események hatása alatt állok, tombol bennem az adrenalin. Vagy ez valami más lenne? Annyi minden kavarog most a fejemben. Gondoltam, hogy majd csak akkor írok neked, ha már lenyugodtam, de végül elvetettem az ötletet. Ez így sokkal mókásabb, bár kevésbé érthetőbb is. Ne haragudj! Nemrég értem haza, eseménydús napom volt. Ma végre találkoztam a „lovagommal”, Tominak hívják. </span><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--><span style="font-size: 11pt;">Eddig mindig csak a hercegemként, vagy a lovagomként emlegettem, mivel Zoé nem volt hajlandó elárulni a nevét. Talán így könnyebb is volt ellenállni neki, hogy bele ne habarodjak így látatlanba. Nem mintha nagyon sikerült volna… </span><span style="font-size: 11.0pt;">Sokszor elképzeltem már, hogy milyen lehet, de ez felülmúlta minden fantáziámat. A szemei… Tudom, meg vagyok áldva a szemekkel, de az övéi - úgy érzem - egy pillanatra megbabonáztak, bár lehet, hogy ez csak az újabb „halál közeli” élménytől volt. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">Az érzéseim kissé összekuszálódtak. Megpróbálom összeszedni magam, hogy legalább egy kicsi összefüggés legyen a mondataim között. Kezdjük az elején, mint a mesékben? Legyen:</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">A történet egy lányról szól, aki úgy gondolta, boldog. Megtanulta, hogy pozitívan álljon hozzá a dolgokhoz. Egy idő után már nem érezte azt, hogy hiányozna valami az életéből. Vidáman élte a tinik életet a barátaival, a suli a végéhez közeledve. A bizonyítványa miatt nem aggódott, az egész jól alakult, a családja… olyan volt, mint a többi. Aztán egy nap a legjobb barátnője előáll egy ötlettel: Mi lenne, ha összehozná valakivel? Ez az egy mondat elindított benne egy lavinát. Gondolatok ezrei kezdtek kavarogni a fejében. Annyi kétely és annyi kérdés merült fel benne… Mikor boldog valaki? Mi a boldogság egyáltalán? Az élet nagy kérdései ezek, amikre nincs is igazán pontos válasz. Na jó, ezt inkább hagyjuk. Nem vagyok valami jó mesélő, igaz? </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">Szóval akkor, nem tudom miért, de hirtelen úgy éreztem, hogy hiányzik valami az életemből. Persze bizonyos időközönként belegondoltam, hogy milyen lenne, ha párkapcsolatban élnék, de ezeken a hangulathullámokon hamar túl is jutottam. Főleg úgy, hogy nem is találkoztam senkivel, aki elég jó lenne. Tudom, ez kicsit maximalistának hangzik. De miért baj, ha a legjobbat szeretném? Szóval ezeken a fellángolások általában nem tartottak sokáig, viszont ez a mostani valahogy, olyan… más. Ahogy már mondtam Zoé rengeteget beszélt a „hercegemről”, nem elfelejtve a tökéletességét kihangsúlyozni. Nem tudtam, hogy mit gondoljak, nem akartam beleélni magam. Mert az ilyen dolgok nálam mindig balul sülnek el, a végén úgyis pofára esek. És emiatt nem okolhatok senki mást, csakis magamat. Azonban ezzel kapcsolatban valahogy mégis folyton elkalandoztam. Elképzeltem, hogy milyen lehet. Elképzeltem, ahogy kézen fogva sétálunk, ahogy átölel, mikor egy horrorfilmet nézünk és én félek. Furcsa bizsergés fogott el mindig, mikor rá gondoltam. Biztos csak a hormonok. Na, ilyenkor fejelnék meg egy falat szívesen. Egy olyan fiúról álmodoztam napokig, sokszor éjszakákon át, akivel még nem is találkoztam. És miért? Nem tudom. Attól féltem, hogy látatlanba beleszerettem egy srácba, pedig nagy valószínűséggel csak szerelmes lettem. Szerelmes a szerelem gondolatába. A „lovagom” tulajdonságait ráhúztam egy ismeretlen srácra. Ez majdnem olyan volt, mint mikor a tinik beleszeretnek a kedvenc sztárjukba, elképzelik, hogy milyen lehet a való életben, persze általában mindegyiknek van valamilyen alapja, az ismeretlent könnyű alakítani. De még nem ismerjük az illetőt, még akár egy percre sem beszéltünk vele, vagy csak néztünk a szemébe, addig nem szerethetünk bele senkibe. Ezért gondoltam azt, hogy nincs szerelem első látásra. Addig csak vágyakozás lehet az elérhetetlenért. De az én helyzetem kicsivel másabb, mint a sztár-rajongó kapcsolat. Mert az én „sztárom” létezik, mármint közel van hozzám. Egy városban élünk, meg minden. Bármikor összefuthatunk az utcán. Na, ilyenkor sajnálom, hogy nem tudom magam jól kifejezni sem szóban, sem írásban. Szóval a lényeg az, hogy én egy létező srácot alakítottam az én kényem - kedvem szerint. Valakit, akivel nemsoká úgy volt, hogy találkozom is. Ez biztosítja a pofára esést. Persze Húgi folyton arról biztosított, hogy milyen tökéletesen összeillenénk. De ez nem így megy. Két ember nem szeret csak azért egymásba, mert valaki szerint „milyen szép pár lennének”. Ehhez valami több kell, egy csepp varázslat… </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--> </div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">De én akkor is annyira bizakodó voltam. Annyira szerettem volna valakit közel engedni magamhoz, valaki előtt levenni az álarcom. Egyedül Zoét engedtem még magamhoz elég közel a családomon kívül, még csak ő látott igazán. Mióta őt ismerem, rengeteget változtam: egyre nyíltabb, és barátkozóbb lettem, de még mindig megvan bennem a félsz, hogy megmutassam, ki is vagyok én valójában. Álmaimban, pont az engem körülvevő fal omlott le, szabad lettem, és szerettem. Szeretni és szeretve lenni, ez a legnagyobb vágyam most. Nagy a valószínűsége, hogy ez csak egy buta tinis lángolás, de most ezt szeretném. Kiadni magam valakinek, szeretni valakit, aki viszont szeret. Persze ott van a rizikó. Mostanság beszéltem már néhány emberrel a szerelemről, voltak örök optimisták, és cinikus ellenkezők, de azt senki sem tagadta, hogy a szerelem megváltoztatja az embereket. Én erre a változásra várok. A szenvedély, a csalódástól való félelem, és – mégis a levegőt átjáró – izgalom, a beteljesülés érzése engem is hatalmába kerített. A rózsaszín köd az én szememre is rászállt. Emlékszem, mikor kicsi voltam és „szerelmes” – bár egy nyolcéves mit tud még a szerelemről(?)... ha jobban belegondolunk: talán ők többet, mint mi…na mindegy szóval-, annyira boldog voltam, felszabadult, vidám, állandóan mosolyogtam. Akkor nem érdekelt semmi, szerelmes voltam. Úgy éreztem a világ akár a feje tetejére is állhat én akkor is boldog leszek, mert szeretek valakit. Kisgyerekként, így éreztem. Minden olyan egyszerű volt. Nem agyaltam ennyit, nem voltak ilyen problémáim. Erre tessék: mi van most? Teljesen össze vagyok zavarodva. Néha már magam is megkérdőjelezem az épelméjűségemet. </span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span> <div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">Miután annyit hallottam Tomiról, bele sem gondoltam, hogy kész vagyok e egy kapcsolatra. Bár szerintem erre nem is lehet felkészülni. Cupido nyila mindig akkor találja el az embert, mikor az a legkevésbé számít rá. Egy ideig amiatt aggódtam, hogy belerángassak valakit ebbe az életbe, amiben én élek – itt főként a családomra gondolok -, a válás, az apám, meg minden. De hamar rá kellett jönnöm, hogy ezt nem lehet időzíteni. Amennyire szerettem volna szerelmes lenni, amilyen kitörő lelkesedéssel szerettem volna, tudtam, hogy pont ezért úgysem leszek az. Azonban a találkozást így is, úgy is nagyon vártam már, legalább azért, hogy lezárhassam magamban ezt a korszakot. Helyre akartam tenni, mert utálom a bizonytalanságot. A várakozás az, ami kikészíti az embert. Nem szerettem volna sokáig húzni – a kíváncsiság miatti izgatottság eléggé le tudott fárasztani még így is, hogy már nem is nagyon tanultunk a suliban sem.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Azonban azt is tudom, hogy a várakozás döntő fontosságú: vagy megédesíti a beteljesülés pillanatát, vagy elpusztít mindent. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">A sok álmatlan éjszaka és az állandó ébren álmodás után eljött ez a nap is. A nap, amikor végre találkozhatom a híres „lovagommal”. Természetesen ideges voltam, pedig nem lett volna szabad. De már lemondtam arról, hogy irányítsam az érzéseimet. Szóval ma reggel kitörő lelkesedéssel vetettem bele magam az ismeretlenbe…</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">Mi történt mikor találkoztam Tomival? Hűha, meglehetősen érdekes helyzeteket produkál az élet, ez ma is bizonyosságot nyert. Főleg, hogy arra eszméltem a nap közepe felé, hogy a füvön fekszem, miközben valaki fölém hajol, és megpofoz. Azt említettem már, hogy volt egy halál közeli élményem, majdnem megfulladtam. Meglepő módon ez kevésbé foglalkoztat, mint a szerelem gondolata. Vicces, mi? Már annyiszor kerültem víz alá, és hittem azt, hogy itt a vég, hogy már nem is tulajdonítok neki nagy jelentőséget. A lényeg az, hogy túléltem, aminek nagyon örülök. Nem hiszem, hogy ettől át kellene értékelnem az életemet, és megváltoztatni a gondolkodásmódomat. Egy „szép” élménnyel gazdagodtam és pont. Biztos vagyok benne, hogy még egy – két napig furcsákat fogok álmodni, mindig ez van ilyenkor, de nem lesz semmi baj, ezen is túl leszek. Mindig meglepődök, hogy mennyire részletesen emlékszem dolgokra, egyáltalán arra, hogyan tudtam nyitva tartani a szemem a víz alatt, vagy a kavicsokra, a gondolataimra, szinte mindenre emlékszem. Ha őszinte akarok lenni, már pedig jobb, ha elmondom, megijedtem. Nem is annyira a haláltól rémültem meg, az az élet velejárója, hanem inkább attól, hogy egy pillanatra nem én irányítottam, hallottam a hangokat a fejemben, amik cselekvésre ösztökéltek, tudtam, hogy mit kellene tennem, mégsem voltam rá képes. Mintha valami meggátolt volna ebben, és ez a valami nem lehetett más csak én… </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">Na, de térjünk vissza egy derűsebb témára. Szóval a mai nap: nagyon jól éreztem magam, volt néhány vicces szituáció: ahogy a srácok bedobtak a vízbe, aztán ahogy ott feküdtem a füvön átázott ruhákkal, felcsúszott szoknyával, annyiszor elpirultam már ma. Kívülről nézve nagyon jókat lehetett rajtam kacagni. A lényeg: megmenekültem, és mint később kiderült a megmentőm, akinek a szemében egy pillanatra úgy elmerültem, mint méhecske a tavasz színeiben pompázó rét legszebb virágjában, nem volt más, mint a „szőke hercegem” – aki mellesleg barna hajú -, Tomi. </span><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--><span style="font-size: 11pt;">A fogalmazási képességeimet most tulajdonítsuk a zavart elmeállapotomnak, jó? </span><span style="font-size: 11.0pt;">Tomival egész nap alig beszéltünk néhány mondatot, meg persze ne feledkezzünk meg arról, hogy – Zoé közbenjárásával – szerenádozott nekem. Teljesen olyan volt, mint egy mesébe illő erkélyjelenet. Mikor ott fent álltam és lenéztem rá, egy pillanatra mintha megszűnt volna a külvilág. Őt néztem, miközben ő engem fürkészett. Mintha várt volna valamire, vagy nem is tudom. Nem értettem, hogy mi folyik körülöttem, és legfőképp azt nem, hogy mi zajlik bennem. Úgy éreztem szerelmes vagyok, persze nagy valószínűséggel ez csak valami érzelmi hullám volt. De ez a hullám összezavarta az adóvevőimet, főleg miután Tomi rám mosolygott. Mintha láttam volna valami furcsa csillogást a szemében, bár lehet, hogy csak beképzeltem. Biztosan. Látod? Máris megőrültem. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">Tudom, hogy ez az érzés el fog múlni, tudom, hogy ez most csak a hangulat hatása. De perpillanat talán a legfurcsább az, hogy ettől az édes kétségbeeséstől nagyon is boldognak érzem magam. Keserű, mert nem tudom, hogy mi lesz ennek a vége, nem látok bele a jövőbe, sem az ő fejébe. Nem látom a gondolatait, az érzéseit, valójában még a sajátjaimat sem. És mégis édes, mert nem tudom, hogy mi lesz ennek a vége, annyi lehetőség van… </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">Úgy döntöttem, hogy pozitívan állok hozzá, hozzon bármit is a jövő, emelt fejjel állok elébe. Azt már tudom, hogy sok mindent hoz még számomra ez a nyár, sok új és más dolgot, sok változást…</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><span style="font-size: 11.0pt;">Mosolyogj! </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><span style="font-size: 11.0pt;">Beca<span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><span style="font-size: 11pt;"><b style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="background-color: #f3f3f3; color: #6aa84f;">Nagyon kíváncsi vagyok a véleményedre, legyen szó akár a pipákról, vagy néhány szóról. Minden érdekel. =)</span></b></span>Emihttp://www.blogger.com/profile/03851150974890665348noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2796744424784022782.post-46388832128037987402011-09-05T16:49:00.000+02:002011-09-05T16:49:51.887+02:0010. fejezet - Pacsirták<div style="background-color: #eeeeee;"><b style="color: #274e13;"><span style="font-size: large;">Sziasztok</span></b>!</div><div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><br />
</div><div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">Itt is az új rész, amiből már kaphattatok egy kis ízelítőt, de előtte köszönet a komikért:</div><div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"></div><div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><b style="background-color: white;"><span style="color: #b45f06;">Mili</span></b>, nagyon tetszik, ahogy odafigyelsz minden kis részletre, a kérdésedre a választ megtalálod ebben a fejezetben. =D Köszönöm a komidat. =)</div><div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><br />
</div><div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><b style="background-color: white; color: #741b47;">Audrey</b>, semmi baj, mindenki elfoglalt mostanság. De örülök, hogy újra csatlakoztál hozzánk. Köszönöm a szép szavakat és a komit. =)</div><div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><br />
</div><div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><b style="background-color: white; color: #0b5394;">Klau</b>, reméljük, most jobban helyezést sikerül elérned, mindenki érdekében. XD Boldog vagyok, hogy elnyerte a tetszésedet a fejezet, remélem, a továbbiakban sem lesz másként. Köszönöm szépen, hogy írtál nekem. =) </div><br />
Most pedig a következő fejezet: a helyszín még mindig a nyaraló, érdekes dolgok várnak még ránk.... Nem is szaporítom tovább a szót. =)<br />
Jó olvasgatást!<br />
<br />
Puszi: <b style="color: #6aa84f;">Emi</b> =)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjjM_q6TdaRCWDtlQDee70JMwGrRPi1nyFc6GMsoNVSmqu937M0b4f6sG4XCnpcARFbiMu2O39wCI0iRiz2vkbbJ2BPowUNIAUFrpHGnIyEWHRqJ6kjB7Vv-n75DN1nYF0TNFAUqetbP2ML/s1600/10.+fejezet.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjjM_q6TdaRCWDtlQDee70JMwGrRPi1nyFc6GMsoNVSmqu937M0b4f6sG4XCnpcARFbiMu2O39wCI0iRiz2vkbbJ2BPowUNIAUFrpHGnIyEWHRqJ6kjB7Vv-n75DN1nYF0TNFAUqetbP2ML/s200/10.+fejezet.jpg" width="200" /></a></div><br />
<br />
<b style="color: #38761d;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">10. fejezet - Pacsirták </span></b><br />
<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--> <div class="MsoNormal" style="tab-stops: 36.0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">Már végeztem a zuhannyal, és épp a hajamat szárítottam a fürdőben, miközben Zoé szavai jártak a fejemben. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Tomi a „lovagom”? A srác, aki kimentett? Azok a szemek... Mondjuk, tényleg elég lovagias cselekedet volt tőle, hogy megmentette az életemet</i> – gondoltam bele kacagva. A hirtelen ért meglepetéstől ugrottam egy nagyot, és még egy kis sikoly is elhagyta a számat, mikor Zoé rontott be rám, de olyan lendülettel, hogy majdnem magával hozta az ajtót is. Hatalmas vigyorral az arcán kapta ki a kezemből a hajszárítót, és tette le a mosdó szélére, mihelyst áramtalanította. Teljes döbbenettel figyeltem húgomat, aki, mint egy hurrikán csapott le rám.</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">- Ezt látnod kell! – kuncogott, majd megragadta a csuklómat és elkezdett kifelé húzni az ajtón.</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">A hajam még mindig nyirkos volt egy kicsit, de látszott elrablómon, hogy most semmire sem mennék az ellenkezéssel. Az erkély felé mentünk, amikor megütötte valami zaj a fülemet. Hirtelen megtorpantam, és visszahúztam Zoét is. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">- Várj!- emeltem fel a kezem, amikor szólásra nyitotta a száját. Füleltem. Mintha hallanék valamit… Egy dallamot. – Gitár? – fordultam értetlen arccal felé. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">- Gyere – kacagott fel, és újra a kijárat felé indult. Ahogy kinyitotta az ajtót már tisztán hallottam a zenét, ami a hátsó udvarról hallatszódott fel. Zoé lépett ki elsőnek az erkélyre, én közvetlenül mögötte mentem. Délután három lévén kint még mindig nagyon sütött a nap és meglepően meleg is volt. Nem kellett attól tartanom, hogy megfázom a vizes hajam miatt - néhány perc a szabadban, és már meg is szárad. A szemem nehezen szokott hozzá az erős fényhez, még a könnyem is kicsordult. De nemsokára már mindent tisztán láttam. A látvány bámulatba ejtő volt, a szoba a tóra nézett, ahonnan most a meleg miatt pára szállt fel, amit a kellemes nyári szellő most felénk fújt. A távolban madarak repültek ki a sásból, a parton fűzfák ágaskodtak, némelyik teljesen belenyúlt a vízbe. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">Bámészkodásomból Zoé rázott fel, aki megint megfogta a kezem és a korlát felé kezdett húzni. Hirtelen nagyon megijedtem, és lefékeztem, tekintve, hogy tériszonyom van, nem akartam túl közel menni a széléhez. De ismét meghallottam a gitár hangjait, ami szinte megbabonázott, így se szó, se beszéd a korláthoz léptem és lepillantottam. Nem voltunk túl magasan, és úgy, hogy kapaszkodtam már nem is féltem annyira. Barátnőm megpaskolta a bal kezem fejét és küldött felém egy bátorító mosolyt. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">A legtöbb fiú félkörben ült a fűben - némelyek elfoglaltak egy-egy széket, vagy padot – és figyelték a középen álló három srácot, akik épp mutogattak valamit. Legalábbis én ezt hittem. Aztán, ahogy jobban megfigyeltem őket, észrevettem, hogy a zene ritmusára próbálnak mozogni, szóval táncoltak. Az arcomat látva – ami nem lehetett túl bizalomgerjesztő -, Zoéból kitört a nevetés, amit én sem bírtam sokáig megállni. Ezt meghallva a zene elhallgatott, a három középen álló srác pedig megfordult és felnézett ránk. Végigjáratva rajtuk a szemem, rájöttem, hogy ők dobtak nemrég a vízbe. Örömmel állapítottam meg, hogy az előbbi majdnem fulladásom nem rontotta el a hangulatot. A maradványokból ítélve az ebéddel sikeresen elkészültek, és a többség már evett is. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Majd segítek az elpakolásban, ha már az előkészületeknél hiányoztam</i> – határoztam el magamban. Ahogy végignéztem a tömegen a pillantásom megállapodott a gitárt tartó srácon, aki annak a bizonyos csodálatos zöld szempárnak volt a tulajdonosa. Kicsit belemerülhettem a látványba, mert Zoé bökdöső ujja térített észhez.</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">- Bocsi – fordultam felé zavartan, de ő csak huncutul mosolygott, majd lefelé mutogatott. Követve a kezét, én is lepillantottam, ahol a három srác közül a legmagasabbik, előrébb lépet és mélyen meghajolt előttünk. Látszott, hogy volt benne már néhány kör, mivel nem tudott tökéletes egyensúllyal megállni a lábán. Majdnem sikerült orral előre esnie, amit látva elmosolyodtam, hallottam, ahogy mellettem Zoé felkuncogott, a többiek lent pedig elnevették magukat. Miután sikerült épségben függőlegesbe helyeznie magát, a srác fennhangon megszólalt:</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">- Drága hölgyek, kérlek, eresszétek le fürtjeiteket, hogy felmászhassak rajtuk és csókkal hintsem be ajkaitokat – elkerekedett szemekkel néztünk egymásra barátnőmmel, hogy jól hallottuk-e az előző mondatokat. Aztán egyszerre kitört belőlünk a nevetés. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">- Bocsi, de ezt passzoljuk – szólt le Zoé kacagva. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">- De akkor hogyan kárpótoljuk a melletted álló hölgyet, az előbbi balesetért? – kérdezte azon a nyájas hangon, amilyet csak a tizenhetedik századi francia grófoknál tudtam elképzelni. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">- Balesetért?<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- pillantottam rá rosszallóan, amire lesütötte a szemét. Ezt látva többen felkuncogtak, köztük én is, amire feltekintett a bűnös és egy hatalmas vigyor ült ki az arcára. – Találj ki valami mást, mert te aztán nem fogod semmimet semmivel sem behinteni – közöltem vele, nemes egyszerűséggel. Ezt hallva lehervadt a mosoly az arcáról. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">- Sajnos számítottunk e reakciójára, ezért kérjük a szép Hölgyet – tárta szét a karját, ahogy mellé lépett két tettestársa – hogy fogadja bocsánatkérésünk jeleként a következő – kevésbé szórakoztató – szerenádot. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">- Szerenádot? – vidultam fel még inkább. Zoé arckifejezésemet látva csak kuncogott és megveregette a vállam. – Még senki nem szerenádozott nekem – fordultam felé vigyorogva.</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">- Akkor élvezd ki – könyökölt a fából kifaragott korlátra. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">Széles mosollyal az arcomon követtem a példáját, majd figyeltem a srácokat, akik addigra letérdeltek a főbe és felfelé néztek ránk. Nekünk már ennyi is elég volt, hogy elkuncogjuk magunkat. Aztán a legszélső srác - akinek rövid barna haja volt, talán Krisznek hívták – oldalra nézett. Követtem a pillantását, majd megláttam és meghallottam, ahogy a gitár hangja felcsendül. Úgy érzem többen értettünk azzal egyet, hogy a dal addig volt jó még csak a zene szólt. Ahogy megszólalt a három pacsirta megpróbáltam mosolyt erőltetni az arcomra – „ajándék lónak ne nézd a fogát” felindulással – ám, csak egy grimasz sikeredett belőle. Húgom ezt látva, csak még hangosabban felnevetett. Szerencsére volt a számban egy rész, amikor a fiúknak nem kellett énekelniük – ekkor felsóhajtottam – ezt az időd használta fel Zoé arra, hogy felszólaljon:</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">- Valaki nem akarja megmenteni a hölgyeket?</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">Több se kellett, az egyik srác, aki a fal mellett állt, felkapta a locsolócsövet és egy vízsugárral elhallgattatta az énekeseket, akik meglepetésükben hátráltak néhány lépést. Majd mikor felfogták a helyzetet, ellentámadásba lendültek, elkezdtek a támadó srác felé futni. Ám, másik három srác rájuk vetette magát és lebirkózták őket a fűbe. Nevetésünk kilométerekre elhallatszódhatott. A szemem önkéntelenül is újra a megmentőmre siklott, aki kacagva nézte a jelentet. Majd mintha megérezte volna, hogy figyelem, felém fordult és elmosolyodott. Egy pillanatra összekapcsolódott a tekintetünk, majd mikor éreztem, hogy vér szökik az arcomba, gyorsan elfordultam. Néha nagyon tudtam szidni magam, amiért ennyire meglátszik rajtam minden. Nagy levegőt vettem, majd kifújtam és újra az udvar közepén játszódó birkózást kezdtem el figyelni. Néhány perc után lucskosan, sárosan és kifulladva adták fel a küzdelmet a srácok. Mindenki feltápászkodott, letörölték a ruháikat – már amennyire tudták -, majd kacagva visszaültek a helyükre. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">- Nem megyünk le? – kérdeztem barátnőmtől, és elindultam az ajtó felé. De mielőtt beléphettem volta megragadta a csuklómat, ezzel megállásra késztetett. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">- Várj! – nézett rám azzal a mosollyal, amiről tudtam, hogy valami olyanra készül, ami nem fog nekem tetszeni. Majd eleresztve a kezem a korláthoz lépett és kissé előre hajolva lekiáltott: - Tomi, nem énekelnél valami rendes számot Becának, ha már szerenádról volt szó? <span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">Köpni, nyelni nem tudtam hirtelen, ahogy felfogtam, mit mondott Zoé, és hogy kinek. A döbbent pillantásom rosszallóba váltott, ahogy barátnőm felé fordultam, aki csak rám kacsintott. A kíváncsiság azonban engem is hajtott. Rá kellett döbbennem, hogy a válasz a kelleténél jobban érdekel. Visszafojtott lélegzettel lépkedtem az erkély széléhez és óvatosan lenéztem. Tomi első látásra meglepődött a kérésre, aztán rám pillantott. Biztos voltam benne, hogy már megint vörös vagyok, amit ő is jól láthatott onnan, ahol állt. Néhány pillanattal később elmosolyodott és bólintott. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">- Ezer örömmel – mintha egy szikla gördült volna le rólam, annyira megkönnyebbültem. Az előző feszültséget az arcomról, már egy széles mosoly váltotta fel. A látható jobb kedvemet húgom is észrevette, aki csak halkan nevetett. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">- Ezért még kapni fogsz<i style="mso-bidi-font-style: normal;"> – </i>súgtam neki szinte csukott szájjal - le sem véve a szememet a lenti eseményekről – és az oldalába böktem az ujjammal, ami inkább ért fel egy simogatással, mint egy fájdalmat okozó mozdulattal.</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">- Max egy puszit – kacagott fel, majd újra a korlátra könyökölt.</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">Tomi odakéretett egy széket az erkély elé, amire feltette jobb lábát, hogy megtámassza a gitárt. Miután elkészült egy pillantást vetett ránk és megpengette a húrokat. Visszafojtott lélegzettel figyeltem, ahogy gyakorlott ujjait végigjáratja a hangszeren. A dallam, amit játszott lassan kezdődött, olyan érzés volt, mintha egy kéz simítana végig a testemen. Lehunytam a szemem, és úgy élveztem a hangok érintését. Síri csend volt, a gitár hangján kívül semmit sem lehet hallani, legalábbis számomra. Aztán a húrok játéka mellé egy másik hang is társult. Mintha oda teremtették volna, olyan tökéletesen csengett az a kicsit mély, dallamos hang. Furcsa bizsergés járt végig, a libabőrös végigfutott rajtam a talpamtól egészen a fejem búbjáig. Még soha nem hallottam ezt a dalt, amit angolul énekelt, de nem volt nehéz megérteni, hogy két szerelmesről szólt. Olyan érzésem volt, mintha elvesztem volna, nem létezett más csak én és a zene, ami átjár. Ahogy egyre inkább közeledtünk a végéhez, újra lassulni és halkulni kezdett a játék, majd az utolsó kiénekelt hang után teljesen elhalt. Egy fél pillanatig senki sem szólalt meg, még a légy zümmögését is meglehetett hallani, aztán valaki elkezdett tapsolni, majd egyre többen csatlakoztak hozzá. Ahogy egyre jobban kezdtem magamhoz térni, éreztem, ahogy a nyári szellő megérinti a nedves arcomat - észre sem vettem, hogy kicsordult a könnyem. Ahogy kinyitottam a szemem, rögtön egy engem fürkésző zöld szempárba pillantottam. Nem túl hangosan, talán nem is jött ki hang a számon, csak ennyit mondtam:</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">- Köszönöm – majd lehajtott fejjel hátráltam a mögöttem álló szoba ölelésébe. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">Ahogy az ágyhoz értem, leültem a szélére, és csak bámultam magam elé. Zoé rögtön utánam jött be, és helyet foglalat mellettem. Tudom, hogy látta a könnyeimet, de nem szólt semmit, nem is ért hozzám, amiért hálás voltam. Néhány percig ülhettünk így a csendben, aztán egy nagy sóhajjal felálltam a húgomat is felhúzva magammal, majd egymásba karolva, mosolyogva indultunk le a lépcsőn. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">Az udvaron kisebb csoportokba verődve beszélgettek a srácok. Ahogy kiléptünk a hátsó ajtón, Roli – az idegenvezetőnk - szaladt felénk mosolyogva. Miután felvette a rendelésünket, az egyik padhoz vezetett és leültetett minket, amíg ő összeszedett egy kis kaját és néhány üdítőt. Az ebédhez csatlakozott hozzánk néhány srác, akikkel jól elbeszélgettünk, vagyis inkább csak Zoé. Én belemerültem a gondolataimban, miközben szemeimet végigjárattam a környéken, a nyaralón, az udvaron. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Miért nem jártam én még itt eddig?</i> Persze sokat beszéltünk már róla Húgival, hogy lejövünk majd egyszer, de valahogy mindig közbejött valami. De végre már itt vagyok, és szabadon gyönyörködhetem a tájban: a Nap a tó felszínén tükröződött, ezernyi színes fénycsóvával beszínezve az eget. Mintha valamiféle mágnes lenne, úgy vonzott magához a látvány. Már az erkélyről is körbepillantva bámulatba ejtett ez a hely, de így közvetlen közelről… Megannyi apróság volt – a kis kerítések, amik körbevették a nyaralókat, a tó vizén úszkáló egy-egy kacsa, a bokrok, a nádas -, amik tökéletessé tették az összképet. Lehet, hogy a sok víz miatt voltam ilyen elmerengős hangulatban – jobb volt erre fogni, mint arra, hogy elment az eszem. Olyan voltam, mint akit elvarázsoltak…</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">Miután megettük az ebédet, elkezdtünk elpakolni, hála a papírtányérok feltalálójának hamar végeztünk is vele. Majd úgy döntöttünk Zoéval, hogy ideje hazaindulni, bár ez nem sok fiú tetszését nyerte el. De őket csak kacagva leráztuk, ahogy mindenkitől egyenként elköszöntünk. Tomi a teraszon állt, így őt hagytuk utoljára. A fiú nevetve figyelt minket, ahogy odasasszéztunk hozzá. Megölelte Zoét, majd felém fordult:</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">- Remélem jól érezted magad, eltekintve a fulladástól – mosolygott rám kedvesen. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">Nem tudom, honnan jött a bátorságom, de egy széles mosollyal így feleltem: - Végül is egy angyal mentett meg, szóval nem panaszkodhatom – a válaszom egy pillanatra meghökkentette, de végül már mindhárman kacagtunk. Aztán gyors búcsút vettünk egymástól, még mielőtt egy még zavarba ejtőbb szituációba sodortam volna magam, majd barátnőmmel elindultunk arra, amerről jöttünk. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">Jó néhány percig egyikünk sem szólt, de éreztem Zoé izgatottságát. Tudtam, hogy kérdezni akar.</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">- Mondd! – fordultam felé vigyorogva séta közben. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">- Hogy tetszett?</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">Bár tisztában voltunk vele, hogy az egész csak a pillanat heve, de mégis kitörő örömmel, szinte ugrálva mondtam ki ezt a néhány szót:</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">- Azt hiszem, szerelmes vagyok.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span></div><div class="MsoNormal" style="tab-stops: 36.0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt;"><b style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="background-color: #f3f3f3; color: #6aa84f;">Nagyon kíváncsi vagyok a véleményedre, legyen szó akár a pipákról, vagy néhány szóról. Minden érdekel. =)</span></b></span><span><b style="color: #38761d;"><span style="font-family: "Trebuchet MS",sans-serif;"></span></b></span></div>Emihttp://www.blogger.com/profile/03851150974890665348noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-2796744424784022782.post-64755463909773588982011-09-03T06:39:00.000+02:002011-09-03T06:39:10.565+02:00Díj + Előzetes<span style="color: #38761d; font-size: large;"><b>Sziasztok!</b></span> =)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhUx8M0VpbQCxrIggLda8FaftIkKu995tvMnYBuHykgqrW2_BTSMnuFJcUbfVqVBBGRCzpBB65SGt2g3-4lUMVO-kVm9rKNi1_fdME6zHbWGOu7ZKGHnpp0-yv4DrwpG71Hq8lTC4GfghWo/s1600/d%25C3%25ADj+3.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhUx8M0VpbQCxrIggLda8FaftIkKu995tvMnYBuHykgqrW2_BTSMnuFJcUbfVqVBBGRCzpBB65SGt2g3-4lUMVO-kVm9rKNi1_fdME6zHbWGOu7ZKGHnpp0-yv4DrwpG71Hq8lTC4GfghWo/s1600/d%25C3%25ADj+3.JPG" /></a></div>Szabályok:<br />
<div style="text-align: left;"> <span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;">- Tedd ki a logót!</span></div><div> </div><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;">- Írj magadról egy kis szösszenetet!</span><br />
<div style="text-align: left;"> </div><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;">- Küldd tovább 5 személynek!</span><br />
<br />
<span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;">Először is szeretném megköszönni ezt a díjat <a href="http://complicatedlove-niki.blogspot.com/">Niki</a>nek. Sokat jelent a számomra, hogy rám gondoltál. =) </span><br />
<br />
Az elmúlt néhány hétben már annyi mindent írtam ki magamról, hogy nem szeretném tovább untatni azokat, aki a történet miatt néznek be ide, nem pedig miattam. =) Csak annyit mondok: imádok levelezni, szóval ha egy őszinte szóra vágysz, vagy érdekel bármi, csak írj! =D<br />
<br />
Akiknek küldeném - ez csak négy személy, remélem, nem baj:<br />
<a href="http://robertpattinson-elveszettalmok.blogspot.com/">Klau</a> Ezt a történetedet linkeltem, de számomra az összes felejthetetlen. =)<br />
<a href="http://klarii-waiting.blogspot.com/">Clary</a><br />
<a href="http://csapokettobetsy.blogspot.com/">Betsy</a><br />
<a href="http://multvisszavag.blogspot.com/">Stefi</a><br />
<br />
<u> </u><br />
<span style="color: #274e13;"> </span><br />
<div style="font-family: "Helvetica Neue",Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="color: #274e13;">Most pedig jön egy kis <b>Előzetes</b> a következő fejezetből, remélem, várjátok már: =)</span></div><br />
<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--> <div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><i><span style="font-size: 11.0pt;">"Néhány perc után lucskosan, sárosan és kifulladva adták fel a küzdelmet a srácok. Mindenki feltápászkodott, letörölték a ruháikat – már amennyire tudták -, majd kacagva visszaültek a helyükre. </span></i></div><div> </div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><i><span style="font-size: 11.0pt;">- Nem megyünk le? – kérdeztem barátnőmtől, és elindultam az ajtó felé. De mielőtt beléphettem volta megragadta a csuklómat, ezzel megállásra késztetett. </span></i></div><div style="text-align: justify;"><i> <span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 11pt;">- Várj! – nézett rám azzal a mosollyal, amiről tudtam, hogy valami olyanra készül, ami nem fog nekem tetszeni. Majd eleresztve a kezem a korláthoz lépett és kissé előre hajolva lekiáltott: </span> - (...) </i><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--></div><div style="text-align: justify;"><i> Köpni, nyelni nem tudtam hirtelen, ahogy felfogtam, mit mondott Zoé, és hogy kinek. A döbbent pillantásom rosszallóba váltott, ahogy barátnőm felé fordultam, aki csak rám kacsintott. A kíváncsiság azonban engem is hajtott. Rá kellett döbbennem, hogy a válasz a kelleténél jobban érdekel. Visszafojtott lélegzettel lépkedtem az erkély széléhez és óvatosan lenéztem..." </i></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 11.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"></span><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 11.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"></span><br />
<span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 11.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"></span>Emihttp://www.blogger.com/profile/03851150974890665348noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2796744424784022782.post-66114651661432421992011-08-29T15:53:00.000+02:002011-08-29T15:53:52.438+02:009. fejezet - Első pillantásra…<div style="color: #274e13; font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><b><span style="font-size: large;">Sziasztok! =)</span></b></div><br />
<div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">Itt is van a folytatás</span>, de előtte még köszönet az előző fejezethez kapott véleményekért: mind a pipák terén, mind a komikért: </div><div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><b style="background-color: #f3f3f3; color: #783f04;">Zora</b>, nem is tudod, mennyire örültem a komidnak. Feldobtad a napomat. =) Örülök, hogy tetszett. Remélem, ez most sem lesz másként. ;)</div><div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><br />
</div><div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><b style="background-color: #f3f3f3;"><span style="color: #0b5394;">Klau</span></b>, remélem, nem fog lehervasztani, ha újra megelőznek, és ehhez a részhez kapcsolódóan is megosztod velünk a véleményedet. Ez aztán de szép egy kerek mondat lett. =P Gonosz vagyok tudom - hmm... ezt lehet, hogy tőled tanultam =P <3 -, de örülök, hogy ilyen hatást tudok kiváltani belőled. A megmentő... na majd meglátjuk. =D Köszönöm a komid, sokat jelent. =)</div><div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><br />
</div><div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><b style="background-color: #f3f3f3; color: #351c75;">Mili</b>, a folytatás máris a küszöbön áll... =D Bevallom őszintén a fulladásos részt nagyon szerettem írni, mert szinte írta magát. Hűha, remélem, azért lehetett érteni, amit ki akartam fejezni. XD Köszönöm a komid. =)</div><br />
Most pedig a folytatás... <br />
Csak annyit: Jó olvasást! =)<br />
<br />
Puszi: <b style="color: #38761d;">Emi</b> =)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuHW9xNlfNLSaxriNTJZrS9YWHhz2z8en3Q4htPKs-4uzsCcoKQb24dXlf6FNlaq5z8Uw24vZBE2n7a9Govmlsn5ivAbFV8Kzy8sFe2nkYpqOLQFP9Tg8_FStRZdPvNaTbDjAkUwpKJvDp/s1600/185053_223520597685045_219034844800287_551299_4157385_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuHW9xNlfNLSaxriNTJZrS9YWHhz2z8en3Q4htPKs-4uzsCcoKQb24dXlf6FNlaq5z8Uw24vZBE2n7a9Govmlsn5ivAbFV8Kzy8sFe2nkYpqOLQFP9Tg8_FStRZdPvNaTbDjAkUwpKJvDp/s320/185053_223520597685045_219034844800287_551299_4157385_n.jpg" width="213" /></a></div><br />
<br />
<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--> <br />
<div class="MsoNormal" style="color: #38761d; font-family: Georgia,"Times New Roman",serif; text-align: justify;"><b><span style="font-size: 11.0pt;">9. fejezet – Első pillantásra…</span></b></div><div class="MsoNormal" style="tab-stops: 36.0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">Először csak hangfoszlányokat hallottam, de nem értettem belőlük semmit. Aztán ahogy kezdtem magamhoz térni, éreztem a kezem alatt a talajt. Meleg homok és fű. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Hol vagyok? </i>Fájdalmat éreztem a mellkasomban, mintha valami szét akarna feszíteni belülről. Alig kaptam levegőt. Szóval nem haltam meg. Ez megnyugtató. Komolyan, külön olimpiai szám lehetne a fulladás, biztosan én lennék a bajnok – gondoltam bele nyöszörögve, hogy hányszor is nyelt már el a sötétség a víz alatt. Lehet, hogy nem ártana végre megtanulni úszni… <span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">- Rebeka. Beca, nyisd ki a szemed! – hallottam, hogy valaki beszél hozzám. Szegénynek remegett a hangja. Biztos megijesztettem. Zoé? De nem ő volt az, mélyebb volt a hangja. Talán egy férfi? Meg akartam szólalni, bocsánatot akartam kérni, meg akartam nyugtatni mindenkit, de szavak helyett csak nyögések hagyták el a számat. </span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 11.0pt;">Au!</span></i><span style="font-size: 11.0pt;"> Valaki felpofozott. Nem túl erősen, de eléggé, hogy fájjon. Kezdtem érezni, ahogy lassacskán újra erő költözik belém, de még mindig iszonyatosan fájt a belsőm. Mintha valami ki szeretne törni belőlem, de nem találja az utat hozzá. Éreztem, ahogy kezek ragadják meg a vállaimat, és rázni kezdenek, miközben valaki még mindig a nevemen szólongat. Émelyegtem, fájt a torkom, úgy éreztem hánynom kell. Aztán hirtelen, mint mikor valaki az éjszaka közepén egy rémálomból ébred, kinyitottam a szemem, és tudtam, hogy baj van. Nem tudtam megállítani, ami feltörni készült belőlem. Éreztem, ahogy a légcsövemből víz tör elő. Összegörnyedve fogtam a hasam, miközben megpróbáltam az összes vizet kiköpni, amit lenyelhettem a tóból. Valaki a hajamat fogta hátra, miközben a hátamat veregette, de éreztem, hogy a karok szorítása sem engedett, amik az előbb még ráztak, most megtartottak, hogy ne dőljek bele a „művembe”. Mikor már úgy éreztem, hogy nincs több dolog, ami kijöhetne belőlem, visszahanyatlottam a földre, és próbáltam most már rendesen lélegezni.</span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">- Rebeka, nyisd ki a szemed! Jól vagy? – még mindig ugyanaz a férfi, de még most sem tudom, hogy ki az. Nem emlékszem a hangjára. Biztos a sokk miatt. Fájdalmas nyögésekkel kísérve próbáltam teljesíteni, amit az előbb kért tőlem, és válaszolni szerettem volna. Csukott szememen keresztül éreztem, hogy még mindig ragyog a nap. Hunyorogva próbáltam erőt venni magamon. Egyfolytában pislogtam, ahogy résnyire nyílt a szemem. Nem láttam semmit, csak éreztem a fájdalmat, mintha kiégnének a szemeim. De nem adtam fel. Először csak vakító fehérséget láttam, de lassacskán kezdett kitisztulni a kép. Színek, majd formák rajzolódtak ki előttem. Meglepődve vettem tudomásul, hogy a szemüvegem rajtam van. Még mindig a földön feküdve láttam, hogy valaki fölém hajol. Víz csöpögött a barna tincseiről az arcomra. Tudtam, hogy meg kellett volna szólalnom, de nem tudtam, csak néztem… a szemeibe. Elmerültem bennük. A férfi, valójában egy srác volt, aki nem tűnt sokkal idősebbnek nálam. A tekintetéből aggodalom tükröződött, ami miatt mérges lettem… magamra. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Ezt jól megcsináltad, komolyan</i> – korholtam magam. Éreztem, ahogy az arcomat simogatva próbál magamhoz téríteni. Meleg kezének érintését, bizsergés követte, ami aztán végigfutott az egész testemen. </span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">- Jól vagy? – kérdezte egy nagy sóhaj kíséretében. Halk moraj zúgott végig a körülöttünk álló tömegen. Gondolom megnyugodtak, hogy nem ájultam el megint. Zavarodottan pillantottam körbe, miután sikerült elszakadnom a tekintetétől. </span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">- Bocsi – próbálkoztam valami válaszadással. De éreztem, ahogy elhal a hangom. Megköszörültem a torkom, hogy valami eredményesebb dolgot tudjak produkálni. – Én nem akartam…</span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">- Te megőrültél? A szívrohamot hoztad rám – ez már Zoé volt, aki időközben letérdelt mellém. Szegénynek rémület látszott az arcán. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Komolyan, hogy lehetsz ilyen szerencsétlen, hogy még őt is megijeszted?</i> – szidtam magam még mindig. Próbáltam felkönyökölni, de még éreztem, hogy nem tért vissza teljesen az erőm. Szerencsémre két kéz megtámasztott és segített felülni. Szemem sarkából egy hálapillantást küldtem a fiú felé, amire válaszul egy bátorító mosolyt kaptam. Hasogatott a fejem, ahogy függőlegesbe helyezkedtem. Zoé az eddig kezében tartott törölközőt a hátamra terítette, éreztem, ahogy kezével a hátamon köröz. Nagyon jól esett, megnyugtató érzés volt. Ahogy ott ültem végigpillantottam magamon, láttam, hogy a vizes ruhám a testemre tapad, az alja, pedig kissé felcsúszott a combom közepére. Remegő kézzel és elvörösödve húztam lejjebb, amit a mellettem térdelő srác is láthatott, mert hallottam, ahogy fojtottan felkuncog. – Beca. Beca – újra Zoé hangjára koncentráltam, próbálva elfelejteni az előbbi kínos pillanatot.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">- Én… sajnálom – elszégyelltem magam, amiért ennyi galibát okoztam. Lesütött szemmel folytattam – Nem akartam elrontani a hangulatot. </span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">- Neked komoly bajod van – korholt le barátnőm. – Nem ütötted be a fejed? Még te kérsz bocsánatot? – hallottam a hangjából, hogy neheztel valakire. De ahogy felé fordultam - hogy szembenézzek haragjával -, láttam, hogy dühös pillantásokat vet néhány srácra a tömegben. Gondolom azokra, akik bedobtak a vízbe. – Jobban vagy? – kérdezte már egy kicsit jobb hangulatban.</span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">- Igen – és tényleg így éreztem. Egyre jobban kitisztult a fejem, és az érzékeim is jobban működtek. </span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">- Vigyük be! – hallottam Zoé utasító hangját. De most nem hozzám beszélt. A fiúhoz szólt, aki még mindig a karomat fogta, hogy el ne dőljek. </span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">- Fel bírsz állni? – kérdezte a srác az arcomat fürkészve, még mindig mosolyogva.</span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">- Persze – bár ebben nem voltam teljesen biztos. </span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">Éreztem, ahogy a keze a karomról a kezeimre csúszik. Felállt, majd felhúzott magával. Meglepően könnyen sikerült talpra állnom, ám úgy maradnom már kevésbé. Remegett a lábam, és hirtelen elhomályosult a látásom. Csak azt éreztem, hogy összecsuklik a lábam, de a „támaszom” elkapott, mielőtt eleshettem volna. A karjaiban tartott, a mellkasának dőlve éreztem, hogy kuncog. - Ho-hó. Vagy inkább mégsem? </span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">- Felálltam – nyögtem erőtlenül - utalva a tényre, miszerint nem tévedtem. Közben próbáltam újra megtalálni az egyensúlyom. Úgy látszik, jól szórakozik a szenvedésemen, vagy a makacsságomon, mert a vigyor még mindig nem tűnt el az arcáról.</span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">- Várj! – láttam, ahogy lehajol, hogy az ölébe vegyen. Erre a mozdulatra mintha bekapcsolt volna a vészriasztóm, eléggé felélénkültem. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Ne! </i>Akartam kiabálni neki. Kiáltás helyett csak arra futotta, hogy megfogjam a kezét, mielőtt az a combom köré tekeredett volna. Értetlenül nézett vissza rám, nem tudhatta, mit akarok…</span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">- Hagy próbáljam meg még egyszer – kértem, megpróbálva minden magabiztosságot a hangomba erőltetni. </span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">- Rendben- láttam a kétkedést a szemében, de nem erősködött tovább. Bal kezét a derekamra csúsztatta, még a jobbal a kezemet fogta. – Támaszkodj rám!</span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">- Köszönöm – reméltem, hogy kihallja a hálát hangomból. </span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">Ahogy ott álltunk, körbepillantottam, hogy választ kapjak egy régebbi kérdésemre: hol is vagyunk? Mint kiderült a stég mellett feküdtem a füvön még néhány pillanattal ezelőtt. Az, hogy hogyan kerültem oda, még rejtély a számomra. Bár gondolom, kihúzott valaki. A vizes hajból kikövetkeztetve pont ez a srác lehetett az. Ahogy ránéztem, láttam, ahogy az arcomat fürkészi. Egy pillanatra találkozott a tekintetünk. Nem tartott soká, de nekem óráknak tűnt. Zoé érintése térített észhez. Rákaptam a tekintetemet, megtörve a varázst, amit azok a zöld szemek ébresztettek. Barátnőm megfogta a bal kezemet, hogy ő is segítsen. Visszafordultam a mellettem álló fiúhoz, akinek az arcán mintha egy röpke pillanatra zavarodottság látszott volna. Bár ebben nem lehettem biztos, olyan gyorsan tovaszállt. Ahogy meglátta, hogy újra őt figyelem, felém fordult és elmosolyodott, majd bólintott, jelezve, hogy ideje indulnunk. </span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">Bizonytalan léptekkel haladtunk a ház felé, a srácok utat engedtek nekünk. Ahogy az arcokat néztem, már mindenki nyugodtabbnak tűnt, némelyikük még rám is kacsintott, ami mosolyt csalt az arcomra. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Na, akkor még sem rontottam el mindent.</i> Örültem, hogy nem vágtam taccsra a partit. Ahogy felértünk a lépcsőre már éreztem, hogy egyre jobban vagyok. Végigsétáltunk egy folyosón, amit kétoldalt lambéria borított, a falakon képek lógtak. Azt nem tudtam kivenni, hogy kik lehetnek a fotókon, mivel két oldalról eltakarták a kilátást a kísérőim. A lépcsőn felevickéltünk a felső szintre, ami sokkal világosabb volt a sárga falaival, mint a földszint, ami kékre volt festve. Az emeleten egy nappali rész volt kiképezve egy hatalmas barna bőrkanapéval és egy tv-vel, ebből a helyiségből pedig két ajtó vezetett - gondolom - két kisebb szobába. Mi a jobb oldaliba mentünk be. A támaszaim elkísértek az ágyig és leültettek rá. Még mindig hasogatott a fejem, de már legalább nem remegett annyira a lábam.</span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">- Jól van. Itt rendbe szedheted magad, vagy pihenhetsz egy kicsit – állt meg előttem megmentőm, még Zoé leült mellém az ágyra. Normális fényviszonyokban így jobban szemügyre vehettem az előttem álló alakot. Kék térdnadrágot viselt, amiből csöpögött a víz, a pólója a testére tapadt, tökéletes kihangsúlyozva az izmait. Nem az a kigyúrt izompacsirta alkat volt, de látszott rajta, hogy foglalkozik a testével. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Biztos sportol valamit </i>- néztem rajta végig tetőtől-talpig. Mikor elkapta a tekintetemet, elmosolyodott, majd a hajába túrt és körbepillantott a helyiségben. – Öööö… a zuhanyzó ott van – mutatott az egyik ajtóra, ami egy komód mellett volt. – Hozhatok neked még valamit? – hátrált az ajtó felé, hogy magunkra hagyjon minket. </span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">- Nem kell köszönöm – de ekkor akkorát korgott a gyomrom, hogy szerintem kihallatszott az udvarra is. – Hupsz – sütöttem le a szemem. De már mindhárman nevettünk.</span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">- Oké, akkor utána nézek, hogy áll a kaja – lépett ki az ajtón mosollyal az arcán. </span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">Ahogy bezáródott az ajtó én hátravetettem magam az ágyon. Hallottam Zoét, ahogy fel-alá járkál a szobában és közben morog az orra alatt. Feldühítették, és ez nem jó. Ha valaki csak kívülről nézi őt, nem is gondolná, hogy egy vadmacska lakozik benne. Erre mondják azt, hogy a külső nem minden. Csodálkozom, hogy a fiúk - akik bedobtak a vízbe – még élnek. Legalábbis remélem, hogy nem végezte ki őket. Azt biztosra veszem, hogy már különböző módokat kieszelt a bosszúra. Alig várom, hogy elkezdje majd ecsetelni őket. Mikor már úgy éreztem, hogy nem bírom tovább idegekkel a cikkázását kénytelen voltam leállítani. </span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">- Zoé, nyugi. Állj le, kérlek, nem lett semmi baj. </span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">- De lehetett volna – szállt szembe velem. Majd tovább sétálgatott. – Ezért még olyat kapnak… <span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">- De nem lett – mosolyodtam el az előző megjegyzésén. - Kérlek, ülj le, mert szétrobban a fejem a rohangálásodtól – erre hirtelen megtorpant, majd kiment a fürdőszobába. Hallottam, hogy kotorászik valahol és megnyitja a csapat. Egy perccel később egy pohár vízzel és egy aszpirinnel tért vissza, amit nagy hálálkodás közepette gyorsan magamévá is tettem. Miután úgy gondoltam, hogy elég erőm van, hogy elmenjek lezuhanyozni, felültem az ágyon. </span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">- Már csak valami száraz ruhát kellene varázsolni – néztem bizakodó tekintettel barátnőmre, miután végigpillantottam magamon. </span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">- Hmm… Talán van itt még néhány ruhám, amit még akkor hagytam itt, mikor a legutóbb itt voltunk a srácokkal – a haját csavargatva gondolkodott el. – Megyek, megnézem – és végre újra derűsen szaladt ki a szobából. Megkönnyebbültem, hogy újra mosolyogni látom. Utáltam neki fájdalmat okozni és azt is, ha felhúzza magát valamin. </span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">Amíg barátnőmre vártam körbepillantottam a szobában, nagyon hangulatos volt a halványzöld színével és a rendezettségével, mindennek megvolt a maga helye. A falakon poszterek és képek lógtak. Az ágy mellett egy asztal állt. Szemben a másik fal mellett volt egy komód és a fürdőajtó. Balra pedig egy színben tökéletesen passzoló zöld földig érő sötétítő takarta el az erkélyajtót. Miután felmértem mindent, elsétáltam a fürdőig, hogy levegyem a vizes gönceimet, és szemügyre vegyem magam a tükörben. Még nem álltam olyan stabilan a lábaimon, de már biztos voltam benne, hogy nem fogok elájulni. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Még szerencse, hogy nem lett semmi baj.</i> <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Ohh, hogy nézek ki? – </i>simítottam végig víztől csöpögő fürjeimen, ahogy megláttam a képmásomat. A szín már kezdett visszatérni az arcomra, amihez az előbbi néhány pirulásom is hozzásegített –gondoltam bele kuncogva. Jókat szoktam szórakozni a saját szerencsétlenségeimet, persze csak utólag. A szememet látva örömmel állapítottam meg: még jó, hogy nem sminkeltem ki magam, mert akkor most úgy néznék ki, mint egy drogos. A frizurám totál káosz volt, vizes hajamba fűszál és pici ágak ragadtak. De mindezek mellett nem voltam olyan vészes a helyzet. A ruháimat egy lavórba tettem, egy törölközőt tekertem magam köré és úgy mentem vissza a szobába.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">Időközben Zoé is megérkezett egy kék trikóval, egy piros rövidnadrággal és tiszta fehérneművel a kezében. Ahogy átvettem a ruhadarabokat ismét a fürdő felé indultam, hogy egy forró zuhannyal lemossam magamról a mocskot. De az ajtóban megtorpantam, és visszafordultam barátnőmhöz, aki épp az ablakhoz lépett és kifele bámult. Már nyugodtabb volt, mint az előbb, de még mindig érződött rajta a feszültség. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">- Mi történt? – kérdeztem egyszerűen. Zoé lassan fordult felém, látszott rajta, hogy nem akar beszélni róla. Nem szeret olyan dolgokat felhánytorgatni, amik megijesztették, vagy amik fájdalmat okoztak neki. Valójában, van, aki szeret ilyen dolgokról beszélni? Na, de mivel látta rajtam, hogy nem tágítok, leült az ágyra, és várta, hogy mellé telepedjek. Aztán nagy levegőt vett, és nekikezdett a mesélésnek.</span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- Én a konyhában voltam, mikor hallottam a sikítozásodat – kezdte kelletlenül. – Rögtön kiszaladtam, de már későn értem oda, csak azt láttam, ahogy a fiúk bedobtak a vízbe. Gyorsan odamentem. A fiúk csak nevettek, meg lepacsiztak mindenkivel, hogy milyen ügyesek voltak – látszott rajta, a tehetetlen düh. – Meg se hallották, ahogy kiabálok nekik, csak vihogtak és várták, hogy fel gyere. De nem jöttél. Azzal viccelődtek, hogy milyen sokáig bírod már a víz alatt. Olyan süketek voltak – egyre dühösebb lett, a kezét simogatva próbáltam megnyugtatni. – Csak akkor hallották meg a hangom, mikor közöltem velük, hogy nem tudsz úszni. Hirtelen lefagytak. Aztán minden olyan gyorsan történt – meredt maga elé barátnőm, az emlékeiben kutatva. – Hirtelen a semmiből megjelent Tomi és beugrott utánad a vízbe. Olyan volt mintha órák teltek volna el, pedig csak néhány perc volt – letöröltem a könnyeket, amik barátnőm szeméből hullottak. Kis szünetet tartott, még összeszedte magát, majd folytatta. – Aztán nagy sokára felbukkantatok a vízen, Tomi kiúszott veled és lefektetett a fűbe. Annyira megkönnyebbültem, de aztán láttuk, hogy nem vagy eszméletednél és nem veszel rendesen levegőt. Nagyon megijedtem – nézett rám szipogva barátnőm, átöleltem, hogy tudja, most már minden rendben van. – Tomi próbált felébreszteni, de nem akartad kinyitni a szemed – halt el a hangja Zoénak a mondat végén. </span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">- Na, de végül mégis kinyitottam a szemem. És most már minden rendben van – paskoltam meg a kezét és rámosolyogtam. </span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">- Igen. Hála Tominak - mosolyodott el most már Zoé is. Miután úgy véltem, hogy barátnőm jól van, felálltam, és a zuhany felé vettem az irányt. Ahogy az ajtóba értem, barátnőm még kuncogva hozzátette:</span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">- Még szerencse, hogy volt egy ilyen lovag a környéken…</span></div><br />
<span style="font-size: 11pt;"><b style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="background-color: #f3f3f3; color: #6aa84f;">Mindenkinek van véleménye, a tiédre is kíváncsi valaki! =) </span></b></span> Emihttp://www.blogger.com/profile/03851150974890665348noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-2796744424784022782.post-64918300206717174352011-08-29T14:00:00.000+02:002011-08-29T14:00:55.387+02:00A legfantáziadúsabb történet díja<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgM2pAQL-theWLQd_Ok_DuuZJV0jZuC23vnT4Sg6YeWJh_05O6YAwMxlcZT-VqvzeBFAIngGNbwbbXtiIUPwSVwMt-GIjeddTMR_C1jJbzHLrC9ZEg_phXbUXU3pZbVXyfTND9oU0kbIyiT/s1600/d%25C3%25ADj+2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgM2pAQL-theWLQd_Ok_DuuZJV0jZuC23vnT4Sg6YeWJh_05O6YAwMxlcZT-VqvzeBFAIngGNbwbbXtiIUPwSVwMt-GIjeddTMR_C1jJbzHLrC9ZEg_phXbUXU3pZbVXyfTND9oU0kbIyiT/s1600/d%25C3%25ADj+2.jpg" /></a></div><br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
Szabályok:<br />
1) Tedd ki a logót a blogodra!<br />
2) Köszönd meg a díjat akitől kaptad!<br />
3) Írj magadról hét dolgot!<br />
4) Küldd tovább hét embernek!<br />
5) Hagyj üzenetet a blogjukon, hogy meglepetés várja őket!<br />
<br />
<br />
2.<br />
Köszönöm <a href="http://klarii-waiting.blogspot.com/">Clary</a>, hogy rám gondoltál, mikor megkaptad ezt a díjat. Hálás vagyok azért, hogy az életem része vagy. =)<br />
<br />
3. Hűűhaaa XD<br />
- Szeretek énekelni, bár a tehetségem nincs meg hozzá, szóval csak a családom tagjait kínzom.<br />
- Hiszek abban, hogy minden okkal történik, legyen az rossz, vagy jó. =)<br />
- Nagyon szeretek naplót írni, mert az mindig mosolyt csal az arcomra. Visszaolvasva jót nevethetünk rajta, és sokat is tanulunk belőle. =)<br />
- A legtöbben azt hiszik rólam, hogy túl komoly vagyok, pedig az igazság távol áll ettől. Ha igazán jól érzem magam valahol, akkor rám sem lehet ismerni. XD<br />
- Ez a nyár megváltoztatott, ezért nagyon hálás vagyok érte. Semmit sem változtatnék meg rajta. =)<br />
- Néha nagyon filozofikus hangulatba tudok kerülni, ami érdekes - sokszor tanulságos - beszélgetésekhez vezet. =)<br />
- Nagyon fontosnak tartom az álmokat az ember életében. Ott egy más világba csöppenhet; van, hogy a problémáinkra a megoldást az álmokban találjuk meg. =)<br />
<br />
4. Akiknek továbbküldeném:<br />
<a href="http://multvisszavag.blogspot.com/">Stefi</a><br />
<a href="http://moonlightanddark.blogspot.com/">Alice</a><br />
<a href="http://complicatedlove-niki.blogspot.com/">Niki</a><br />
<a href="http://milagrosz.blogspot.com/"> Mili</a><br />
<br />
Én most csak ennyi embernek küldeném, bocsi... Remélem, nem okozok vele nagy problémát. =)<br />
<br />
Még egyszer köszönöm a díjat Clary-nak. Nagyon hálás vagyok érte. =)<br />
<br />
Puszi: <b><span style="color: #38761d;">Emi </span></b>=)<br />
<br />
<br />
Emihttp://www.blogger.com/profile/03851150974890665348noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2796744424784022782.post-52845274100488538892011-08-23T19:44:00.003+02:002011-08-23T19:53:34.621+02:008. fejezet - Ezt nem úszom meg szárazon…<div style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: large;">Sziasztok!</span></div><br />
<br />
<br />
<div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">Először is: Nagyon Szépen Köszönöm az előző fejezethez írt komikat:</span></div><div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;"><b style="color: #741b47;">Clary</b>, örülök, hogy legalább ennyire sikerült átadnom... téged. Lehet, hogy gonoszan hangzik, de kicsit örülök annak, hogy sikerült megbőgetnelek. Bocsi. Ugye, nincs harag? =) Reméltem, hogy ezzel legalább egy kicsit kifejezhetem, hogy milyen fontos szerepet töltesz be az életemben. =)</span></div><div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;"> <b style="color: #0b5394;">Klau</b>, köszönöm, hogy az "aranyos" szóval tituláltad a fejezetet. Ezzel mindent elmondtál róla. =P Remélem a történet folytatása is elnyeri majd a tetszésedet, és ennél már csak jobb lesz. =) </span></div><div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;"><b style="color: #bf9000;">Mili</b>, mindenki örülhet, akinek vannak barátai.Úgy érzem, nem is lehetne nélkülük élni. =) Örülök, hogy tetszett, és köszönöm, hogy figyelemmel követed az eseményeket. Kezd belendülni a történet, remélem, ez is elnyeri majd a tetszésedet... =) </span></div><br />
Szóval a következő fejezet... Ez egy különleges rész, mivel valójában az egész történet ennek a megírásával kezdődött, majd csak később készült el hozzá az ezelőtti hét fejezetet.<br />
Na lássuk, milyen is lett! <br />
Jó olvasgatást! <br />
<br />
Puszi: <b><span style="color: #38761d;">Emi </span></b>=)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg47Xmue3eaX-jCy9h75aTeVuZ1wl4Dwq3CkgVY3bcngS0L9x5hVV6HKAIjqGQBxUlHvZSoXld0TKkyctOKvCCWMisfmP67qHlY8UilrvyID7sQC_h2S96hF9oKp4aqK7uQfgZkhyphenhyphenGVbkKM/s1600/8.+fejezet.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg47Xmue3eaX-jCy9h75aTeVuZ1wl4Dwq3CkgVY3bcngS0L9x5hVV6HKAIjqGQBxUlHvZSoXld0TKkyctOKvCCWMisfmP67qHlY8UilrvyID7sQC_h2S96hF9oKp4aqK7uQfgZkhyphenhyphenGVbkKM/s1600/8.+fejezet.jpg" /></a></div><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg47Xmue3eaX-jCy9h75aTeVuZ1wl4Dwq3CkgVY3bcngS0L9x5hVV6HKAIjqGQBxUlHvZSoXld0TKkyctOKvCCWMisfmP67qHlY8UilrvyID7sQC_h2S96hF9oKp4aqK7uQfgZkhyphenhyphenGVbkKM/s1600/8.+fejezet.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><br />
</a></div><b style="color: #274e13;"><span style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">8. fejezet - Ezt nem úszom meg szárazon…</span></b><br />
<br />
<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--> <div class="MsoNormal" style="tab-stops: 36.0pt; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 11.0pt;">Miután pénteken sikeresen megleptük Maját, átbeszéltük a délutánt náluk. Szegény még el is sírta magát a meghatottságtól. Persze Zoé jó testvérhez híven lekorholta – természetesen csak játékból -, amiért nem árulta el nekünk, hogy milyen tehetséges író. De miután elmesélte, hogy félt elmondani nekünk, mert nem akart csalódást okozni, Zoé is megenyhült. Rengeteget nevettünk, és kifaggattuk Maját minden apróságról. Miután megígérte, hogy első kézből olvashatjuk majd a kész fejezeteket – amit mi olyan kitörő örömmel fogadtunk, hogy a szomszéd néni átcsöngetett -, nekem haza kellett mennem az egyik esti busszal, hogy másnap frissen ébredjek.</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 11.0pt;">Szombat reggel háromszor öltöztem át. Megpróbáltam a legtöbbet kihozni a rendelkezésre álló alapanyagokból. Zoé ma szeretne bemutatni „álmaim lovagjának”, legalábbis ő így fogalmaz. Még csak a gyerekeink neve nincs meg a listáján, azon kívül mindent eltervezett már. Az elmúlt majdnem két hétben megpróbáltam a legkevésbé belelovalni magam abba, hogy legjobb barátnőm ismeri a legjobb pasit a világon. Nem voltam olyan helyzetben, hogy belevessem magam egy kapcsolatba. És egyébként is elég fájdalmas egy pofára esés, ezt én is nagyon jól tudom. Szóval mindig mikor a híres lovagról áradozott nekem, minden erőmmel azon voltam, hogy próbáljak valami hibát találni benne. Túl jó: okos, udvarias, jóképű, zenész, aki nincs elszállva magától. Ugye, hogy túl szép, hogy igaz legyen? De amellett, hogy mindezekkel tisztában voltam, mégis izgatottan készülődtem. Ma eljött a várva várt pillanat, mikor is fény derül az igazságra. </span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 11.0pt;">A reggeli káoszból egy – a jó időre való tekintettel – térdig érő, vállpántos, libegős sötétkék ruhában és egy hozzá színben illő lábujjközös papucsban keveredtem ki.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A hajamat még tegnap este becsavartam, most csak hagytam, hogy barna tincseim a vállamra omoljanak, az oldalába tűztem egy hófehér műorchideát. Nagyon ritkán sminkelem magam, ezért ezt inkább most sem tettem. Miután késznek nyilvánítottam a frizurámat és az arcomat, feltettem a szemüvegemet. Végig mértem magam tetőtől-talpig, Elégedetten állapítottam meg, hogy így már talán nem nézek ki annyira strébernek. Majd a szék támlájáról leakasztottam a táskám, és az asztalról felkaptam az MP4-emet – amit még szerdán kaptam anyutól, mivel az előző zenelejátszóm elromlott. A fülhallgatót feltéve léptem ki a bejárati ajtón, amikor megcsapott a kellemesen meleg kora nyári szellő a frissen vágott fű illatával. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Tökéletes napnak ígérkezik. </i>Széles mosollyal az arcomon libbentem le a lépcsőn és indultam útnak. Szinte ugrálni lett volna kedvem olyan jó volt a hangulatom. A fülemben a kedvenc számaim szóltak talán kicsivel hangosabban, mint szükséges lett volna, de ez most cseppet sem zavart. Nem is tudtam elképzelni, hogy lenne e valami, ami el tudta volna rontani a kedvem. Nem akartam magam belelovalni, de már nagyon izgatott voltam. Alig vártam, hogy végre találkozzam azzal az „angyallal”. Még ha nem is fogok beleszeretni, legalább túl leszek ezeken az őrült ábrándozásokon. Ahogy elmerültem gondolataimban, szinte észre sem vettem, hogy már le kell szállnom a buszról. Belegondolva, fogalmam sem volt, hogyan kerültem oda. Még jó, hogy már lassan csukott szemmel is eltalálok a legjobb barátnőmhöz. </span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 11.0pt;">Zoéval az utcájuk felénél futottunk össze. Ahogy megláttam fogadott húgomat, ha még lehet az eddiginél is jobb kedvem lett, majd nagy öleléssel üdvözöltük egymást.</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 11.0pt;">- Hogy kicsípte magát valaki – jegyeztem meg nevetve, azzal a huncut kis mosollyal az arcán, amit úgy szeretek. </span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 11.0pt;">- Rossz vagy – nyújtottam ki rá a nyelvem. Majd oldalba böktem, és belé karoltam. </span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 11.0pt;">Lépteinket hangos kacarászás kísérte, ahogy „hazafelé” sétáltunk. Már lassan otthon érzem magam náluk. Imádom Zoé családját, néha olyan érzésem van, itt sosincs vége a nevetésnek. Maja két évvel fiatalabb nálunk. Fantasztikus egy teremtés. Amellett, hogy gyönyörű és tehetséges, még humora is van. Bár ez nem meglepő ebben a családban. Ő a harcos amazon, aki mindenkivel szembeszáll. Még keresi a helyét a világban, és próbál beilleszkedni, mint minden vele egykorú a tinik válságát éli. Folyton azt próbálgatja, hogyan fejezze ki magát. Mint nemrég kiderült, néhány éve már rendszeresen ír, és szuperül csinálja, emellett a kézügyessége sem elhanyagolható, egy kis Picasso. Zoé papája Józsi bá’ a poéngyáros. Nincs ember, akit ne tudna megnevettetni. Néha elképzelem, ahogy vasárnaponként az újságokat böngészi új viccekre vadászva.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 11.0pt;">- Még indulás előtt bekapunk valamit? – kérdezte azzal a sokatmondó mosollyal barátnőm.</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 11.0pt;">- Anyukád? – válaszként szemeit forgatva bólintott. Nem voltam képes megállni, hogy el ne nevessem magam. </span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 11.0pt;">Zoé mamája az egyik leggondoskodóbb ember a világon. Ha lehetne, mindentől megóvná az ő szemefényeit. Egyetlen problémája, hogy annyira meg szeretne adni mindent a lányainak, hogy végül mindig a munkájába temetkezik. Ezért gyakran vannak összetűzései a lányaival, de valójában csodálatos anyuka. Nem lehet nem szeretni, ahogyan a körülötte lévő emberek kívánságait lesi. Az biztos, hogy senki nem hal éhen mellette. Néha félek, ha túl sok időt töltök náluk, akkor már ki sem fogok férni az ajtón. </span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 11.0pt;">- Senki sincs itthon. Felkapom a táskám és mehetünk is – jött ki a szobájából Zoé. Mikor meglátott, megtorpant és felkuncogott. – Igen, gyönyörű vagy. </span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 11.0pt;">- Tudom – mondtam egy magabiztosan mosollyal az arcomon, ahogy a tükörben szemléltem magam. </span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 11.0pt;">Zoé mellém sétált, így most már mindketten szemügyre vettük magunkat és egymást. Rajta egy térdig érő virágokkal tarkított fehér ruha volt és egy hasonló színű szandál. Tökéletesen látszottak a hasonlóságok és a különbségek közöttünk. Ő kicsit alacsonyabb és sokkal szebb volt nálam. Még az ő szeme csoki barna volt, addig az enyém zöldeskék. A haját nemrég levágatta, így most csak a válláig értek a majdnem szögegyenes tincsek, amiket egy hajgumival fogott hátra. Miután feltöltődtünk kellő önbizalommal nevetve elfordultunk a képmásainktól és az ajtó felé vettük az irányt. </span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 11.0pt;">Úgy döntöttünk elsétálunk a tóhoz, ami nincs túl messze barátnőmék házától. Az odafele úton végig a két hét múlva esedékes kiruccanásunk volt a téma. Alig várom már, hogy elszabaduljak kicsit otthonról. Jót fog tenni a környezetváltozás. Bár Zoé mamáját nehéz volt rávenni, hogy elengedjen minket egyedül egy hétre, de miután bevetettünk minden meggyőző képességünket, amibe persze Józsi bá’ is beletartozik, - nagy örömünkre - beadta a derekát. Ez pontosan két napja történt. Azóta megállás nélkül az utunkat és Maja meglepetését terveztem. Már lefoglaltam a szállást, ami nem volt nehéz, mivel ismerem a tulajt, Dany-t. Az elmúlt négy - öt évben minden nyáron fent töltöttem egy hetet a hegyekben, azonban ez az első alkalom, hogy viszek is magammal valakit. Imádok a természetben elmerülni, mert ott távol lehetek mindentől, kikapcsolhatok és feltöltődhetek energiával.</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 11.0pt;">Már közel jártunk, ezt abból tudtuk, hogy vagy egy kilométerre el lehetett hallani a zenét, és a srácok kiabálását. Jó volt a hangulat, ez nem kétséges. A nyaraló mögül füst szállt fel, szóval már elkezdték a főzőcskézést. Miután beléptünk az udvarra hirtelen elkapott az idegesség, amit sajnos még a zene sem tudott feloldani. Vagy tíz – tizenöt srác volt itt, akik kisebb csoportokban beszélgettek. Rögtön kiszúrtam a kajafelelősöket, akik a hasukat fogva nevettek azon, hogy az egyik társuk – aki már többet ivott a kelleténél – zavartan néz a tűz melletti fáról a bográcsba és fennhangon magyaráz valamit a többieknek a kezeivel durván gesztikulálva. Alig hallatszott el valami hozzánk, de annyit ki tudtam venni a beszélgetésből, hogy a jókedélyű barátnak valamilyen problémája volt az étel ízesítésével kapcsolatban, amibe került néhány falevél a fáról. Mire megérthettem volna a többiek reakcióját, Zoé megragadta a karom és a tornác felé kezdett húzni, ahol három fiú beszélgetett. </span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 11.0pt;">- Sziasztok. Én Zoé vagyok, ő pedig a barátnőm, Beca – mutatott be minket barátnőm egy széles mosoly kíséretében, ahogy felszaladt a lépcsőn. - Nem láttátok véletlenül Tomit? </span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 11.0pt;">A három srác egyszerre fordult felénk. Gyorsan felmértem őket: mindegyikőjük rövidnadrágot és atlétát viselt, a kezükben pedig egy-egy előre behűtött sört tartottak. Ahogy végig néztek rajtunk mindegyikőjük arcára mosoly csúszott. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Szóval tényleg nincs itt egy lány sem?Ajaj. Zoé ezért még kapni fog.</i> <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Kíváncsi leszek, mi fog ebből kisülni.</i> Gondoltam magamban, és visszamosolyogtam rájuk. </span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 11.0pt;">- Hello. Ööö… Tomi most ment el. Valami hiányzott a főzéshez, azt mondta elugrik a városba és megveszi – válaszolta végül kissé elkésve a középen álló srác le nem véve a szemét barátnőmről. – De nem sokára visszajön – folytatta, majd kedvesen hozzátette – Addig hozhatok nektek egy sört? </span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 11.0pt;">- Azt megköszönnénk – felelte elkápráztató mosollyal az arcán Zoé. Szóval akkor neki is bejön a srác, nyugtáztam mosolyogva. „Vendéglátónk” nevére fény is derült, ahogy leugrott a lépcsőn és a hűtőláda felé vette az irányt - a felsője hátuljára volt nyomtatva jó nagy betűkkel: „Roli, az ász.” </span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 11.0pt;">- Kicsit sem egoista – súgtam oda barátnőmnek, mire mindkettőnkből előtört a nevetés. Úgy látszik ezt Roli is meghallotta, mert egy széles vigyor kíséretében hátrafordult, és ránk kacsintott.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 11.0pt;">Az elkövetkezendő háromnegyed órában újdonsült idegenvezetőnk kíséretében körbejártuk a többieket. Megnyugodva tapasztaltam, hogy nem is olyan vészes a helyzet, mint amitől féltem. Mindenki nagyon kedves volt, jókat nevettük és viccelődtünk. Miután már mindenkivel beszéltünk a társaságból, én letelepedtem a bogrács mellé szemmel tartani a „főzést”, még Zoé beugrott a konyhába Rolival, hogy hozzanak még ki egy kis innivalót a hűtőből. Úgy tűnt, nagyon jól kijönnek egymással, kíváncsian várom majd a fejleményeket. Ismerve a barátnőmet, lesz majd miről beszélni, vagyis inkább: mit hallgatni. A tüzet nézve elmerültem gondolataimban, amíg vártam a többiekre, amikor is egy hangos kiáltást hallottam:</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 11.0pt;">- MOST! – nem tudom, ki volt a hang tulajdonosa, de nem is volt időm ezen gondolkodni, mert hirtelen három srác vett körül. Az ijedségtől egy apró sikoly hagyta el a szám. Nem kellett sokat gondolkodnom rajta, hogy rájöjjek, mit akarnak velem csinálni. </span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 11.0pt;">- Ne! Fiúk. Léci! Ne tegyétek! – kértem őket esedezve. </span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 11.0pt;">De úgy tűnt mindegyikőjük elengedi a füle mellett a szavaimat. Hármójuk közül a legmagasabb – talán Eriknek hívták, ha jól emlékszem – felkapott és a stég felé kezdett cipelni. Ez alatt a másik kettő a kezemet és a lábamat fogta meg. Bárhogy kapálództam nem sikerült kiszabadulnom a kezeik közül. </span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 11.0pt;">- Kérlek! Fiúk. Komolyan. Ne csináljátok! Léci – próbáltam minél meggyőzőbb lenni, ám ez sem segített. </span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 11.0pt;">Elvesztettnek nyilvánítottam minden esélyt, hogy szárazon megúszom ezt a kalandot. Már csak hangos nevetések zaja visszhangzott a fülemben, ahogy a stég szélén lógtam két fiú kezei között, akik himbáltak a víz és a „szárazföld” között.</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 11.0pt;">- Három – kezdték a visszaszámlálást.</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 11.0pt;">- Kérlek! Ne tegyétek! – próbálkoztam még. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Csak remélem, hogy nem túl mély a víz…</i></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 11.0pt;">- Kettő. </span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 11.0pt;">- Fiúk! – <i style="mso-bidi-font-style: normal;">…mert nem szeretném elrontani a hangulatot egy fulladással…</i> </span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 11.0pt;">- Egy. </span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 11.0pt;">- Ne! - <i style="mso-bidi-font-style: normal;">… mivel nem tudok úszni.</i> </span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 11.0pt;">De már hirtelen nem éreztem a kezek szorítását a csuklómon és a bokámon. Nem éreztem semmit csak a levegőt, ahogy elsüvít mellettem a másodperc tört része alatt. Összegömbölyödtem és az utolsó pillanatban megpróbáltam nagy levegőt venni, hogy legyen elég a tüdőmben csobbanáshoz. Magamban elmondtam néhány kedves szót a bűnösökre, akiket tuti, hogy megkeresek, ha élve kikerülök innen.</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-family: Arial; font-size: 11.0pt;">Minden olyan rövid idő alatt történt. Ám, meglepően sok mindenre emlékszem. Emlékszem, ahogy a víz centiről centire belepi a testem, aztán ahogyan a tó alja felé ereszkedem. A hideg víz mintha a csontjaimig átjárt volna. A szemem nyitva volt, bár nem tudom hogyan. Az adrenalin pumpált az ereimben. A szívverésem majd átszakította a dobhártyámat. Azon voltam, hogy a legtovább kitartsak. Ahogy a víz mélyére értem, éreztem a kezem alatt a homokot és a kavicsokat. Tudtam, hogy fel kell állnom és el kell rugaszkodnom, hogy a felszínre törve újra levegőhöz jussak. Az eszemmel mindezt tudtam, de a testem nem reagált. Meg sem bírtam mozdulni. Aztán éreztem, ahogy az utolsó levegőfoszlány is elhagyja a számat, az utolsó buborék szállt fel a szemem előtt. Segítségért szerettem volna kiáltani, vagy tenni valamit, bármit. De semmi. Aztán minden kezdett elsötétülni. Tudtam, hogy el fogom veszíteni az eszméletemet, ha gyorsan nem csinálok valamit. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Mozdulj már!</i> Ordítozott egy hang a fejemben. De semmi. Így nyelt el a sötétség. Úgy, hogy nem tettem ellene semmit…</span></div><br />
<br />
<span style="font-size: 11pt;"><b style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="background-color: #f3f3f3; color: #6aa84f;">Mindenkinek van véleménye, a tiédre is kíváncsi valaki! =) </span></b></span> Emihttp://www.blogger.com/profile/03851150974890665348noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-2796744424784022782.post-1128796131701982892011-08-22T19:10:00.000+02:002011-08-22T19:10:03.793+02:00A legváratlanabb fordulatok díja<div style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">Ez totálisan váratlanul ért, meg kell hogy mondjam. =) </div><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhtXN_XNWLzyG36Yxpue7Czvha-BB1WZu5ytWdZJBqoaMHNM_RzCW02fCaWMXgLrSwFYwzCVW5erJQUf7tNUAUs9HcAq7ujOZiLglPVeIm_16qfXUZ2zo8xivnYPMZ6tGQaojYTzHJ_Oy3-/s1600/d%25C3%25ADj.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhtXN_XNWLzyG36Yxpue7Czvha-BB1WZu5ytWdZJBqoaMHNM_RzCW02fCaWMXgLrSwFYwzCVW5erJQUf7tNUAUs9HcAq7ujOZiLglPVeIm_16qfXUZ2zo8xivnYPMZ6tGQaojYTzHJ_Oy3-/s1600/d%25C3%25ADj.jpg" /></a></div><br />
<div style="line-height: 22px; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; padding-bottom: 0px; padding-left: 0px; padding-right: 0px; padding-top: 0px; text-align: left;"><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; padding-bottom: 0px; padding-left: 0px; padding-right: 0px; padding-top: 0px; text-align: center;"><div style="text-align: left;"><span style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; padding-bottom: 0px; padding-left: 0px; padding-right: 0px; padding-top: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; padding-bottom: 0px; padding-left: 0px; padding-right: 0px; padding-top: 0px;"><b><i><u><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;">A DÍJ SZABÁLYAI:</span></u></i></b></span></span></div><div style="text-align: left;"><b style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; padding-bottom: 0px; padding-left: 0px; padding-right: 0px; padding-top: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; padding-bottom: 0px; padding-left: 0px; padding-right: 0px; padding-top: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;"><br />
</span></span></b></div><div style="line-height: 21px; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; padding-bottom: 0px; padding-left: 0px; padding-right: 0px; padding-top: 0px; text-align: center;"><div style="clear: both; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; padding-bottom: 0px; padding-left: 0px; padding-right: 0px; padding-top: 0px; text-align: left;"><span class="Apple-style-span" style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; padding-bottom: 0px; padding-left: 0px; padding-right: 0px; padding-top: 0px;"><span class="apple-style-span" style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; padding-bottom: 0px; padding-left: 0px; padding-right: 0px; padding-top: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;">1. Tedd ki a logót a blogodra</span></span></span></div></div><div style="clear: both; line-height: 21px; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; padding-bottom: 0px; padding-left: 0px; padding-right: 0px; padding-top: 0px; text-align: left;"><span class="Apple-style-span" style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; padding-bottom: 0px; padding-left: 0px; padding-right: 0px; padding-top: 0px;"><span class="apple-style-span" style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; padding-bottom: 0px; padding-left: 0px; padding-right: 0px; padding-top: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;">2. Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad!</span></span></span></div><div style="clear: both; line-height: 21px; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; padding-bottom: 0px; padding-left: 0px; padding-right: 0px; padding-top: 0px; text-align: left;"><span class="Apple-style-span" style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; padding-bottom: 0px; padding-left: 0px; padding-right: 0px; padding-top: 0px;"><span class="apple-style-span" style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; padding-bottom: 0px; padding-left: 0px; padding-right: 0px; padding-top: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;">3. Írj ki 7 dolgot magadról!</span></span></span></div><div style="clear: both; line-height: 21px; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; padding-bottom: 0px; padding-left: 0px; padding-right: 0px; padding-top: 0px; text-align: left;"><span class="Apple-style-span" style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; padding-bottom: 0px; padding-left: 0px; padding-right: 0px; padding-top: 0px;"><span class="apple-style-span" style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; padding-bottom: 0px; padding-left: 0px; padding-right: 0px; padding-top: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;">4. Küldd tovább 7 írónak (Linkeld a blogjukat!)</span></span></span></div></div></div><div style="line-height: 22px; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; padding-bottom: 0px; padding-left: 0px; padding-right: 0px; padding-top: 0px; text-align: left;"><span class="Apple-style-span" style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; padding-bottom: 0px; padding-left: 0px; padding-right: 0px; padding-top: 0px;"><span class="apple-style-span" style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; padding-bottom: 0px; padding-left: 0px; padding-right: 0px; padding-top: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;">5. Hagyj megjegyzést a blogjukon, hogy meglepetés várja őket nálad!</span></span></span></div><div style="line-height: 22px; margin: 0px; padding: 0px; text-align: left;"><span class="Apple-style-span" style="margin: 0px; padding: 0px;"><span class="apple-style-span" style="margin: 0px; padding: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;"> </span></span></span></div><div style="line-height: 22px; margin: 0px; padding: 0px; text-align: left;"><span class="Apple-style-span" style="margin: 0px; padding: 0px;"><span class="apple-style-span" style="margin: 0px; padding: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;"></span></span></span></div><div style="line-height: 22px; margin: 0px; padding: 0px; text-align: left;"><span class="Apple-style-span" style="margin: 0px; padding: 0px;"><span class="apple-style-span" style="margin: 0px; padding: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;"> </span></span></span></div><div style="line-height: 22px; margin: 0px; padding: 0px; text-align: left;"><span class="Apple-style-span" style="margin: 0px; padding: 0px;"><span class="apple-style-span" style="margin: 0px; padding: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;">2. </span></span></span></div><div style="line-height: 22px; margin: 0px; padding: 0px; text-align: left;"><span class="Apple-style-span" style="margin: 0px; padding: 0px;"><span class="apple-style-span" style="margin: 0px; padding: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;">Nagyon szépen köszönöm <a href="http://complicatedlove-niki.blogspot.com/">Nikinek</a> a díjat. Ahogy már mondtam, nagyon megleptél vele. Hálás vagyok, amiért olvasod a történetemet, és azért mert erre a díjra méltónak találtad. Köszönöm. =)</span></span></span></div><div style="line-height: 22px; margin: 0px; padding: 0px; text-align: left;"><span class="Apple-style-span" style="margin: 0px; padding: 0px;"><span class="apple-style-span" style="margin: 0px; padding: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;"><br />
</span></span></span></div><div style="line-height: 22px; margin: 0px; padding: 0px; text-align: left;"><span class="Apple-style-span" style="margin: 0px; padding: 0px;"><span class="apple-style-span" style="margin: 0px; padding: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;">3. </span></span></span></div><div style="line-height: 22px; margin: 0px; padding: 0px; text-align: left;"><span class="Apple-style-span" style="margin: 0px; padding: 0px;"><span class="apple-style-span" style="margin: 0px; padding: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;">- Életem a zene. Nem túlzok, ha azt mondanám, hogy nélküle biztosan bekattannék. =P</span></span></span></div><div style="line-height: 22px; margin: 0px; padding: 0px; text-align: left;"><span class="Apple-style-span" style="margin: 0px; padding: 0px;"><span class="apple-style-span" style="margin: 0px; padding: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;">- Szeretek új arcokat megismerni. Szó szerint értve, mivel szörnyű a névmemóriám. XD</span></span></span></div><div style="line-height: 22px; margin: 0px; padding: 0px; text-align: left;"><span class="Apple-style-span" style="margin: 0px; padding: 0px;"><span class="apple-style-span" style="margin: 0px; padding: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;">- Bár nemrég kezdtem el "hivatalosan", de imádok írni. Már nem tudom, mit kezdenék nélküle. =)</span></span></span></div><div style="line-height: 22px; margin: 0px; padding: 0px; text-align: left;"><span class="Apple-style-span" style="margin: 0px; padding: 0px;"><span class="apple-style-span" style="margin: 0px; padding: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;">- Amint ez észrevehető: smile-függő vagyok. =P</span></span></span></div><div style="line-height: 22px; margin: 0px; padding: 0px; text-align: left;"><span class="Apple-style-span" style="margin: 0px; padding: 0px;"><span class="apple-style-span" style="margin: 0px; padding: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;">- Nagyon szeretek másokon segíteni, sokkal jobb lesz tőle a világ, és boldogabb leszek én is. =)</span></span></span></div><div style="line-height: 22px; margin: 0px; padding: 0px; text-align: left;"><span class="Apple-style-span" style="margin: 0px; padding: 0px;"><span class="apple-style-span" style="margin: 0px; padding: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;">- Imádok élni. Minden szépségével és hibájával egybevéve semmire se cserélném le az életemet. =)</span></span></span></div><div style="line-height: 22px; margin: 0px; padding: 0px; text-align: left;"><span class="Apple-style-span" style="margin: 0px; padding: 0px;"><span class="apple-style-span" style="margin: 0px; padding: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;">- Feltölt energiával, ha új dolgokat próbálhatok ki. Így lett az életem része a futás is. =D</span></span></span></div><div style="line-height: 22px; margin: 0px; padding: 0px; text-align: left;"><span class="Apple-style-span" style="margin: 0px; padding: 0px;"><span class="apple-style-span" style="margin: 0px; padding: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;"> </span></span></span></div><div style="line-height: 22px; margin: 0px; padding: 0px; text-align: left;"><span class="Apple-style-span" style="margin: 0px; padding: 0px;"><span class="apple-style-span" style="margin: 0px; padding: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;">4.</span></span></span></div><div style="line-height: 22px; margin: 0px; padding: 0px; text-align: left;"><span class="Apple-style-span" style="margin: 0px; padding: 0px;"><span class="apple-style-span" style="margin: 0px; padding: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;"> Akik szerintem megérdemlik (Másoknak is odaítélném, de mivel a lényeg az, hogy terjedjen a díj, olyanokat választottam, akik még - ha jól tudom - nem kapták meg. =D ) :</span></span></span></div><div style="line-height: 22px; margin: 0px; padding: 0px; text-align: left;"><span class="Apple-style-span" style="margin: 0px; padding: 0px;"><span class="apple-style-span" style="margin: 0px; padding: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;"></span></span></span></div><div style="line-height: 22px; margin: 0px; padding: 0px; text-align: left;"><span class="Apple-style-span" style="margin: 0px; padding: 0px;"><span class="apple-style-span" style="margin: 0px; padding: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;"> </span></span></span></div><div style="line-height: 22px; margin: 0px; padding: 0px; text-align: left;"><span class="Apple-style-span" style="margin: 0px; padding: 0px;"><span class="apple-style-span" style="margin: 0px; padding: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;"></span></span></span></div><div style="line-height: 22px; margin: 0px; padding: 0px; text-align: left;"><a href="http://atiltottszerelem.blogspot.com/"><span class="Apple-style-span" style="margin: 0px; padding: 0px;"><span class="apple-style-span" style="margin: 0px; padding: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;">Elena</span></span></span></a></div><div style="line-height: 22px; margin: 0px; padding: 0px; text-align: left;"><span class="Apple-style-span" style="margin: 0px; padding: 0px;"><span class="apple-style-span" style="margin: 0px; padding: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;"><a href="http://milagrosz.blogspot.com/">Mili </a></span></span></span></div><div style="line-height: 22px; margin: 0px; padding: 0px; text-align: left;"><a href="http://micsoda-szerelem.blogspot.com/"><span class="Apple-style-span" style="margin: 0px; padding: 0px;"><span class="apple-style-span" style="margin: 0px; padding: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;">Kesha</span></span></span></a></div><div style="line-height: 22px; margin: 0px; padding: 0px; text-align: left;"><span class="Apple-style-span" style="margin: 0px; padding: 0px;"><span class="apple-style-span" style="margin: 0px; padding: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;"><a href="http://moonlightanddark.blogspot.com/">Alice </a></span></span></span></div><div style="line-height: 22px; margin: 0px; padding: 0px; text-align: left;"><a href="http://taylorlautnerstory-chanel.blogspot.com/"><span class="Apple-style-span" style="margin: 0px; padding: 0px;"><span class="apple-style-span" style="margin: 0px; padding: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;">Chanel</span></span></span></a></div><div style="line-height: 22px; margin: 0px; padding: 0px; text-align: left;"><span class="Apple-style-span" style="margin: 0px; padding: 0px;"><span class="apple-style-span" style="margin: 0px; padding: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;"><a href="http://love-on-the-linkinpark-stage.blogspot.com/">Amy </a></span></span></span></div><a href="http://evernessatruelove.blogspot.com/">Evness</a><br />
<br />
<div style="line-height: 22px; margin: 0px; padding: 0px; text-align: left;"><span class="Apple-style-span" style="margin: 0px; padding: 0px;"><span class="apple-style-span" style="margin: 0px; padding: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;">5. </span></span></span></div><div style="line-height: 22px; margin: 0px; padding: 0px; text-align: left;"><span class="Apple-style-span" style="margin: 0px; padding: 0px;"><span class="apple-style-span" style="margin: 0px; padding: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;">Rajta vagyok a feladatmegoldáson... =)</span></span></span></div><div style="line-height: 22px; margin: 0px; padding: 0px; text-align: left;"><span class="Apple-style-span" style="margin: 0px; padding: 0px;"><span class="apple-style-span" style="margin: 0px; padding: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;"><br />
</span></span></span></div><div style="line-height: 22px; margin: 0px; padding: 0px; text-align: left;"><span class="Apple-style-span" style="margin: 0px; padding: 0px;"><span class="apple-style-span" style="margin: 0px; padding: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;">Még egyszer NAGYON KÖSZÖNÖM a díjat Nikinek! </span></span></span></div><div style="line-height: 22px; margin: 0px; padding: 0px; text-align: left;"><span class="Apple-style-span" style="margin: 0px; padding: 0px;"><span class="apple-style-span" style="margin: 0px; padding: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;"> </span></span></span></div><div style="line-height: 22px; margin: 0px; padding: 0px; text-align: left;"><span class="Apple-style-span" style="margin: 0px; padding: 0px;"><span class="apple-style-span" style="margin: 0px; padding: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;"><br />
</span></span></span></div><div style="line-height: 22px; margin: 0px; padding: 0px; text-align: left;"><span class="Apple-style-span" style="margin: 0px; padding: 0px;"><span class="apple-style-span" style="margin: 0px; padding: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;"><br />
</span></span></span></div><div style="line-height: 22px; margin: 0px; padding: 0px; text-align: left;"><span class="Apple-style-span" style="margin: 0px; padding: 0px;"><span class="apple-style-span" style="margin: 0px; padding: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;"> </span></span></span></div><div style="line-height: 22px; margin: 0px; padding: 0px; text-align: left;"><span class="Apple-style-span" style="margin: 0px; padding: 0px;"><span class="apple-style-span" style="margin: 0px; padding: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;"><br />
</span></span></span></div><div style="line-height: 22px; margin: 0px; padding: 0px; text-align: left;"><span class="Apple-style-span" style="margin: 0px; padding: 0px;"><span class="apple-style-span" style="margin: 0px; padding: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;"> </span></span></span></div><div style="line-height: 22px; margin: 0px; padding: 0px; text-align: left;"><span class="Apple-style-span" style="margin: 0px; padding: 0px;"><span class="apple-style-span" style="margin: 0px; padding: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;"><br />
</span></span></span></div>Emihttp://www.blogger.com/profile/03851150974890665348noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-2796744424784022782.post-14993773571124685602011-08-15T07:23:00.000+02:002011-08-15T07:23:14.641+02:007. fejezet - Titkos élet<div style="color: #274e13; font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><b><span style="font-size: large;">Sziasztok! =)</span></b></div><br />
<div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">Köszönöm az előző fejezethez írt két komit:</div><div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><b><span style="color: #741b47;">Mili</span></b>, hálás vagyok a figyelmeztetést, át is néztem. A jókívánságokat köszönöm, számítok a véleményedre a továbbiakban is. A folytatás pedig már itt is van. =)</div><div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><br />
</div><div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><b><span style="color: #0b5394;">Klau</span></b>, az arcodra olvasás közben tényleg kíváncsi lennék. Egyszer majd felveszem videóra, ezt mindenkinek látnia kell. XD Hálás vagyok neked minden sorért, amit rám pazarolsz. Szeretlek! <3 =)</div><br />
Most pedig a folytatás! Ezt a fejezetet egyik barátnőmnek ajánlanám: Clary-nak. Ő is író, ahogy azt már korábban említettem. A történeteiből már rengeteget tanulhattam, és még nincs vége. Az ő személye ihlette a következő fejezet szereplőjét... =)<br />
Nem is szaporítom tovább a szót.<br />
<br />
Jó olvasgatást!<br />
Puszi: <b style="color: #38761d;">Emi</b> =)<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEitam3y5-3DkzTYx-_r8g_8F8NEwWv_8MFo6ZEDp-iwcLPXPnP6tGahD2_uXZXUsF-cN7w2-jmfNdg0SHz01XnbdCGXNWuv1pxyEiGq554jUTQHYhQJfY4pmOX0Xu8hx3Xp00Mi5qhzuE9Y/s1600/7.+fejezet.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="251" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEitam3y5-3DkzTYx-_r8g_8F8NEwWv_8MFo6ZEDp-iwcLPXPnP6tGahD2_uXZXUsF-cN7w2-jmfNdg0SHz01XnbdCGXNWuv1pxyEiGq554jUTQHYhQJfY4pmOX0Xu8hx3Xp00Mi5qhzuE9Y/s320/7.+fejezet.jpg" width="320" /></a></div><br />
<div style="color: #38761d; font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><b>7. fejezet - Titkos élet</b></div><div style="color: #38761d; font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br />
</div><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--> <br />
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 36.0pt; text-align: justify;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: "Engebrechtre Expanded";">Maja szemszöge</span></b></div><div class="MsoNormal" style="tab-stops: 36.0pt; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">- Hogy lehet valaki akkora idióta, mint ez a Ricsi? – fújtattam a bejárati ajtót becsapva magam után. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">- Maja?! Az ajtó! – hallottam anyám korholó hangját a konyhából kiszűrődni. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">- Szia! Bocsi – kiáltottam vissza, nem mintha nagyon érdekelt volna. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">Ahogy lerúgtam a cipőmet a folyosó közepén, rögtön a szobám felé vettem az irányt. Felszaladva a lépcsőn a tetőtérben találtam magam. Ahogy körbenéztem, észrevettem, hogy anya kitakarított… <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Remélem a szobámba nem ment be.</i> Ahogy beértem a sötétben úszó kuckómba, bezárkóztam, lehajítottam a táskám az ajtó elé a sarokba és levetettem magam az ágyra. A plafont bámultam, még mindig totál pipa voltam. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Ha még egyszer meglátom azt a… srácot, esküszöm, teszek róla, hogy ne legyenek unokái. Mit képzel magáról? Ki ő, hogy csak úgy fogdosson?</i> Utálom ezt a sulit, tele van önimádókkal, akiket azon kívül, hogyan áll a hajuk semmi más nem érdekel. Jó, azért akad néhány jó arc is, de a többség – forgattam a szemem a gondolatra. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>És nekem miért pont mindig ezekkel kell összeakadnom? Még csak elsős vagyok a gimiben, de már tudom, hogy így nem fogom túlélni a következő három évet. Úgy jöttem ide, hogy tiszta lappal indulok. Nem akartam az a megszeppent, kis nyuszi lenni, aki régen voltam. Az általános iskolai emlékek lassan kúsztak be a tudatomba, egyre bosszúsabb lettem. Dühösen vágtam az öklömet az ágyra, megpróbálva elhessegetni magamtól azokat a kellemetlen képeket. Megfogadtam mikor beléptem első nap az új iskola ajtaján, hogy nem hagyom magam megalázni. Erre tessék, egész évben ilyen egocentrikus mitugrászok szívóznak velem. Szerencsére sikerült elég hamar ráébresztenem a többségüket, hogy nem érdemes engem piszkálni - az mellékes, hogy milyen módszereket használtam… Anya persze, ha ezt meghallaná, megint elkezdené a szokásos beszédét, hogy apa és ő mindent megtettek, hogy mi jó nevelést kapjunk. Erre én mindent tönkreteszek, folyton szégyent hozok rájuk a viselkedésemmel… bla-bla-bla. Erre én persze mindig elmondom neki, hogy nem én kezdem a verekedést, de mintha ezt meg sem hallaná. Néha a falnak tudnék menni a szelektív hallásától. Csak akkor vesz észre valamit, ha az tetszik neki. Sosem figyel rám…</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">És még ez a mai is: volt még néhány gyerek a suliban, akik nem adták fel a szekálást. Az iskola sztárja – Ricsi – és a sleppje nem bírnak leszállni rólam és a barátaimról. Nem volt olyan nap, hogy ne kötöttek volna belénk. Attól, hogy olyan jó pasinak képzeli magát, nem kellene úgy bánnia az emberekkel, mintha a lábtörlői lennének. Mikor ezt megmondtam neki ma is például, csak vigyorgott, és mikor megfordultam, hogy elmenjek, megfogta a fenekem. Nekem sem kellett több, jól képen töröltem, de ez sem hatotta meg. Látszott az arcán, ahogy kirajzolódik a tenyerem nyoma, de csak nevetett. Tuti, hogy nem élte volna túl a délutánt, ha nem jött volna ki az ebédlőből épp Sörhas – a tesi tanár -, aki mellékesen kicsit sem csíp engem. Ennek az lehet az oka, hogy folyton beszólogatok neki órán, mert állandóan piásan jön be tanítani. Ilyen embert hogyan engedhetnek gyerekek közé? Amint meglátott a kis üdvöskéjével szemben – mert persze Ricsike a sztárfocista a suliban -, megfogta a karomat és magával rángatott, mondván már megint biztos valami rosszat tettem. Ez süket volt? Nem hallotta, hogy épp engem aláztak meg a fél aula előtt? Persze, hogy nem, hisz Ricsike a kis kedvenc. Fúj. A hányinger is elkap, ha arra gondolok, hogy az ujjai köré csavarta ez a pávián a tanári kar tagjait – olyan erősen szorítottam ökölbe a kezem, hogy az már fájt. És hát mit számít az igazság? Persze, hogy semmit. A suli hierarchiája felbonthatatlan. Ha egyszer beskatulyáznak, akkor tehetsz bármit, viselhetsz bármit, mondhatsz bármit, nincs menekvés. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">Ezek után persze rabszolgamunkára lettem fogva. Mindjárt vége a sulinak, már csak egy hét, és aztán enyém az egész nyár – próbáltam nyugtatni magam. De addig ki kell még bírnom valahogy.</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">- Húúú, de jól esne most egy cigi – sóhajtottam egy nagyot.</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">- De te most épp leszokóban vagy, Maja. Ezt ne felejtsd el!- tök jó, már magamban beszélek. Ha ez nem jelenti azt, hogy bediliztem, akkor semmi. Bár, ha úgy vesszük szeretek értelmes emberekkel beszélgetni, szóval ez is elfogadható – gondoltam Tomi szavaira kuncogva. Tomi Zoé egyik legjobb haverja, akit ha minden igaz holnap akar bemutatni Becának. Kíváncsi leszek, mi fog kisülni ebből… - mosolyodtam el, ahogy elképzeltem néhány lehetőséget. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">Merengésemből a telefonom csörgése riasztott fel, rögtön a zsebemhez kaptam, de az üres volt. Hova is tettem? Zavartan néztem körbe a szobámban. Azt hallom, hogy valami alatt van… De hol? Mikor leesett, hogy még mindig a táskám mélyén lapul, akkorát csaptam a homlokomra, hogy az biztos, meg fog látszani. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">- Gratula – nálam szerencsétlenebb ember nincs is a Földön. Talán csak a nővérem. Ahogy eszembe jutott a ma reggeli incidense, mosolyra húzódott a szám. Közben már a táskám előtt térdelve sikerült nagy nehezen kihalászni a készüléket, ami SMS érkezését jelezte. Ismeretlen számról jött az üzenet és csak egyetlen szóból állt: „chat”. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;"><span style="mso-spacerun: yes;"> N</span>em kellett sokat gondolkodnom rajta, hogy mit is jelenthet ez. Rögön levágódtam az asztalom előtti gurulós székre. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">- Gurulós szék! Gurulós szék! – sikítottam pánikozva. Még idejében sikerült - megkapaszkodva az asztal szélébe - megállítanom magam, mielőtt nekiestem volna a szekrénynek. Aztán ijedten néztem körbe a szobában, hogy látta e valaki az előző megmozdulásomat. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Mintha koppanást hallottam volna? </i>Ááá, dehogy csak a fejem volt… leesett, hogy egyedül vagyok. Ufff. Én sem vagyok normális. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">Totó – a gépem – meglehetősen lassan töltött be, amíg én azon gondolkodtam, hogy ki lehetett az üzenet feladója? A dühöm elpárolgott, már csak feszült voltam. Ujjaimmal az asztalon dobolva vártam, hogy kapcsolódjon a net. De mivel ez is eltartott egy darabig, elindítottam közben a válogatás albumomat, így most már zene járta át az egész helyiséget, ami megnyugtatott egy kissé. Ahogy betöltött a böngésző, a kezdőlapon már rögtön megjelent a drágaságom. Széles vigyor ült ki az arcomra, ahogy végignéztem rajta. A legjobb dolog az életemben. Az életművem. A saját blogom. Ahogy láttam Jay és Nichol ölelkező alakját az oldal tetején, egy jóleső bizsergés futott át rajtam. Alattuk pedig a legszebb mondat cikornyás betűkkel írva: „Ha az álmok útját járom”. Lehet, hogy kissé elfogult vagyok, na de ennyi még belefér – nyugtattam meg magam. A szemem tovább siklott: a nap folyamán lett két új rendszeres olvasóm. Aztán észbe kaptam, hogy miért is jöttem fel… az üzenet. Rögtön a chatet kerestem a szememmel. A legfelső bejegyzés: „ A legnagyobb rajongóid: kop-kop.” <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Mi van? Ez meg mit akar jelenteni?</i> Összerezzentem, ahogy meghallottam, hogy valaki kopogtat, de most igazából. Hirtelen olyan érzésem támadt mintha egy horrorfilmbe cseppentem volna – és a homályban úszó szoba nem sokat javított a hangulaton. Aztán mégis felálltam, odébb rúgtam a táskám, majd remegő kezekkel a kilincs felé nyúltam. Megtorpantam, de aztán nagy levegőt vettem és kinyitottam az ajtót. Meglepődve láttam, hogy senki nem áll előtte. Ki akartam lépni, hogy körbenézzek, de a lábammal belerúgtam valamibe. Ahogy lenéztem, egy dobozt pillantottam meg díszcsomagolásban. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Mi van? Én itt már semmit sem értek. Lemaradtam valamiről?</i> A szülinapom majd csak három hónap múlva lesz. Leguggoltam, hogy közelebbről is szemügyre vegyem a csomagot. Kék alapon könyvek díszelegtek a csomagolópapíron, szürke szalaggal volt átfűzve a doboz, aminek a tetején egy kézzel írt kis kártya díszelgett: „A legnagyobb rajongóidtól. =)”. Nem ismertem fel a kézírást. De hogyan kerülhetett ez ide? Még mindig nem értettem semmit, és ez egyre inkább frusztrált. Ahogy felemeltem, meglepődve vettem észre, hogy sokkal könnyebb, mint amire számítottam – tekintve, hogy milyen nagy. Bevittem a szobámba, majd sarokkal berúgtam az ajtót magam után, miközben le sem vettem a szememet az ajándékról. Miután letettem az ágyra, az ablakhoz léptem és felhúztam a redőnyt. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Na, így már sokkal jobb.</i> Nyugodtabb lettem, ahogy a fénysugarak egyre jobban betöltötték a teret. Nincs nagy bajom a sötétséggel, csak épp nem akkor vágyom rá, mikor ismeretlenektől kapok csomagot. A legnagyobb rajongóim? Ez csak valami vicc lehet. Egyetlen dolog, amiért rajongóim lehetnének az… a blog. Ezzel kapcsolatban már rengeteg e-mailt kaptam a csajoktól, és néhány sráctól is – amin meg is lepődtem. De anya nem enged be idegeneket a házba, és a családból pedig senki nem tudja, hogy én írok. Vagyis azt tudják, hogy írok – még néhány művemet meg is mutattam nekik, még Becának is -, de azt nem, hogy blogolok, főleg, hogy elég jól is megy. Hogy miért nem mondtam el nekik? Nem is tudom, talán nem akartam, hogy ez alapján ítéljenek meg. Anya szerint az írásból nem lehet megélni, és mint hivatásos munkamániás hobbiként sem tudja ezt elfogadni. Vagy talán nyomósabb indok volt, hogy féltem. Féltem a véleményüktől. Szóval ők sem tudhatják. Akkor meg ki? </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">Mivel jobb ötletem nem volt, úgy döntöttem kibontom a meglepetés tárgyát. Jó alaposan le volt ragasztva, szóval fel kellett túrnom - a nem túl rendezett - szobámat az ollóért. De végül megtaláltam. Ahogy lefejtettem a csomagolást és levettem a doboz fedelét, még mindig értetlenül álltam a „probléma” előtt. Még egy dobozt találtam, ugyanígy becsomagolva. Ezen is volt egy kártya: „Majának”. Folytattam az előző műveletet egymás után még háromszor. Egyre kisebb és kisebb dobozok lapultak a nagyobbakban, mindegyiken volt egy kártya: „Mert te vagy a legjobb”, „Mert te vagy a legtehetségesebb”, „Mert mi szeretünk”. A papír már halomban állt körülöttem, beterítette az egész franciaágyat is. Ahogy a dobozok mérete csökkent, az én izgatottságom csak fokozódott. A következő már alig volt nagyobb, mint egy doboz üdítő. Ahogy megpillantottam a kártyát, elkerekedett a szemem: „És mert nem szóltál…”. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">- Kinek? – kiáltottam a feszültségtől - talán - kicsit hangosan. Gyorsan lekaptam róla díszítést, majd a tetejét, reménykedve, hogy már végre megtudom, mi rejlik a sok szemét között. De csak egy újabb kis csomagot találtam. Remegett a kezem, ahogy az utolsó kis üzenetért nyúltam. Félve pillantottam meg a cikornyás betűket: „… most takaríthatsz. XD”. Ha eddig értetlenül álltam a helyzet előtt, akkor most tuti, hogy elvesztem. Körbenéztem a szobámban és fanyarul konstatáltam, hogy káoszt varázsoltam a már amúgy is kupis helyiségbe. De ez most a legkevésbé sem érdekelt. Óvatosan levettem az utolsó fedelet is, elkerekedett a szemem, ahogy megpillantottam az ezüstözött szelencét a mélyén. Talán még levegőt venni is elfelejtettem. Minden idegszálam megfeszült. Elkapott a szédülés, ezért lehuppantam az ágyra az ölemben tartva a kis ládikát. Lassan hajtottam fel a fedelét. Ahogy megpillantottam, könnyek csordultak ki a szememből, éreztem a számban a sós ízüket. Meghatódtam. A szelence egy fekete tollat rejtett, rá pedig csak ennyi volt gravírozva: „Büszkék vagyunk rád. Zoé és Beca. =)”</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><br />
</div><span style="font-size: 11pt;"><b style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="background-color: #f3f3f3; color: #6aa84f;">Mindenkinek van véleménye, a tiédre is kíváncsi valaki! =) </span></b></span> Emihttp://www.blogger.com/profile/03851150974890665348noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-2796744424784022782.post-17739224590705637842011-08-09T08:14:00.002+02:002011-08-09T12:21:52.425+02:006. fejezet - „Találtam valamit...”<div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-size: small;"><b>Sziasztok!</b></span></div><br />
<div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">Köszönöm az előző fejezethez írt komikat: =)</div><div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"></div><div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><b><span style="color: #0b5394;">Klau</span></b>, nagyon szépen köszönöm, hogy - bár kicsit elfogultan =P - mindig elmondod nekem a véleményed. Nagyon sokat jelent ez a számomra. =) Nagyon szeretlek, Húgi. <3 =)</div><div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><br />
</div><span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><b style="color: #351c75;">Audrey</b>, nagyon örülök neki, hogy tetszik, amit és ahogyan írok. A folytatás pedig már itt is van. =D</span><br />
<br />
<div style="font-family: inherit;">A következő fejezetben van sírás, nevetés, kérdések...</div><div style="font-family: inherit;">Jó olvasást! =)</div><div style="font-family: inherit;"><br />
</div><div style="font-family: inherit;">Puszi: <b style="color: #38761d;">Emi</b> =)</div><br />
<b style="font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><br />
</b><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjC5tg2BBUAO8BJhGA40wtFfr_82NVNB2K64tyO9-Yy3-vrDaE3QIWegA3gxPDIPHoRmjdnwvGa9wgiddurBudQcwP2Z65Eo5D_2Z5ggy1kWYIib7y32gEDMKktjClZnX5nyabwzWoQKYif/s1600/6.+fejezet.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="228" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjC5tg2BBUAO8BJhGA40wtFfr_82NVNB2K64tyO9-Yy3-vrDaE3QIWegA3gxPDIPHoRmjdnwvGa9wgiddurBudQcwP2Z65Eo5D_2Z5ggy1kWYIib7y32gEDMKktjClZnX5nyabwzWoQKYif/s320/6.+fejezet.jpg" width="320" /></a></div><br />
<b style="color: #38761d; font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;">6. fejezet - „Találtam valamit...” </b><br />
<br />
<div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">Vasárnap délután, mint egy zombi, úgy sétáltam fel-alá a házban. Nem találtam a helyem. Már kitakarítottam a szobámat, még arra is képes voltam, hogy leüljek tanulni – bár már nem sok értelmét láttam. Azonban a gondolataim minduntalan visszavándoroltak ahhoz az ébenfekete zongorához, ott az eldugott raktár sötétjében. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 11pt;">Ahogy véget ért a játék és már az utolsó hangok is belevesztek a messzeségbe, hallottam a tapsvihart a fülemben, mindenki állva ünnepelt. Ám, a nagy zaj mellett valami mást is lehetett hallani. Valaki a nevemet kiáltja? Mikor eljutott a tudatomig, felpattant a szemem, és újra a poros raktárban találtam magam. Zoé biztos keres már. Felálltam a székről és felkaptam a földön heverő lepedőt. Végigterítettem a hangszeren, majd körbenéztem, hogy minden a helyén van-e. </span></i></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 11pt;">- Beca – hallatszott ismételten a kiáltás.</span></i></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 11pt;"> A kijárat felé siettem, de az ajtóban megtorpantam. Még egy utolsó pillantást vetettem a zongorára. Éreztem, hogy könny gyűlik a szemeimbe. Nem akarom itt hagyni. </span></i></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 11pt;">- Jobban járnál, ha előre, néznél – szólt rá Zoé szórakozottan valakire, amire már én is felkaptam a fejem.</span></i></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 11pt;">Gyorsan lekapcsoltam a villanyt, bezártam az ajtót és a helyére húztam a függönyt. És már siettem is barátnőmhöz, akinek – mint kiderült - épp nekiment egy fiatal srác.</span></i></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 11pt;">- Ne haragudj! – kért elnézést a fiú. </span></i></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 11pt;">Olyan húsz - huszonegy évesnek saccoltam volna, szolgálónak volt öltözve. Biztos abban az új darabban játszik, amiben az a mókás francia gróf is. Kicsit zavartnak tűnt, ahogy hátrafordult, mikor odaértem hozzájuk. Találkozott a tekintetünk. Úgy nézett rám… nem is tudom elmondani, hogyan. Talán, mint aki szellemet látott, bár nem is igazán. Nem volt rémült. Inkább arra hasonlított – ez furcsán hangzik, de -, mint mikor az autóbalesetet túlélt nagybátyám arról beszélt, mikor a halál közelében meglátta a fényt a sötétségben. Kicsit megrémített. De ez a pillanat nem tartott sokáig. Hirtelen elfordult tőlem. Még motyogott valami olyasmit, hogy dolga van, és még egyszer elnézést kért barátnőmtől. Majd elszaladt a színpadról levezető lépcső felé, de mielőtt teljesen eltűnt volna, még utoljára visszanézett. Csak bambán bámultam utána, próbáltam rájönni, mit láthatott. </span></i></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 11pt;">- Hol voltál? – fogta meg a vállam Zoé. Aztán az arcomra nézett. – Jól vagy? – aggódás csengett a hangjából. </span></i></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 11pt;">- Persze – fordultam felé értetlenül. – Miért?</span></i></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 11pt;">- Olyan mintha sírtál volna. Minden rendben van? – megérintettem az arcom és éreztem, hogy nedves, ahol az előbb egy könnycsepp kiszaladt a szememből. </span></i></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 11pt;">- Igen… - gondolataim megint a zongorára siklottak, és elmosolyodtam. – Nem fogod elhinni, hogy mit talál…</span></i></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 11pt;">- Lányok! Mehetünk? – Zoé papája kiáltott felénk a nézőtér széléről integetve. Összenéztünk barátnőmmel tisztázva, hogy ezt majd csak később beszélhetjük meg. Majd elköszöntünk a többiektől és elmentünk.</span></i></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 11pt;">A szombat további részét Zoééknál töltöttük. Részletesen beszámolt a „világítós” sráccal folytatott beszélgetésérő, aki bár helyes volt, nem rendelkezett túl sok sütnivalóval. Elhívta barátnőmet egy randira, de ő nem bízott benne, hogy valaha is valami kialakulna ebből. Aztán én elmeséltem neki, hogy mit találtam az sötét kis helyiségben. Következőnek, majd jobban körülnézünk. De megbeszéltük, hogy addig nem szólunk róla senkinek, legyen ez a mi kis titkunk.</span></i><span style="font-size: 11pt;"></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">- Buummm! – rontott be az ajtót majdnem beszakítva a bátyám a szobámba. Ijedtemben akkorát ugrottam, hogy hátraestem a széken, amin az előbb hintáztam épp. Lábaim az egekbe álltak, ahogy elterültem a földön. A kipárnázott háttámlának köszönhetően nem ütöttem meg magam. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">- Hogy az a… Te nem vagy észnél. Én most úgy megverlek – áradtak belőlem a szavak. Több se kellett Petinek, hogy a földön kössön ki. Ám, ő a vihogástól rogyott a padlóra. Levegő után kapkodva törölgette nevetéstől könnyes arcát, még én kissé ingerülten feltápászkodtam és visszaültem a helyemre. Őt néztem, ahogy a lambérián fetreng, és már én sem bírtam tovább. Belőlem is kitört a nevetés. Addig csináltuk ezt, amíg már a hasunk is megfájdult. A sajgó arcunkat masszírozva próbáltunk lehiggadni. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Az ilyen pillanatok fognak majd nekem nagyon hiányozni, ha szeptembertől felköltözik Budapestre. </i>Gondoltam bele kicsit elkeseredve.<i style="mso-bidi-font-style: normal;"> </i>De elhessegettem ezt a gondolatot<i style="mso-bidi-font-style: normal;">. </i>Majd mikor már úgy éreztem, hogy kacagás nélkül meg tudok szólalni, kérdőre vontam.</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">- Ezt most muszáj volt?</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">- Miért, nem volt jó? – húzta fel a szemöldökét, miközben egy széles mosoly terítette be az egész arcát. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">Próbáltam komoly arcot vágni, de nem sikerült. – Akkor is, meg is sérülhettem volna – húztam fel az orrom. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">- A hájad felfogta az esésed - a megjegyzésére válaszolva legyintettem egyet. Egyik idegesítő szokása mostanság, hogy folyamatosan lekövérez. Nem tudom, honnan veszi ennek az alapját, és azt sem, hogy ez számára miért vicces, de láthatólag mindig jól szórakozik rajta. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">- Na, de akartál is valamit? – még szélesebben elvigyorodott. Látszott rajta, hogy küzd az újabb nevetőroham ellen. – Mármint valami értelmeset?</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">Egy pillanatra elgondolkodott, úgy tűnt elfelejtette, hogy miért jött a szobámba. Aztán, mint, ahogy a villanykörte felgyullad, őt is megtalálta a világosság. Ennek láttán nem bírtam megállni, hogy ne mosolyodjak el.</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">- Jah, igen. Találtam valamit, gondoltam lehet, hogy érdekel – kérdőn néztem rá. Aztán felálltam és követtem őt a szobájába. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">A szobaajtót nem tudtam teljesen kinyitni, mert az nekiütközött egy súlyzónak. Ahogy körbepillantottam mosolyogva állapítottam meg, hogy a kupi a hét eleje óta semmit sem változott. Maximum egy kupac tiszta ruhával nőtt a már amúgy is a szekrény tetejéig magasodó halom az ágyán. A halványzöldre festett szoba kicsit sem nyújtotta azt a nyugtató képet, amit kellett volna. A sötétítők ki voltak húzva, bár fogalmam sincs, hogyan juthatott el hozzájuk bárki is, anélkül, hogy megtanult volna hegyet mászni, vagy repülni. A szekrények ajtói tárva- nyitva voltak, a polcaik üresen álltak. A könyveinek a fele az ágya mellett egy halomban hevert, még a másik része az íróasztala feletti polcon volt összeborogatva. Néha úgy gondolom, valamiféle különleges képességgel rendelkezik, hogy képes megtalálni itt bármit is.</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">A gépre mutatott, ami az asztalán volt. Ahogy átvergődtem magamat a szoba közepén álló rajzfelszerelésén, leültem a székére. Kérdő pillantásomat látva csak mosolyogva annyit mondott:</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">- Olvasd! </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">Engedelmesen a monitor felé fordultam. Egy internetes oldal volt megnyitva, pontosabban egy blog. Tetszett a címe és a kinézete. A fejlécen egy fekete hajú fiú átölelt egy törékenynek tűnő lányt, mellé cikornyás betűkkel volt felírva a címe: „Ha az álmok útját járom”. Az egész oldal alapszíne a szürke volt, viszont néhol, mint ahogy a hóvirág előtűnik a hótakaró alól, fel - feltűnt egy - egy a szivárvány színeiből, barátságos külsőt kölcsönözve a lapnak. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Nem is rossz. </i>Összegeztem elismerően.<i style="mso-bidi-font-style: normal;"> </i></span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">Az jobb oldalsó sávba ki volt téve egy számláló, ami azt tartotta nyilván, hogy hányan nézték már meg az oldalt. Elkerekedett a szemem, amikor megláttam, az összesített számot: huszonkétezer látogató. A rendszeres olvasók száma pedig hetvenhárom volt. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Ejha.</i> Biztos tehetséges író lehet a csaj – legalábbis én arra következtettem, hogy lányé a blog. Mikor Peti észrevette, hogy nem a történetet olvasom, hanem csak nézelődöm rámförmedt:</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">- Olvasd már!</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">- Oké, oké – szememet forgatva ráztam a fejem. Miért olyan sürgős ez neki? Bele se akarok gondolni, hogy egyáltalán hogyan találta meg ezt a website-ot.</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">Szóval belevetettem magam az olvasásba. A prológus egy árva lányról szólt, aki a nevelőszülőktől nevelőszülőkig járt. Voltak jobb és rosszabb napjai, ám egyszer úgy döntött, hogy elege van az egészből és megszökik. Az ő meneküléséről, túléléséről, beilleszkedéséről és persze az igaz szerelemről szól a történet. Csak úgy faltam a sorokat. Előrébb csúsztam a széken az izgalmamban, gondolom ezt Peti is észrevette, mert megpróbált elfojtani egy kacagást… sikertelenül. De nem tulajdonítottam neki nagy figyelmet. Mivel az első fejezet is meg volt nyitva, így tovább futtattam a szemem. Egész jónak tűnt. Bár nem értettem annyira az íráshoz - csak hobbiból szoktam írni néha egy-egy novellát -, de mint hivatalos könyvmoly, felismerek egy jó történetet. És ez kifejezetten érdekesnek tűnt. Volt benne valami különleges. Nem az a nyáltól csöpögő sztori, mint amilyenekből tucatjával lehet találni a neten. Nem is tudnám megmagyarázni, de nem is kellett, mert a hozzászólások magukért beszéltek. Nem találtam egy kritikus, vagy becsmérlő szót sem. Mindenkinek nagyon tetszett a cselekmény. Eldöntöttem, hogy elolvasom a többi fejezetet, és ha olyan, akkor rendszeresen fogom követni is az eseményeket. Biztos nem bánom majd meg. De még mindig nem jöttem rá, hogy mit akart tőlem Peti. Ez nem az ő stílusa, nem hiszem, hogy a történet tetszett volna meg neki. Mikor felé fordultam, már rajztáblával az ölében ült a szőnyegen, hátát az ágy oldalának támasztva. Épp egy szarvast rajzolt, ha jól vettem ki, így fejjel lefelé. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">- Ez nagyon jó – hagytam, hagy döntse el, hogy ez a megjegyzés a rajzára szólt vagy az oldalra. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">Fel sem nézett a lapról, de láttam, hogy mosolyog az orra alatt. Majd csak ennyit szólt: - Menj lejjebb!</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">Értetlen arccal visszafordultam a géphez, és lejjebb görgettem az egeret. Kerestem, hogy mi lehet az a dolog, ami olyan érdekes lehet a bátyám számára. Végignéztem mindent centiről centire. A chat beszélgetést is átfutottam, hátha valami megjegyzésen akadt fent, de nem volt benne semmi lényeges. Aztán következtek a linkek, amelyek más blogokra vezettek, de ott sem találtam semmit, ami szerintem különös lehet. Értetlenségemben visszafordultam Petihez, de mivel ő még mindig nem nézett fel rám, elvetettem az ötletet, hogy csak meg akar szívatni valamivel. Már kezdtem feladni, hogy megtalálom, amit mutatni akart nekem, amikor a lap legaljára ért a görgő. És ott találtam meg azt, amire a bátyám célzott. Hogy érdekel-e? Persze. Teljes mértékig sokkolt a - mint kiderült - lány profilja. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ismerem ennek a blognak az íróját. Nem tudtam, mit csináljak, vagy mondjak. Azt hittem, hogy ez az egész csak egy vicc. Végül leesett állal utat engedtem a meglepetésemnek, amit egy halk vihogás követett a hátam mögül.</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;">- Maja??? </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;"> </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 11.35pt;"><span style="font-size: 11pt;"> </span></div><br />
<span style="font-size: 11pt;"><b style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="background-color: #f3f3f3; color: #6aa84f;">Mindenkinek van véleménye, a tiédre is kíváncsi valaki! =) </span></b></span>Emihttp://www.blogger.com/profile/03851150974890665348noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2796744424784022782.post-89210916795710202862011-08-01T09:24:00.000+02:002011-08-01T09:24:43.383+02:005. fejezet - Csak játssz!<div style="color: #274e13; font-family: "Helvetica Neue",Arial,Helvetica,sans-serif;"><b>Sziasztok!</b></div><br />
Köszönöm az előző részhez írt komikat:<br />
<b style="background-color: white; color: #6aa84f;">Mili</b>, lesz még ilyen naplóbejegyzés, remélem az is legalább ennyire elnyeri majd a tetszésedet. =)<br />
<br />
<b style="background-color: white;"><span style="color: #0b5394;">Klau</span></b>, nagyon szépen köszönöm a támogatásodat, nem is tudom, mire mennék nélküled. Rengeteget segítesz nekem, amiért hálás vagyok. Köszönöm, remélem a továbbiak is tetszeni fognak. =)<br />
<br />
A következő fejezetben egy varázslatos helyre csöppenünk. Végre többet tudhatunk meg Beca és a zene kapcsolatáról. Remélem, mindenki tetszését elnyeri majd. =)<br />
Vágjunk is bele!<br />
<br />
Puszi: <b style="color: #38761d;">Emi </b>=)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiehZgXmGNzWzgDFru9qda3FvEs8GgYl9SVWj089thUZuucixbBmPYkpTQp1QMvGozOo7D8OyMTNsPj_ycHwPvTgahblS-Yz2D9dEcFH3i-IIxAh3zOmWWur9u38oMUjRWabg4RCUVp48oy/s1600/piano-s.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiehZgXmGNzWzgDFru9qda3FvEs8GgYl9SVWj089thUZuucixbBmPYkpTQp1QMvGozOo7D8OyMTNsPj_ycHwPvTgahblS-Yz2D9dEcFH3i-IIxAh3zOmWWur9u38oMUjRWabg4RCUVp48oy/s320/piano-s.jpg" width="320" /></a></div><br />
<div style="color: #38761d; font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><b>5. fejezet - Csak játssz! </b></div><br />
<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style> <![endif]--> <br />
<div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">A napok eseménytelenül teltek a hét további részében. A idő csigalassúsággal vánszorgott, ahogy egyre inkább vártam a hétvége közeledtét. Néhány nap alatt helyrerázódott a bokám. Az orvos azt mondta, hogy csak meghúzódott. Egy kis tornával és pihenéssel helyre is jött. A suliban unatkoztam, délutánonként Zoéval találkoztam, vagy csak beültem a könyvtárba olvasgatni, esténként pedig – mikor már nem fájt a lábam – elmentem futni. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">Zoé papája megígérte nekünk még néhány héttel ezelőtt, hogy elvisz minket az egyik próbára a színházba. Ő ott dolgozik, mint hivatásos zenész és zeneszerző. Ő tanította meg Zoét is gitározni. Nagyon sok számban - amit a színházi musicalek alatt hallunk - benne van Józsi bá’ kezének munkája. A legtöbb dalt a helyi színházban ő is játssza, amellett, hogy jó párat írt is már. Nem kell mondanom, majd kiugrottam a bőrömből, mikor megkérdezte tőlünk szerdán, hogy a hétvégén ráérünk-e. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">Szombaton már reggel hatkor ébren feküdtem az ágyamban. Este alig bírtam elaludni, az éjszaka pedig egyfolytában forgolódtam, erre most meg a plafont bámulom. Néha nem értem saját magamat sem. Még szerencse, hogy nem voltam fáradt. Tombolt bennem az adrenalin, amit majd holnap kipihenek – nyugtattam magam. Alig bírtam türtőztetni magam, hogy fel ne hívjam Zoét csak, hogy megbizonyosodjak róla, nem csak álmodtam: ma tényleg bemegyünk a színházba. Sokan nem érthetik az izgatottságomat, de én már gyerekkorom óta odáig vagyok a teátrum légköréért. Óvodás koromban A dzsungel könyve volt az első, amit láttam. Úgy gondoltam, varázslat, ami a színfalak mögött folyik. Ahogyan a helyszínek cserélődnek a forgó színpadon, aztán ahogy a hevederekben ülő alakok a magasba emelkednek. Én mindezt csodának tartottam. Bár az idő elteltével én is rájöttem, hogy mindez csak a technika fejlődésének köszönhető, azért a lelkesedésem a művészet iránt mit sem lankadt. A kedvenceim mindig is a musicalek voltak, valami, ami összeköti a színészetet a zenével. Bámulatos. Sokszor gondolkodtam rajta, hogy elmegyek egy – egy meghallgatásra. De nem tartottam elég tehetségesnek magam hozzá, így végül mindig meghátráltam. Viszont attól még szerettem volna látni a háttérben folyó munkát. És ma hála Zoénak és az apukájának lehetőségem is nyílik rá. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">Hét órakor dudorászva ugrottam ki az ágyból. Miután felvettem hófehér térdig érő pántos ruhámat és felcsatoltam hátra a hajam, hagyva, hogy néhány tincs az arcomba lógjon, elmentem reggelizni. Anya ma is dolgozik, Peti pedig az egyik haverjánál alszik. Azt nem tudom, hogy apám merre lehet, de az biztos, hogy nincs itthon. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">- Szóval enyém a ház - nevettem fel hangosan. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">Bekapcsoltam a gépet, és elindítottam a válogatás albumomat, a hangerőt maxra állítottam. Anya ezt biztos nem díjazná. Néhány basszusnál még az ablaküveg is beleremeg a hangerőbe. De ez most a legkevésbé sem érdekelt. A konyhában táncolva reggeliztem meg, majd elmosogattam. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">Az órára pillantottam, még negyed óra és itt vannak értem Józsi bá’-ék. Mivel jobb dolgom nem volt, úgy döntöttem leseprem a járdát. Így a mai jó cselekedetemet is letudtam. Épp ellenőriztem, hogy minden nyílászáró zárva van, amikor dudálást hallottam a ház elől. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Itt vannak.</i> Ugrottam nagyot örömömben. Úgy viselkedtem, mint egy kisgyerek, aki most kapja meg élete legszuperebb ajándékát. A legjobb az, hogy pont így is éreztem magam. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">A színház hatalmas épülete kívülről is szemet kápráztató volt, az eredeti épületet 1894-ben építették, de később többször felújították. A legutóbbi átépítés óta a külső falat sárgára, az ablakokat és az ajtókat vörösesbarnára festették. Az egész egy napraforgó színeiben pompázik. A köré emelt épületek közül kiemelkedik szépségével. A belső tér elrendezése az eleganciát tükrözi, a falakat körbe lambéria és bársony fedi. A plafonról ezüstcsillárok lógnak alá, amelyekben az égők, mint kis gyertyák világítanak esténként. Hatalmas tükröket szereltek fel szerte a folyosókon, olyan hatást keltve ezzel, mintha a végtelenségig sétálhatnánk. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 11.0pt;"><br />
Mindenhol takarítónők, irodisták és kellékesek lézengtek. Ahogy sétáltunk mindegyikűjük mosolyogva köszöntött minket.</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">- Szerbusz Józsi! Behoztad a lányaidat? Üdvözletem Hölgyeim! – csókolt kezet nekünk egy grófi maskarába öltözött férfi. A meglepetéstől megszólalni is alig tudtam, ráadásul el is vörösödtem, aminek a láttán persze Zoé elkacagta magát. Könnyű neki, ő már hozzá volt szokva a színészek furcsa hóbortjaihoz. Látva sértődött pillantásomat, amivel barátnőmre néztem - aki ezt még jobban élvezte, mint a pirulásomat -, a gróf közelebb hajolt hozzám és a fülembe súgta: - A nő arcán a pír a leggátlásosabb férfiban is vágyat ébreszt – ha eddig vörös voltam, akkor most már lángoltam. Zoé pedig a hasát fogta a nevetéstől. – Elnézést, de most távoznom kell. Hív a kötelesség – talán kicsit rájátszott a szerepére, de minket nagyon szórakoztatott. Majd mielőtt még elment volna, egy színpadias meghajlás kíséretében hozzátette: - Au revoir, Hölgyeim!</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">Zoé még öt perccel később is levegőért kapkodott a nevetéstől, amikor már egy sötét folyosón haladtunk valahol a színpad mögött. Természetesen nem felejtve el megemlíteni fél percenként, hogy milyen idióta arcot vágtam az előbb. Ahogy kiléptünk az ajtón, Zoé megbotlott egy vezetékben, de még idejében sikerült elkapnom a karját, így nem esett el.</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">- Köszön… – motyogta, de nem fejezte be. A látványtól lélegezni is elfelejtett, amit meg tudtam érteni. Bár ő már sokszor járt itt, de ez a hely folyton tartogat valami meglepetést neki – mondta nekem még mielőtt idejöttünk. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">Körülöttünk mindenhol emberek nyüzsögtek. Nem tudtam, hova kapjam a tekintetem. Az egész olyan volt, mintha egy hangyabolyba cseppentünk volna. Mindenki rohangált, és tette a dolgát. Néhány táncos a sarokban épp bemelegített, egy hölgy rongydarabokkal járkált fel-alá, és közben számokat kiabált – gondolom a ruhák méretét jelentették -, a díszletesek épp egy habszivacs oszlopot próbáltak meg felállítani és még sok más személy sürgött-forgott a színpadon. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Szóval ilyen a háttérmunkája egy színdarabnak.</i> Méláztam el tátott szájjal. Józsi bá’ odaszólt nekünk valamit, hogy mindjárt jön, mi nézzünk csak körül nyugodtan. Bár ezt csak néhány perc késéssel fogtuk fel, annyira megával ragadott minket ez a kép. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">Miután Zoé rögtön kiszúrta a leghelyesebb srácot a tömegben - aki épp a világítást ellenőrizte –, megbeszéltük, hogy egy fél óra múlva ugyanitt találkozunk. Így végül elindultam egyszemélyes felderítőkörutamra. Mindenki nagyon kedvesnek tűnt, ahogy elmentem mellettük, rám mosolyogtak, némelyek még köszöntek is.</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">A színpad eszméletlen látványt nyújtott. Azt már tudtam, hogy vissza fogok még ide jönni, mert ennyi nem elég. Ezt nem vagyok képes egyszerre feldolgozni. Ahogy ott körbe-körbe forogtam, próbálva minél több mindent magamba szívni, egy sötét függönyt pillantottam meg a háttérben. A kíváncsiságtól hajtva odasétáltam, így megláttam, hogy az anyag valójában egy ajtót takar. Keresetem valami feliratot, csak hogy tudjam, ha nem szabad bemennem oda, mert nem akartam bajt okozni. De sehol nem találtam tiltótáblát, ezért a kilincshez nyúltam. Furcsa érzés fogott el, ahogy benyitottam a sötét helységbe. Áporodott szag volt, régen volt már itt kiszellőztetve. Bár ezt nem csodálom körbepillantva egy ablakot sem láttam. Az ajtót résnyire nyitva hagytam, hogy egy kis fény szűrődjön be. A falat tapogatva kutattam villanykapcsoló után. Miután megtaláltam felkattintottam, a hirtelen jött világosság miatta a kezemet a szemem elé kellett kapnom. Kellett egy kis idő, hogy hozzászokjak a homályos fényekhez, de amint ez sikerült a lélegzetem is elakadt. A szoba tele volt hangszerekkel. A fal mellett baloldalon egy asztal volt, különböző méretű dobozokkal felpakolva. Az asztal előtt állványok és gitártartó tokok álltak. Az állványokon álló hangszereket lepedővel takarták le, hogy védjék a sérülésektől, a portól. Ahogy a szemmel körbepásztáztam a falakat, különböző zeneszerzők, énekesek néztek vissza rám. Olyan volt, mint egy zenei kuckó. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Nekem is kell egy ilyen.</i> Abban már teljesen biztos voltam, hogy ezek után muszáj visszajönnöm. Ahogy elindultam az asztal mellett, még több hangszert fedeztem fel, legtöbbjük, úgy ahogy a gitárok is le voltak fedve valamivel. Majdnem mindenhez hozzáértem, ami mellett elmentem. Szerettem érezni a hangszerek tapintását, még a textílián keresztül is. Lassan haladtam, megnéztem mindent. Az asztal mellett egy szekrény volt, tele könyvekkel. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Kié lehet mindez?</i> Tettem fel az első kérdést, ami eszembe jutott. Aztán hirtelen megtorpantam. A sarokban pillantottam meg valamit. A lepedőtől, ami a hangszer csaknem egész testét befedte, nem lehetett jól látni. Csak három fekete láb kandikált ki, a fehér anyag alól. De még egy óvodás is rájött volna, hogy mit rejt a lepel. Egy zongorát. Éreztem, hogy a szívem hevesebben kezdett verni, és gyorsabban szedtem a levegőt. Néhány bizonytalan lépést tettem csak a hangszer felé, aztán újra megálltam. Elég közel ahhoz, hogy megérinthessem az anyagot. Lassan meghúztam, és hagytam, hogy a földre hulljon, felfedve a zongora egész alakját. Tettem még egy lépést előre csak, hogy jobban megnézhessem. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Elkápráztatott az, amit láttam. Egy fekete lakkozású </span>Steinway zongora<span style="font-size: 11.0pt;"> állt teljes pompájában előttem, egy raktár eldugott sarkában. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Micsoda pocséklás!</i> Öt évig tanultam zongorázni, de sosem volt szerencsém egy ilyenen játszani. Kezemet végigfuttatva a testen éreztem a hideg fa erezetét. Így jártam körbe az egész hangszert, egészen a billentyűkig. Egy szék állt előtte, arról is lehúztam a védelmet biztosító borítást. Minden idegszálam megfeszült, ahogy leültem. Nagy levegőt véve csúsztam előrébb a széken, hogy elérjem a pedálokat. Majd óvatosan felhajtottam a zongora fedelét. Alig érintettem a fát, féltem, hogy megsértem valamivel. Vigyáztam rá, mintha egy felbecsülhetetlen értékű ritkaság lenne, amit egy múzeumban kellene őrizni. Talán tényleg oda való. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">Éreztem, hogy kipirul az arcom az izgalomtól. Remegett a kezem, ahogy a billentyűk fölé emeltem. Nem érintettem meg őket, csak hagytam, hogy magával ragadjon az érzés. Olyan volt, mintha valami furcsa energia áradna a hangszerből, egyre csak vonzott magához. Szinte hallottam, ahogy könyörög, hogy játsszon rajta valaki. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">Behunytam a szemem, és hirtelen egy kamarateremben találtam magam. Feszült csend borította a nézőteret. Nem volt szabad hely, még a falak mellett is álltak. A színpadon voltam, a zongora előtt ültem és csak néztem a tömeget. Senki sem szólalt meg, mindenki várt valamire. Rám vártak, arra hogy elkezdjek játszani.</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-size: 11.0pt;">Nem bírtam tovább, óvatosan leereszkedett a kezem. Nem volt nagyobb erő benne, mintha csak egy pihe szállt volna a billentyűkre. Nagy levegőt vettem, éreztem, hogy a homlokomon gyöngyöződik az verejték, aztán lenyomtam az első hangot. Csak hagytam, hogy átjárja a szobát és visszaverődjön a falakról. Aztán megérintettem a másodikat, majd a harmadikat és így tovább. Nem nyitottam ki a szemem. Csak játszottam, nem tudom, hogy mit. Már nem én irányítottam. Hallottam a hangokból összefonódó dallamot. Magával ragadott az érzés. Az ujjaim siklottak a hangszeren. Megállíthatatlan voltam. Nem érzékeltem a külvilágot. Csak a zene volt és én…<span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt;"><b style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="background-color: #f3f3f3; color: #6aa84f;">Kérlek írd meg a véleményed, nagyon örülnék neki! =) </span></b></span></div>Emihttp://www.blogger.com/profile/03851150974890665348noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2796744424784022782.post-42776082659483507892011-07-26T18:40:00.001+02:002011-08-11T10:22:07.161+02:004. fejezet - Beca naplójából #1<div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: large;">Sziasztok!</span></div><div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><br />
</div><div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">Nagyon nagy örömmel látom, hogy egyre többen vagyunk. Köszöntök minden új olvasót! =)</div><div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><br />
</div><div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">Hálás vagyok az előző fejezethez írt komikért:</div><div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><b><span style="color: #351c75;">Audrey</span></b>, örülök, hogy tetszik a történet. Remélem, a továbbiakban sem lesz ez másként. Köszönöm a bókot, megteszek mindent. =)</div><div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><b style="color: #990000;">Házisárkány</b>, nagyon számítok a véleményedre. ^.^ </div><div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><br />
</div><div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><br />
A következő fejezet Beca egy naplóbejegyzése. Egy lány gondolatai, vágyai, felfedezései. </div><div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><br />
Jó olvasgatást!</div><div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;">Puszi: <b style="color: #38761d;">Emi</b> =)</div><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEikffAccGrSQ1ejadlIxIPDQe9oSXNPktxGBpKC7rKE_zAg5O8crqf_YgxA4qAAiA74k3gQ3aVe_gsMlic2xaHyoInJ7WayMxpmoe4z__fcOm9K1HqFQAb44ejUSeXPhl9f7-tglg_cy6aO/s1600/Lets-write-something-writing-4545938-1024-768.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEikffAccGrSQ1ejadlIxIPDQe9oSXNPktxGBpKC7rKE_zAg5O8crqf_YgxA4qAAiA74k3gQ3aVe_gsMlic2xaHyoInJ7WayMxpmoe4z__fcOm9K1HqFQAb44ejUSeXPhl9f7-tglg_cy6aO/s320/Lets-write-something-writing-4545938-1024-768.jpg" width="320" /></a></div><br />
<div style="color: #274e13; font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><b>4. fejezet - Beca naplójából #1</b></div><br />
<div class="MsoNormal" style="font-family: Verdana,sans-serif; text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt;">Kedves Naplóm!</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Verdana,sans-serif; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="font-family: Verdana,sans-serif; text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt;">Minden folyamatos változásban van, ezt mindenki tudja. Nem tudom, később mennyire fog ez megváltozni, de most az idő megszállottja vagyok. Sokat rágódom a múlton, aggódom a jövő miatt és figyelek a jelenre is. Arra törekszem, hogy megfeleljek mindenkinek, de ez néha nehéz. Főleg, mikor a legkritikusabb személy az életemben saját magam. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Verdana,sans-serif; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="font-family: Verdana,sans-serif; text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt;">Eddig is tisztában voltam azzal, hogy mit miért teszek, de ma reggel - anyáék veszekedését hallgatva - igazán tudatosult bennem. Menekülök. Ki akarok szakadni a körből, amit ez a család, ez a ház jelent. Mást akarok, el akarok innen tűnni. Sokszor fogom arra a tétlenségemet, hogy itt nem lennék képes megtenni a változtatásokat, de majd ha elkerülök innen, akkor majd minden átalakul. Elképzeltem, ahogy az egyetemen majd megfordulnak az emberek utánam, felnéznek rám a diáktársaim, elismernek tanáraim. De valójában ezek csak álmok maradnak, ha nem kezdek el tenni is értük valamit. Eddig attól féltem, nem értem meg rá lelkileg, hogy változtassak. De be kell látnom, itt az ideje. Nem lesz még egy esélyem. Nem lehet több kifogás. Nem várom a csodát, tudom, a változás hosszú folyamat. <u>Változás.</u> Vicces, szerintem ez az egyik kedvenc szavam. Mióta az eszemet tudom, megszállottja vagyok a folytonos átalakulásnak. Mindig azon voltam, hogy valamilyen módon fejlesszem magam, kitörjek a mókuskerékből. Eltelt tizenhét év, és itt az ideje, hogy ezt tényleg megtegyem. De hogyan kezdjek neki? Annyiszor kértek már tőlem tanácsot – még olyan emberek is, akikkel nem is nagyon beszéltem -, de a saját „gondjaimra” most mégsem találom a megoldást. Az évek során kialakítottam magamnak egy álarcot, szinte olyan lett mintha két különböző személy élne benne. Egy magamnak és egy a külvilágnak. Természetesen nem vagyok skizofrén, ettől nem tartok. Csak egy átlagos lány, átlagos problémákkal. Kifelé próbáltam olyannak mutatni magam, amilyen nem vagyok. Lassacskán jó néhány tulajdonság birtokosa lettem, amelyek érettebbnek mutattak a korosztályom tagjainál, ami meg kell, hogy mondjam, nem a legjobb, ha az ember barátkozni próbál. Szóval engem kirekesztettek… Nem panaszkodom, nincs miért. Minden, ami velem történt, hozzájárult ahhoz, hogy ilyen ember legyek. Ahhoz, hogy rájöjjek, ideje cselekedni. Jobb később, mint soha. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Verdana,sans-serif; text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt;"> </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Verdana,sans-serif; text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt;">Mindig arra vágytam, hogy valakiben megbízhassam, hogy valaki megismerjen, pedig valójában én sem ismerem magam igazán. Annyi minden van, amit nem tudok magamról. Az elzárkózásomnak több oka van, de a legfontosabb – az, amit senki sem szeret beismerni - a FÉLELEM. Meg kellett tanulnom, hogy nem minden olyan szép, mint amilyennek gyermekként látjuk. Lassan én is felnövök. És ezzel együtt eltűnik a kiskori varázs is, ami beborította a világot. Ez a folyamat sokszor fájdalommal jár. Csalódással. Ez az egyik legjobb szó talán, ami leírja ezt az egészet. Csalódás egy emberben, akire felnéztél, csalódás egy új barátban, csalódás saját magadban. Ez utóbbi, ami igazán megtöri az embert, mikor saját magában csalódik. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Verdana,sans-serif; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="font-family: Verdana,sans-serif; text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt;">A másik a felelősség. Felelősség más emberért, egy családért, a tetteinkért. Nem nagyon ismerek olyan embert, aki nagyon szeretne felelősséget vállalni. Ez stresszel, aggodalommal, adrenalin lökettel jár. Néha szórakoztató, elismerem. De valójában halálosan komoly. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Verdana,sans-serif; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="font-family: Verdana,sans-serif; text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt;">Az évek során felépítettem magam köré egy falat, elég masszív és tartós védelmet, minek a lebontása Zoé megismerésével kezdődött. Az építése is fájdalmas volt, de a rombolása még rosszabb. És mégis… Ha azt mondanám, hogy elkerülhetetlen és szükséges, akkor nem fednék le mindent, mert valójában: csodálatos. Kezdem megérteni, miért olyan keserű a boldogság. A harmónia az oka. Ha csalódtál már, akkor bármikor, mikor kinyílsz valakinek, tartasz az újabb fájdalomtól. Ha törődsz valakivel, akkor pedig érte aggódsz egyfolytában. Vicces, ugye? Pont az, ami boldoggá tesz, egyben keserűvé is. Mégis olyan piszkosul jó érzés, mikor nem vagy egyedül. Olyan jó tudni, hogy ha sírni támad kedved, lesz valaki, aki feltörölje a könnyeidet.</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Verdana,sans-serif; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="font-family: Verdana,sans-serif; text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt;">Az életünkben annyi személlyel találkozunk, és ha igazán odafigyelünk egymásra, kincsekre lelhetünk egy-egy emberben. Vannak, akiknek az emléke kifakul az évek során, ám vannak azok, akiket soha nem feledünk. Furcsa azt látni, mennyivel több energiát fordítunk mások megismerésére, mint saját magunkéra. Milyen hamar kiszúrjuk mások hibáit, a sajátjaink felett pedig annyiszor hunyunk szemet. Pedig annyi mindent érhetnénk el, ha csak egy kicsivel szigorúbban szemlélnénk magunkat abban a tükörben. Sokszor én is azt próbálom mutatni, aki nem vagyok, reménykedve, hogy elismernek, és, hogy talán az idő múlásával olyanná is válhatok, mint amilyennek képzelem. Azonban, amíg csukott szemmel nézek végig magamon, addig nem fogok sehova sem haladni. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Verdana,sans-serif; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="font-family: Verdana,sans-serif; text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt;">Nincs olyan, hogy valami csak fekete vagy csak fehér. Annyi árnyalat van, és annyi gondolat. Vannak olyan döntések, amelyek alól bármennyire is szeretnénk, nem bújhatunk ki. És ekkor is mindig arra kell törekednünk, hogy a tudásunk legjavát felhasználva, a szívünk összes jó szándékával helyes döntést hozzunk. A siker sosem garantált, azonban, de attól még meg kell próbálnunk. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Verdana,sans-serif; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="font-family: Verdana,sans-serif; text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt;">Folytonos tanulás az élet, a sírig, ahogy mondani szokták. És milyen igaz. Állandóan okulunk. Egy könyvből, egy rossz lépésből, egy szóból, mindenből. Mindenki, akivel találkozom, jobb nálam valamiben, így tanulok tőlük. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Verdana,sans-serif; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="font-family: Verdana,sans-serif; text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt;">Mi kell ahhoz, hogy jobb légy önmagadnál? Nincs meg hozzá a pontos recept. Talán a legfontosabb hozzávaló a folytonos tévedés. Hisz minden nagy találmányt rossz kísérletek százai előztek meg. És persze elengedhetetlen hozzá a kitartás. Soha ne adjuk fel! Hisz mindig van miért küzdeni, és újra és újra felállni. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Verdana,sans-serif; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="font-family: Verdana,sans-serif; text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt;">Mosolyogj! </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Verdana,sans-serif; text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt;">Beca</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Verdana,sans-serif; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="font-family: Verdana,sans-serif; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt;"><b style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="background-color: #f3f3f3; color: #6aa84f;">Kérlek írd meg a véleményed, nagyon örülnék neki! =) </span></b></span></div>Emihttp://www.blogger.com/profile/03851150974890665348noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2796744424784022782.post-76506314030879035162011-07-21T11:43:00.001+02:002011-07-22T06:22:35.002+02:003. fejezet - Fuss!<div style="color: #274e13; font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><b><span style="font-size: large;">Sziasztok! </span></b></div><div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">Először is szeretném megköszönni az előző fejezethez írt komikat! =)</span></div><div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><br />
</div><div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;"><b style="color: #741b47;">Clary</b>, nagyon örülök, hogy tetszett a fejezet és a fejléc is. Nagyon hálás vagyok amiért itt vagy nekem. =)<br />
Az említett könyv tényleg Susanna Tamaro Csak a szívedre hallgass című műve. Fantasztikus történet, ha szeretnéd kölcsönadhatom. =) A többi részletet pedig még homály fedi. Remélem lesz türelmed kivárni. =D</span></div><div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;"><b style="color: #0b5394;">Klau</b>, fantasztikus érzés, hogy tudom, te mellettem állsz és támogatsz mindenbe. Nagyon szépen köszönöm. Természetesen a lelkesedésedet is a történettel kapcsolatban.És kérlek ne fogd vissza magad, ha komizásról van szó, írd le nyugodtan, ami eszedbe jut. El sem hiszem, hogy ezt leírtam. XD Nem baj. Legalább jót nevetünk majd. =D </span></div><div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">Nem is szaporítom tovább a szót. Ebben a fejezetben az élet sötétebb oldalát is megláthatjuk egy tinédzser lány szemeivel. </span></div><div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><br />
</div><div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;">Jó olvasást!</span></div><div style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif; font-size: small;">Puszi: <b style="color: #38761d;">Emi</b> =)</span></div><div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh2EdFv53avuiCYC6Lq8thxmth-i7kQxl_sqPfURBIGMJmobCWVjsGji43F0wHK1BJZfceuikpLPWcsDXDuwIR-JTOt5dz1sm1lNA7NKYkov-_0jTelsa6wz6dNyy6H8dZCzWcDpLb8ZpxG/s1600/Run.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh2EdFv53avuiCYC6Lq8thxmth-i7kQxl_sqPfURBIGMJmobCWVjsGji43F0wHK1BJZfceuikpLPWcsDXDuwIR-JTOt5dz1sm1lNA7NKYkov-_0jTelsa6wz6dNyy6H8dZCzWcDpLb8ZpxG/s320/Run.jpg" width="320" /></a></div><div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><br />
</div><div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><br />
</div><div style="color: #274e13; font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><b>3. fejezet - Fuss!</b></div><div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><br />
</div><div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt;">Még mindig az járt a fejemben, amit a délután Zoé mondott, ahogy beléptem a házunk ajtaján. Eléggé elmerültem gondolataimban ahhoz, hogy ne vegyem észre a cipőt, ami a folyosó közepén állt. Szerencsére sikerült megkapaszkodnom a fogasban mielőtt nagyot estem volna. Egy „szép” gondolat kíséretében tettem fel apám lábbelijét a cipőtartóra. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Éljen, a tékozló fiú hazatért.</i> Rúgtam le a cipőmet rosszkedvűen a lábamról. Nagyon ritka az olyan tini, akinek ne lenne problémája valamelyik szülőjével. Ez alól én sem vagyok kivétel. </span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><br />
<div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><br />
</div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><br />
<div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt;">A konyhában megtaláltam anyát, nyomtam egy puszit az arcára és megöleltem. Épp kivettem a hűtőből az ásványvizemet, amikor meghallottam, hogy a hátam mögött apám csoszog ki a szobájából. </span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><br />
<div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt;">- Én most megyek. – súgtam oda anyának és felkaptam egy almát az asztalon álló kosárból.</span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><br />
<div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt;">Kifelé menet végignéztem a „családfőn”, úgy festett, akár egy hajléktalan. Ráfért volna egy fürdés és egy borotválkozás. Talán legjobban egy ősemberre hasonlított görbe tartásával, hosszúra nőtt hajával és az arcát beborító őszülő szakállal. Reggel szerencsére nem találtam itthon, - állapotából ítélve - valószínűleg ismét egy kocsmában töltötte az éjszakát. De úgy látszik, ezt most nem úszom meg. Üdvözlés nélkül mentem volna el mellette, amit látszólag nem nagyon díjazott, mivel megragadta a karomat. </span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><br />
<div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt;">- Apádnak már nem is köszönsz? – mondta alkoholtól bűzlő lehelettel az arcomba. </span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><br />
<div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt;">- Eressz el! – sziszegtem, alig kinyitva a számat. A rosszullét kerülgetett, bár nem tudom, hogy a szagtól, ami belőle áradt vagy magától a jelenlététől. A szemem sarkából láttam, hogy Anya kezében megáll a fakanál és feszülten figyeli a jelenetet. Mivel a szorítás a karomon, mint egy bilincs, nem engedett, még egyszer megismételtem kicsivel hangosabban. – Eressz el! </span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><br />
<div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt;">Apám zavaros tekintetéből látszott, hogy még nem józanodott ki teljesen. De még így is eljutott sikeresen a tudatáig, hogy jobban jár, ha elenged. Hallottam, hogy anya ajkait egy megkönnyebbült sóhaj hagyja el. A feszültséget vágni lehetett a levegőben, mint mindig, amikor egy helyiségbe kerülök ezzel az emberrel, akit már rég nem tisztelek úgy, ahogy azt elvárná. Miután megbizonyosodtam arról, hogy nem próbál meg még egyszer hozzámérni az apám, vissza se nézve mentem egyenesen a szobám felé. De alig haladtam néhány métert, amikor még fennhangon hozzátette:</span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><br />
<div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt;">- Ideje lenne már, hogy tiszteld apádat! </span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><br />
<div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt;">- Ideje lenne már, hogy úgy viselkedj, mint egy apa. – csaptam be magam után az ajtót. </span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><br />
<div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt;">Dühösen dobtam le magam az ágyam szélére és kifelé bámultam az ablakon. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Miért nem tud már eltűnni innen?</i> Tettem fel már sokadjára is ezt a kérdést. A hangulatomon nem sokat segített a látvány, amit a szobám nyújtott. Mint egy katasztrófaövezet: az ágyam vetetlenül maradt a reggeli készülődésben, a tisztálkodási szereim szanaszét hevertek az asztalon. Felálltam, hogy elpakoljak, hátha jobb kedvre derülök a rend láttán. </span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><br />
<div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt;">A szüleim válófélben vannak, ám amíg a bíróság nem mondja ezt ki hivatalosan, addig kénytelenek vagyunk egy háztartásban élni ezzel az emberrel, akit az apámnak hívnak. Tárgyalás már így is elhúzódott a ház tulajdonjogával kapcsolatos problémák miatt, így a végső szót majd csak másfél hónap múlva mondják ki. Addig pedig türelmesen kell várnunk. Általában nem vagyok az a türelmetlen típus, de már alig várom, hogy vége legyen ennek az egész hajcihőnek. Mivel ezektől a gondolatoktól egyre mérgesebb lettem, úgy döntöttem elmegyek futni. A ruháimat az ágyra dobva mentem oda szekrényhez, hogy kivegyem a melegítőmet és egy pólót. Miután bekötöttem a tornacsukámat, elemet cseréltem az MP3-somban. Meglehetősen gyakran veszem mostanság igénybe a zene megnyugtató erejét, ami kissé megviseli szegény gépet. Zoéval épp azt nevettük a múltkor, hogy elvehetnének tőlünk minden készüléket, a zenelejátszóinkon kívül. Azok nélkül teljesen biztos, hogy nem húznánk sokáig egy lakatlan szigeten. Kifelé menet még benéztem a konyhába, hátha ott van anya, de a helység teljesen üres volt. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">A vacsora a gázon főtt, szóval nem lehet messze</i>, jutottam erre a megállapításra. Igazam is volt. A virágoskertben találtam meg, épp a gyomlált. Mikor észrevett, találkozott a tekintetünk és egy együtt érző mosollyal az arcán bólintott. Rájött már arra, hogy ha apámról van szó, akkor nem használ semmi. </span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><br />
<div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt;">Ilyenkor inkább hagynia kell, hagy szellőztessem ki a fejem.</span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><br />
<div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><br />
</div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><br />
<div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt;">A szokásos útvonalamon indultam a közeli erdő felé. Átvágtam egy réten, majd át az úton, ahonnan már láttam a fák lombjait. Az idő már hűvösebb volt, mint délután. Az égboltot vérvörösre festették a lemenőnap sugarai. Az első néhány száz méter után elkezdett szúrni az oldalam, ami a rossz lélegzetvétel miatt volt. Mindig ez történik, ha zaklatottan megyek futni, egy idő után befulladok. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Lélegezz! </i>Parancsoltam magamra, tudván, ha nem koncentrálok, nem fogom bírni. De éreztem, ahogy forr bennem az indulat. Annyiszor képzeltem már el, hogy bántom a saját apámat. Annyira gyűlöltem. Tisztában voltam vele, hogy nem lenne szabad, de nem tudtam parancsolni az érzéseimnek. Az évek során annyi harag gyűlt fel bennem – ennek a levezetése miatt kezdtem el futni. Minden rosszért, ami az életemben - az életünkben – történt egy bizonyos fokig az apámat hibáztattam. Már mióta az eszet tudom, mindig az alkoholt és a cigit helyezte előtérbe velünk, a családjával szemben. Eltaszított magától minket. Kiskoromban még próbáltam megérteni, hogy miért iszik annyit, akkoriban még nyerőgépezett is. Nem egyszer egy délután alatt eltüntette a fizetését, amiből nem kisebb problémáink is lettek. Sokáig magamat okoltam emiatt, úgy gondoltam, nem vagyok elég jó lánya. Felnéztem rá, és bár tudtam, hogy vannak problémái szerettem. Minden energiámat arra fordítottam, hogy elérjek valamit. Valamit, amire büszke lehet. De tehettem bármit, semmi sem változott. Aztán az évek elteltével felszállt a rózsaszín köd a szemem elől. Elkezdtem utálni. Egyre csak azt éreztem, hogy a dühöm felemészt, mint egy máglyára vetett boszorkányt. És tehetetlen voltam mindezzel szemben, nem látva más kiutat végül magam ellen fordultam. Volt egy sötét korszakom, de sikerült kilábalnom belőle. Onnantól kezdve tudtam, hogy nincs visszaút. Úgy döntöttem, kizárom az életemből, és boldog leszek Tudtam, hogy soha többé nem fogok úgy nézni az apámra, ahogy régen.</span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><br />
<div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><br />
</div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><br />
<div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt;">Aztán már csak a homokot éreztem a számban. A földön feküdtem elterülve. Még szerencse, hogy a szemüvegem nem tört el. Éreztem, ahogy könnyek marják a torkomat. Nem akartam sírni. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Már csak egy pofára esés hiányzott. Komolyan.</i> A hátamra gördültem és felültem, mialatt a piszkot köpködtem ki a számból. Végignézve nem találtam nagyobb sérülést magamon, még szerencse. Nem volt nehéz rájönnöm, hogy a kitaposott ösvény mellett álló fa kiálló gyökere volt a balesetem okozója. A flakonomat kerestem, ami még az előbb a kezemben volt. Végül megláttam nem messze egy másik fa tövében. Biztosan elgurult, ahogy elejtettem<i style="mso-bidi-font-style: normal;">. </i>Nem álltam fel csak négykézláb elmásztam a vizemért és kiöblítettem a számat. Reménykedtem, hogy nem látta senki, úgy nézhettem ki, mint egy jó alaposan megvert, járni is képtelen szerencsétlen. A fának támaszkodva megpróbáltam felállni, de ahogy a bal lábamra helyeztem a testsúlyomat, érzetem, hogy valami baj van. Majd összecsuklottam. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Ennyit arról, hogy nem sérültem meg. </i></span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><br />
<div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt;">Nem is kellett több, már nem bírtam tovább. A fának vetve a hátam kitört belőlem a sírás. A fejem a felhúzott térdeimre hajtva hagytam, hagy elárasszanak a könnyek. Rázott a zokogás, alig kaptam levegőt. Nem tudom, meddig ülhettem így ott. Talán néhány percet, vagy akár néhány órát is. Miután úgy éreztem, hogy teljesen kiszáradtak a szemeim, feltápászkodtam a földről, vigyázva arra, hogy minél kevésbé nehezedjek a bal lábamra. Megmozgattam egy kicsit, hogy megbizonyosodjak róla, nem törtem el. Csak tompa fájdalmat éreztem, de semmi mást. Biztos csak meghúztam a bokámat. Az egyik rövidebb ösvényen indultam visszafelé. Ahogy kiértem a fák védelméből láttam, hogy már besötétedett. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Éljen, most még anya is aggódhat. </i>Morogtam az orrom alatt, csak magamnak. </span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><br />
<div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt;">Anyát a ház előtt láttam, ijedt szemekkel szaladt oda hozzám, amikor meglátott a lámpák fényében bicegve. Utálom magamat, mikor ilyen állapotban lát, mert tudom, hogy ezzel csak fájdalmat okozok neki. </span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><br />
<div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt;">- Jól vagyok - erőltettem egy mosolyt az arcomra. De úgy tűnt nem voltam elég meggyőző színész. Vagy csak inkább a szemének hitt, nem pedig nekem. A hajam kócos volt és néhány faág és falevél díszítette, a szemeim vörösek voltak és felduzzadtak a sírástól, a ruhám piszkos lett az eséstől. Ráadásul sántítottam is. – Csak elestem – tettem hozzá magyarázatként az állapotomra. </span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><br />
<div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt;">Nem szólt semmit, amiért hálás voltam, csak átfogta a derekamat és felsegített a lépcsőn. A házban apám szobájának ajtaja zárva volt, de az üvegen át láttam, hogy ég a villany odabent. Nem szólt semmit a késő érkezésemért. Soha nem törődik semmivel. Anya látta rajtam, hogy megtorpantam és az ajtót bámulom. Megsimogatta a vállam és bekísért a szobámba. Amíg én előszedtem a pizsamámat, addig ő megengedte a fürdővizemet. Talán egy órát, vagy akár többet is a kádban töltöttem. Lemostam magamról minden piszkot, könnyet, feszültséget. </span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><br />
<div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt;">Tompa fájdalommal a mellkasomban feküdtem az ágyamban a plafont bámulva. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Ennek a napnak is vége. </i> Most már csak vártam, hogy az álmokat rejtő éjszaka rám borítsa fátylát. </span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt;"><b style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="background-color: #f3f3f3; color: #6aa84f;">Kérlek írd meg a véleményed, nagyon örülnék neki! =) </span></b></span></div>Emihttp://www.blogger.com/profile/03851150974890665348noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2796744424784022782.post-26069439765136944772011-07-16T22:28:00.000+02:002011-07-16T22:28:04.938+02:002. fejezet - „Őt érdekelték is a válaszaim…”<div style="background-color: #f3f3f3; color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><b>Sziasztok!</b></div><div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><br />
</div><div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;">Nagyon nagy szeretettel köszöntök mindenkit. Köszönöm, hogy csatlakoztatok és megtiszteltek a jelenlétetekkel, véleményeitekkel. Remélem tetszeni fog, amit itt alkotok majd az elkövetkezőkben. =)</div><div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><br />
</div><div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;">Köszönöm, Csajok, az első fejezethez írt komijaitokat. A jó tanácsokat meg is fogadom , és remélem, nem fogok csalódást okozni. =)</div><div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><br />
Most pedig kiderül, hogy kié is az a csoki barna szempár... </div><div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;">Jó olvasgatást! </div><div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><br />
</div><div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;">Puszi: <b style="color: #38761d;">Emi</b> =)</div><div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><br />
</div><div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhLVNf1I3-XoGXwCtgiWhAY0XcQUzhWAEpJizeQF2l7gkCd-01kNNdD597-a-92JVVDf5-nNCg7sUj4RvFdA7i59t8QDfr1pJZVzjVneM8dM9B582Gt9rfbukc9nsKW3QJmaeSkvJ4pXYF1/s1600/25_14067_193557_cd0576b479372939165fa24d69e5e3c7_b6e96c_301.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhLVNf1I3-XoGXwCtgiWhAY0XcQUzhWAEpJizeQF2l7gkCd-01kNNdD597-a-92JVVDf5-nNCg7sUj4RvFdA7i59t8QDfr1pJZVzjVneM8dM9B582Gt9rfbukc9nsKW3QJmaeSkvJ4pXYF1/s320/25_14067_193557_cd0576b479372939165fa24d69e5e3c7_b6e96c_301.jpg" width="240" /></a><span style="font-size: 11pt;"> </span></div><div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><br />
</div><div style="color: #274e13; font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><b><span style="font-size: small;">2. fejezet – „Őt érdekelték is a válaszaim…”</span></b></div><div style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt;">- Ha láttad volna az előbb az arcod – mondta a legjobb barátnőm nevetve. Majd megölelt, ahogy odaértem hozzá. Válaszként megcsíkoltam, ami nem volt a legjobb ötlet tekintve, hogy a fülembe sikított. Miután úgy véltük, egyikünk sem fog semmilyen további csínyt elkövetni a másik ellen, leültünk egymás mellé a padra.</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt;">Zoéval két évvel ezelőtt ismerkedtem meg itt a könyvtárban. Azóta ő lett a legjobb barátnőm, majd a fogadott testvérem is. Barátságunkkal kapcsolatban mindig is furcsa kettősséget éreztem. Olyan mintha már ősidők óta ismernénk egymást, mégis megismerkedésünk olyan élénken él az emlékezetemben, mintha tegnap történt volna. </span></div><span style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"> </span><br />
<div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 11pt;">Épp valami ifjúsági irodalmat kerestem akkor, hogy feltöltődjek energiával. Susanna Tamaro egyik könyvét olvasgatva sétáltam a sorok között. Annyira belemerültem a történetbe, hogy nem vettem észre az előttem álló alakot, akibe így beleütköztem. Ennek következtében könyvek és papírok szóródtak szét a padlón. </span></i></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 11pt;">- Bocsánat. Elnézést – szajkóztam folyamatosan, miközben lehajoltam, hogy összeszedjem a széthullott dolgokat. – Ne haragudj! Én nem…</span></i></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 11pt;">- Semmi baj – vágott a szavamba könnyed hangon a lány, akinek az előbb nekimentem. – Legalább valami érdekeset olvastál? – guggolt le mellém, hogy segítsen.</span></i></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 11pt;">- Iiigen… - válaszoltam kissé zavartan. Nem ezt a reakciót vártam attól, akit majdnem feldöntöttem. Értetlenségem látva fojtottan felkacagott. Majd miután sikerült mindent összeszednünk, felálltunk. – Tényleg ne haragudj.</span></i></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 11pt;">- Komolyan, semmi baj – válaszolta széles mosollyal az arcán. Úgy tűnt mintha semmi nem ronthatná el a kedvét. Majd kezet nyújtotta felém: – Egyébként Zoé vagyok. </span></i></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 11pt;">- Rebeka – ráztam vele kezet mosolyogva-, de a barátaimnak csak Beca. </span></i></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 11pt;">- Örülök, hogy megismerhetlek – tette hozzá barátságosan. Nem tudom miért, de nagyon megragadott benne valami. Külsőre nem látszott másnak, mégis különbözött azoktól, akikkel eddig találkoztam. Olyan velem egykorú tűnt, kicsivel alacsonyabb volt nálam, egy kék „I love LONDON” feliratú pólót viselt – ami megmosolyogtatott -, egy farmert és egy kockás tornacipőt.. Hosszú, majdnem teljesen egyenes barna haját hátrafogta egy hajráffal, hogy ne hulljon a szemébe. A szemceruzával pedig kiemelte a már így is átható barna tekintetét. Ahogy én így végignéztem rajta, Ő jobban szemügyre vette a könyvet a kezemben. – Ó, ezt már olvastam. Tudom ki a gyilkos – nevetett fel halkan kizökkentve a gondolataimból. </span></i></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 11pt;">- Tessék? Hogy van benne gyilkosság? –szemöldököm a homlokom közepére szaladt. Érdekes fejlemények, mivel én úgy tudtam a könyv egy nagymamáról szól, aki leveleket ír az unokájának. </span></i></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 11pt;">- Valójában nincs. De ezért az arckifejezésért megérte ezt mondani – kuncogott újra az orra alatt. Ezt már én sem tudtam megállni, így én is felnevettem. Aztán hirtelen rádöbbentünk, hogy hol is vagyunk, így elhallgattuk, majd körbepillantottunk, hogy figyel-e minket valaki. Miután nem láttunk senkit mosolyogva visszafordultunk egymás felé. – Nincs kedved kimenni? – kérdezte Zoé. </span></i></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 11pt;">- Meghívhatnálak egy fagyira, ha már így neked mentem – ajánlottam fel barátságosan. </span></i></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 11pt;">- Benne vagyok – mondta széles mosollyal az arcán. Majd elindultunk a kijárat felé. </span></i></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 11pt;">Így esett, hogy egy fagyi mellett átbeszélgettük a délutánt. Rengeteg dolgot tudtam meg Zoéról. Kiderült, hogy már kiskora óta a zene az élete. Azért kezdett el ezzel foglalkozni, mert úgy érezte, hogy egyre inkább eltávolodnak tőle a szülei, akik a munka megszállottjai voltak. Így nyolcadik osztály után a Kodály Zoltán Zeneiskolában iratkozott be. Hat éves kora óta gitározik. Imád énekelni, de nem szereti, ha mások is hallják. Van egy húga, Maja, akit mindenkinél jobban szeret. Ő biztatta arra, hogy kezdjen el írni, az évek során több pályázatot is nyert ezzel kapcsolatban. Ahogy ott ültem vele szemben a padon – méghozzá pont azon, ahol ebben a pillanatban is vagyunk -, úgy éreztem, egy fantasztikus emberre találtam. Valakire, aki tele van életerővel, kedves, gondoskodó és mindent megtenne azokért, akiket szeret. Rögtön tudtam, hogy nem szeretnék az ellensége lenni, mert a temperamentumával szemben esélyem sem lenne. Erre a gondolatra pontosan emlékszem, mert miután ezt közöltem vele, csak nevettünk, de megállás nélkül. Majd megbeszéltük, hogy elvisz egy focimeccsre csak, hogy lássam, hogyan szurkol. Nála életvidámabb emberrel még nem találkoztam. A jellegzetessé vált mosolyát le sem lehetett volna törölni az arcáról. Elmesélte, hogy amikor felnő, szeretne utazgatni a világban. Az első úti célja pedig London lesz – mutatott ekkor a pólójára egy hatalmas vigyorral az arcán -, ahová már kiskora óta szeretne eljutni. </span></i></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 11pt;">A délután folyamán meglepően sokat meséltem én is magamról, amit Zoé érdeklődve hallgatott. Sosem vágott a szavamba és rengeteget kérdezett. A legszokatlanabb talán az volt, hogy őt érdekelték is a válaszaim. Rengeteg emberrel találkoztam már addig is, akik csak arra vágytak, hogy meghallgassák őket, de arra nem szenteltek időt, hogy ők is némán figyeljenek másokra. Na, Zoé nem ilyen volta. Az első találkozásunk után nem volt megállás. Sokszor összejártunk, elmentünk moziba, vagy csak fagyizni. Az idő elteltével ő lett a legjobb barátnőm, akit ha felhívtam az éjszaka közepén, nem küldött el, hanem csendben végighallgatta minden nyűgömet. Rá mindig számíthatok, történjék bármi…</span></i></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt;">- Beca. Beca. Figyelsz te rám egyáltalán? –kalimpált az arcom előtt Zoé, megpróbálva kirángatni gondolataim fogságából.</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt;">- Öööö… Bocsi - Kissé zavartan néztem rá és még mindig az emlékek hatása alatt voltam. Be is rekedtem, így megköszörülve a torkomat kértem meg barátnőmet, hogy ismételje el, amit mondott. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt;">- Csak annyit akartam, hogy gondolkodtam valamin – fordult felém a védjegyévé váló széles mosolyával. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt;">- Ajaj – vágtam kétségbeesett arcot, amire ő megpaskolta a vállam, és morcos arcot vágott. Ezért egy „önfeláldozó sóhaj” kíséretében hozzátettem: – Na, jó mondd!</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt;">- Nem nézünk be a hangszerüzletbe, úgyis új pengetőt akarok venni? – idegesen mocorogva terelte a témát, amivel aláírta a feltételezésemet, hogy nem fog tetszeni, amit mondani fog. Mivel ez látszott az arcomon is, mosolyogva ígérte – Közben elmondok mindent. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt;">Miután kelletlenül felálltam, Zoé elégedetten pattant fel a padról és karolt belém. Így sétáltunk ki a park nyugodt és biztonságos öleléséből. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt;">A sétálóban egymást érték az üzletek. Megszámolni sem tudtam, hány cipőbolt és ruhaüzlet mellett mentünk el. De voltak ott kisebb élelmiszerboltok, újságárusok, ajándékokat és csecsebecséket áruló pavilonok is. A hangszerbolt majdnem az üzletsorok közepén helyezkedett el, szemben vele egy szökőkút hűtötte a levegőt. A házfalak között lágy szellő fújdogált, ami még kellemesebbé tette a sétánkat. Egész utunk alatt nem beszéltünk másról, csak a kirakati bábukra aggatott ruhákról, és arról, hogy ideje lenne már fürdőruhát venni a nyárra. Nem mintha én nagy strandra járó lennék – már legalább három éve víz közelében sem voltam -, de barátnőmet ez nem nagyon zavarta. Olyan megingathatatlan elhivatottsággal ecsetelte nekem a nyári strandprogramot, aminek hallatán nevetnem kellett. Csodálom a határozottságát, bár ez néha veszélyes, főleg rám nézve… </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt;"> Ahogy a hangszerbolthoz értünk, szemügyre vettük az üzlet új cégérét, ami egy gitározó pingvint ábrázolt. Nevetve nyitottunk be az ajtón, amit a bejárat felé akasztott csengő csilingelő hangja kísért. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt;">- Rögtön jövök. - hallottuk a tulajdonos - Bobó - hangját, a raktárt az üzlethelyiségtől elválasztó függöny mögül. Ahogy kievickélt gömbölyded pocakjával és kócos – meglehetősen ritkuló és kicsit hosszabb– ősz hajával a hátsó helyiségből láthattuk, hogy most is farmert és egy fekete pólót viselt, amin valamelyik rocklegenda csap épp a húrok közé. Mindig mikor találkoztam vele, mosolyra húzódott a szám. Korban épp egykorú volt a nagyapámmal, de ha valaki nem tudná ezt róla, lazán letagadhatna akár húsz évet is. Miután letette a kezében tartott dobozt a pultra, felnézett - Sziasztok Lányok! – üdvözölt minket kitörő örömmel. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt;">- Szia Bobó! – harsogtuk egyszerre fülig érő mosollyal az arcunkon. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt;">- Tetszik az új cégér – kacsintott rá Zoé a tulajra.</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt;">- Reméltem is – nevettünk fel mindnyájan.</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt;">- Szóval mit találtál ki? – szegeztem a kérdést barátnőmnek már a gitárokat tartó polc előtt állva. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt;">- Csak annyit akartam, hogy nincs kedved jövőhét hétvégén kimenni a tóra? – vonta meg a vállát egyszerűen, majd levett egy fekete színű Alvaro NO30-as gitárt az egyik állványról. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt;">- De, persze – válaszoltam, bár tisztában voltam, hogy ennél több dologról van szó. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt;">- Tök jó – láthatóan jobb kedvre derült barátnőm. Nem szóltam, vártam, hogy folytassa, vagy fejtse ki az ötletét. De mivel a következő fél percben sem szólalt meg, így én tettem inkább:</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt;">- Nehogy azt mond, hogy csak ennyit szerettél volna – néztem rá sokat mondó mosollyal – Ne kímélj! Lássuk a medvét! – csaptam össze a tenyerem játszott izgatottsággal. Úgy látszik ez felbátorította. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt;">- Tudod, arra gondoltam, hogy nemsokára vége ennek a tanévnek is… - kezdett neki, de végül mégis elhallgatott. Inkább megpengette a gitárt, amit még mindig a kezében tartott. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt;">- Igen? – egy biztató mosolyt villantottam felé. De még mindig hezitált, ezért megfogva a vállát magam felé fordítottam és így szóltam: - Oké. Miért nem mondod el gyorsan? Ígérem, nem szólalok meg – ezen elgondolkodott. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt;">Visszatette a gitárt a helyére és hirtelen hátat fordított nekem. Odasietett a pulthoz és kivett a tartóból egy pengetőt, miután kifizette visszajött hozzám és belém karolt. Bambán bámulva hagytam, hagy húzzon ki az üzletből. Mielőtt bezáródott volna mögöttünk az ajtó még sikerült búcsút intenem Bobónak. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt;">- Minden rendben van? – kérdeztem aggódva, mert még mindig nem mondott semmit, csak állt mellettem a szökőkútból csobogó vizet bámulva. </span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt;">Végül felém fordult és bátortalanul elmosolyodott úgy, mint egy gyerek, aki készül bevallani egy csínyt, amit bár tudja, hogy nem kellett volna elkövetnie, mégis mindennél jobban élvezett. - Mi lenne, ha bemutatnálak valakinek?</span></div><div class="MsoNormal" style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt;"><b style="font-family: Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="background-color: #f3f3f3; color: #6aa84f;">Kérlek írd meg a véleményed, nagyon örülnék neki! =) </span></b></span></div>Emihttp://www.blogger.com/profile/03851150974890665348noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2796744424784022782.post-1640102975066965482011-07-13T19:26:00.011+02:002011-07-14T12:35:31.861+02:001. fejezet - Kezdjük el!<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;"><div style="color: black;"><span style="font-size: 11pt;">Sziasztok! </span></div><div style="color: black;"><br />
</div><div style="color: black;"><span style="font-size: 11pt;">Hogy ki is vagyok én? Csak egy 17 éves lány, aki szeret új dolgokat kipróbálni. =) </span></div><div style="color: black;"><span style="font-size: 11pt;">Miért kezdtem el írni? Legfőképp a kikapcsolódás kedvéért. Bár még csak az elején járok, de már imádom. </span></div><div style="color: black;"><span style="font-size: 11pt;">Kiknek köszönhetem, hogy végül belevágtam? Két csodálatos személynek. A blogosok már ismerhetik őket, mert mindketten fantasztikus írók. <span style="color: #0b5394; font-size: small;"><b>Klau</b></span>ról és <b style="color: #741b47;">Clary</b>-ról van szó. Ők azok, akik mindig is bátorítottak - remélem, ezek után is magam mellett tudhatom majd őket. Ezért ezt az első fejezetet nekik ajánlanám, mint legnagyobb rajongójuk köszöneteként. =)</span></div><br />
<span style="font-size: 11pt;">Nem is szaporítom tovább a szót, jó olvasgatást! </span><br />
<br />
Puszi: <b style="color: #6aa84f;">Emi</b> =)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjgVOZsTkMQ5CUKCTqRHAO-2g96pI65S6wrKz7WAs_8oIOHIKTeAH6NTbbINzFiGgXVdTV4vtt6G0lXzF5wn76J0YC2s463xk6XKWyBAiRYZMEgpAsWrzhwXJzX8gn_dEw5LtlwCW1jXD8Q/s1600/park_seneca_village_2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="177" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjgVOZsTkMQ5CUKCTqRHAO-2g96pI65S6wrKz7WAs_8oIOHIKTeAH6NTbbINzFiGgXVdTV4vtt6G0lXzF5wn76J0YC2s463xk6XKWyBAiRYZMEgpAsWrzhwXJzX8gn_dEw5LtlwCW1jXD8Q/s320/park_seneca_village_2.jpg" width="320" /></a></div><br />
<div style="color: #38761d; font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><b><span style="font-size: large;"> 1. fejezet - Kezdjük el! </span></b></div><span style="font-size: 11pt;"><br />
</span><br />
<span style="font-size: 11pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span style="font-size: 11pt;">Ideje lenne felkelni. – dugta be a fejét az ajtón anya. </span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt;">Folyton elalszom mostanság, miután kinyomom az ébresztőt a telefonomon… egymás után négyszer. Ezért mindig anya ébreszt. Sosem voltam az a hétalvó, de így a suli vége felé már semmi kedvem sincs kikecmeregni az ágyam csábító öleléséből. Már csak 15 nap és kezdődik a vakáció. Alig várom, hogy a könyveimet elpakolhassam a szekrényem legaljára. De addig még ki kell bírnom valahogy. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;"><span style="font-size: 11pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span style="font-size: 11pt;">Még 10 percet… Léci. – próbálkoztam és a fejembe húztam a párnám. Pont ez kellett, mert drága anyukám bejött a szobámba, és lehúzta rólam a paplanom. – Ne már. Nem írnál ki inkább. Léci. Már úgysem tanulunk semmit. – győzködtem mindhiába.</span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;"><span style="font-size: 11pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span style="font-size: 11pt;">Na, akkor ezt már fél lábbal is kibírod. – mondta és a fejemre ejtette az összehajtogatott ágyneműmet. Majd mit sem törődve morcos ábrázatommal megfordult és kisétált a szobámból.</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt;">Végül nagyokat nyújtózkodva felültem törökülésbe az ágyon. Elárasztották a szobámat a felkelő nap sugarai. Imádom a tavaszt, mert korábban világosodik. Máris több kedve van az embernek nekikezdeni a napnak. Erőt véve a vágyon, hogy visszadőljek még egy néhány percre jó puha párnámra, az éjjeliszekrényemen lévő szemüvegemért nyúltam. Majd miután feltettem, felálltam és odasétáltam az egész alakos tükörhöz.</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt;">Úgy tűnik, nem változott semmi az éjszaka folyamán. Még mindig ugyanaz a 17 éves, átlagos testalkatú mosolygós Zengő Rebeka nézett vissza rám, aki egy zöld pólóban és egy melegítőben aludta még 10 perccel ezelőtt az igazak álmát. Ami meg is látszik pirospozsgás arcán, amit hosszú – most kissé borzos – világosbarna hullámos haja keretezett. </span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt;">Miután végigmértem a képmásomat a tükörben, elkezdődhetett a szokásos reggeli rituálé. Egy frissítő zuhany, majd felkaptam magamra a ruhámat, amit még tegnap este kikészítettem magamnak – egy piros tornacsuka, egy farmer, felsőnek pedig a kedvenc pólómra esett a választásom, amire kék alapon hatalmas vörös betűkkel van ráírva: „I love ROME.” Azt követően, hogy a hajamat egy laza coffba fogtam hátra, elmentem reggelizni. A konyhában anyu a tűzhely mellett állt és a rántottát csinálta nekünk, még a bátyám, Peti a szokásához híven elfoglalta magát. Épp rajzolt valamit a terítőre. 19 éves és az idén érettségizik. Sokak szerint hasonlítunk egymásra, szerintem nem. Velem ellentétben ő 190 cm magas,, fekete rövid haja van, és nem visel szemüveget sem, ami elterelné a figyelmet feltűnően nagy szürke szemeiről. Tehetséges rajzos, ezért is szeretne művészeti pályán tovább tanulni. Ám, a korához képest elég gyerekesen tud viselkedni, amire persze van egy egyszerű kifogása: „Én művészlélek vagyok.” Ezt adja elő akkor is, mikor nem találunk semmit a szobájában. A legutóbb mikor összekaptunk a szobájában uralkodó káosz miatt, csak annyit mondott: „A rend azoknak való, akik lusták megkeresni a dolgaikat a kupiban.” Majd egy széles vigyorral az arcán becsapta az orrom előtt az ajtót.</span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;"><span style="font-size: 11pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span style="font-size: 11pt;">Milyen napod lesz ma Beca? – kérdezte anyu kizökkentve gondolataimból. </span></div><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;"><span style="font-size: 11pt;">-<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span><span style="font-size: 11pt;"><span style="font-family: "Times New Roman";"></span>Egész nyugis. Mivel már úgy sem tanulunk semmit – egy rosszalló pillantást vetve néztem anyára mialatt kitöltöttem magamnak egy pohár rostos levet. Ez természetesen nem hatotta meg őt, csak elmosolyodott -, ezért az órákon nagy valószínűséggel csak aludni fogok, kivéve az angolt, abból még írunk egy témazárót a héten. – vágtam egy grimaszt, ahogy leültem a bátyám mellé az asztalhoz háttal az ablaknak. - De lesz még egy megbeszélésem Lukácsnéval – ő a diákönkormányzat patronáló tanára -, hogy tisztázzuk az évzárást. Aztán délután lesz még egy kis dolgom – erre a gondolatra már széles mosoly terült el az arcomon. A kedvem máris sokkal jobb lett. </span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt;">Ahogy anya elkészült a rántottákkal, egy átlagos reggelizéshez hasonlóan most is az időjárásról, a suliról és a ház körüli teendőkről beszélgettünk. Miután végeztünk elmentem fogat mosni, majd eltettem a tízóraimat, amit még a reggeli alatt készítettem. Ahogy késznek nyilvánítottam mindent körbenéztem a szobámban – ahova kisebb káoszt varázsoltam, amit majd délután helyre kell hoznom - és felvettem a hátizsákom, majd az MP3-omat a fülembe téve kiléptem a bejárati ajtón. </span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt;">A suli előtt megtorpantam, felnéztem iskolám névadójának szobrára. Közgazdasági iskolához híven iskolám Széchenyi István – „a legnagyobb magyar”- nevét viseli. A bejárat mellett magasodó a fejét lehajtó, megkínzott arcú mellszobor nézett vissza rám, ami - meg kell, hogy mondjam – néha elveszi az ember cseppnyi kedvét is attól, hogy átlépje az iskola kapuját. Miért nem lehetett egy mosolygó, dicsőséges emlékművet csinálni, ehelyett? De végül leküzdve a vágyat, hogy visszaforduljak és hazamenjek, magabiztos léptekkel kezdtem neki a mai napnak is. </span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt;">Az órák tényleg olyan unalmasak voltak, amilyennek vártam. Magyar órán a falnak támaszkodva végignéztem az osztályon. Aki nem a fejét a karjára hajtva aludt, az épp játszott a mobilján vagy firkált a füzetébe, egyesek még azt is megkockáztatták, hogy éhségüket csillapítva elköltsék a tízóraikat. Szünetekben a diákok vagy az udvaron dohányoztak, vagy megrohamozták a büfét, akik egyik csoportba sem tartoztak, azok általában a termek előtt a padlón ülve beszélgettek, vagy zenét hallgattak. Én ez utóbbi csoportba tartoztam, tekintve, hogy nem éltem káros szenvedélyekkel, és reggel már bepakoltam a kajámat. Természetesen az örökös téma a nyári programok voltak. Néhányan családi vakációzást terveznek és voltak olyanok is, akik a szünetben dolgozni szeretnének, a többiek – ahogy én is – általában csak sodródnak majd az árral. </span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt;">Alig vártam, hogy kicsöngessenek már az utolsó órámról is. Percenként néztem az időt, és idegesen doboltam a lábammal, ami kissé zavarta a tanárt, aki még elszántan próbált valami tudást belénk verni, nem kell, hogy mondjam, nem sok sikerrel. Végül, a csengő szava mentett meg mindnyájunkat. Tisztelt tanárunk egy nagy sóhaj kíséretében elállt az ajtóból tudván, nem lett volna célszerű az utunkba állni. Kisebb káosz alakult ki, ahogy a székeket felrakva mindenki elköszönő szavakat harsogott, megpróbálva túlkiabálni a másikat, majd kirontottunk az ajtón. </span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt;">Bömbölő zenével a fülemben sétáltam a városon át. Az idő kellemes volt, 25°C mutatott a hőmérő, ahogy elsétáltam mellette, lágy szellők ringatták a fák leveleit. A jókedvem egyre csak fokozódott, ahogy haladtam a célom felé. Amikor elmentem egy kirakat mellett, megnéztem magam a visszatükröződő felületen. Most mit mondjak? Lány vagyok. Végigsimítottam a hajamon és mosolyogva konstatáltam, hogy nem is nézek ki olyan vészesen, szerencsére a suli nem viselt meg annyira. </span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt;">Ahogy megálltam az egyik közlekedési lámpánál az órámra pillantottam. Még van negyed órám, hogy odaérjek, ezért úgy döntöttem beszaladok az újságoshoz a túloldalon és keresek valami olvasnivalót és veszek egy üdítőt. Végül szokásomhoz híven egy rejtvényújsággal és egy ásványvízzel távoztam az üzletből. Miután a táskám mélyére süllyesztettem a vásárolt dolgokat, elindultam egyenesen a könyvtár felé. </span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 11pt;">Már távolról látva is átjárt az a nyugalom, amit a könyvtár előtti park árasztott magából. A tavasz minden színe megtalálható volt a fák között. Imádtam idejárni. Ahogy egyre közeledtem kikapcsoltam a zenét és hallgattam a madarak csiripelését, amik mint különálló hangszerek hangjai olvadtak végül egy dallammá. A fák lombjai között betört néhány fénysugár az ösvényekre, amik átszelték a parkot. Néhol egy-egy csobogót, szobrokat esetleg emléktáblákat lehetett találni a padok közelében. Csak néhány ember lézengett errefelé, idősebb és fiatalabb párok üldögéltek a padokon, kisebb gyerekeiket sétáltató anyukák piknikeztek a főbe leterített plédeken. Csodálatos volt ez a kép. Ahogy ott álltam a látványban gyönyörködve – nagy valószínűséggel tátott szájjal - egy ismerős nevetés ütötte meg a fülem. Nem kellett látnom, a nélkül is tudtam, kihez tartozik. Széles mosollyal az arcomon fordultam a hang irányába. Alig tíz méterre tőlem ült egy padon az a személy, akinek a világon a legtöbbet köszönhetek. A talpamtól a fejem tetejéig magába kerített a szeretet bizsergető érzése, ahogy a csoki barna szemeibe néztem…</span><br />
<br />
<span style="font-size: 11pt;"><b style="background-color: white; color: #38761d;">Ha van véleményed, kérlek írd meg, nagyon örülnék neki! =) </b></span></div>Emihttp://www.blogger.com/profile/03851150974890665348noreply@blogger.com2