- Tedd ki a logót!
Először is szeretném megköszönni ezt a díjat Nikinek. Sokat jelent a számomra, hogy rám gondoltál. =)
Az elmúlt néhány hétben már annyi mindent írtam ki magamról, hogy nem szeretném tovább untatni azokat, aki a történet miatt néznek be ide, nem pedig miattam. =) Csak annyit mondok: imádok levelezni, szóval ha egy őszinte szóra vágysz, vagy érdekel bármi, csak írj! =D
Akiknek küldeném - ez csak négy személy, remélem, nem baj:
Klau Ezt a történetedet linkeltem, de számomra az összes felejthetetlen. =)
Clary
Betsy
Stefi
Most pedig jön egy kis Előzetes a következő fejezetből, remélem, várjátok már: =)
"Néhány perc után lucskosan, sárosan és kifulladva adták fel a küzdelmet a srácok. Mindenki feltápászkodott, letörölték a ruháikat – már amennyire tudták -, majd kacagva visszaültek a helyükre.
- Nem megyünk le? – kérdeztem barátnőmtől, és elindultam az ajtó felé. De mielőtt beléphettem volta megragadta a csuklómat, ezzel megállásra késztetett.
- Várj! – nézett rám azzal a mosollyal, amiről tudtam, hogy valami olyanra készül, ami nem fog nekem tetszeni. Majd eleresztve a kezem a korláthoz lépett és kissé előre hajolva lekiáltott: - (...)
Köpni, nyelni nem tudtam hirtelen, ahogy felfogtam, mit mondott Zoé, és hogy kinek. A döbbent pillantásom rosszallóba váltott, ahogy barátnőm felé fordultam, aki csak rám kacsintott. A kíváncsiság azonban engem is hajtott. Rá kellett döbbennem, hogy a válasz a kelleténél jobban érdekel. Visszafojtott lélegzettel lépkedtem az erkély széléhez és óvatosan lenéztem..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése